Luna–19

Luna–19
Gyártó	NPO Lavocskin
Típus	űrszonda
Indítás dátuma	1971. szeptember 28.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér, 81/24 indítóállás
Hordozórakéta	Proton-K
COSPAR azonosító	1971-082A
SCN	05488
Sablon • Wikidata • Segítség

A Luna–19 (E-8LS-202-, Луна-19) (oroszul: Hold) harmadik nemzedékű szovjet automatikus holdszonda.

Küldetés

Feladata a Hold megközelítése – körpályára állás, Hold-talaj felderítése gamma-sugárzás-mérésekkel, nagy felbontóképességű panorámafelvételek készítése, mikrometeorit-sűrűségi, rádiós magassági és hullámterjedési mérések, kozmikus sugárzásvizsgálatok végrehajtása, valamint a Hold gravitációs és mágneses terének tanulmányozása. Repülés közben a kozmikus sugárzás, a napszél, a mikrometeoritok, az interplanetáris anyag és a Hold mágneses terének vizsgálata.

Jellemzői

Építette és üzemeltette az OKB–1 (oroszul: Особое конструкторское бюро №1,- ОКБ-1), később Lavocskin-tervezőiroda.

1971. szeptember 28-án a Bajkonuri indítóbázisról, a négylépcsős, az emelkedést segítő szilárd hajtóanyagú segédrakéták párhuzamos elrendezésével, egy Proton-K/D hordozórakétával (8K78K) állították Föld körüli parkolópályára. Felépítése, szerkezete megegyezett a Luna–17 űrszondával. Műszerezettségét tekintve a korábbi holdszputnyikok továbbfejlesztett változata. Az orbitális egység pályája 88.8 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya adatai perigeuma 172 kilométer, az apogeuma 260 kilométer volt. Az utolsó fokozat hajtóművének újraindításával segíették elérni szökési sebességet. Három ponton stabilizált (Föld, Hold és Nap központú) űreszköz. A repülési idő 4,4 nap volt. Hasznos tömege 5600 kilogramm.

Szeptember 29-én és október 1-jén hajtottak végre pályakorrekciót.

Október 2-án végrehajtott fékezést követően Hold körüli körpályára állították. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 2 perc, 40,6 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 140 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 140 kilométer). Nem tartalmazott leszálló egységet, a Lunohod üsttartáját szilárdan rögzítették. Élettartamát napelemei, kémiai akkumulátorai, valamint a rádióizotópos hőforrása, a nagy hajtóanyag-tartalék (pályakorrekciók segítése) tette megbízhatóvá.

Október 4-én pályakorrekciót végeztek. Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 1 perc, 40,6 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 127 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 135 kilométer).

Hold körüli pályaadatai: keringési ideje 2 óra 11 perc, 40,7 fokos hajlásszög, periszelénium (a Holdhoz legközelebb eső pontja, első forgásnál: 77 kilométer) és az aposzelénium (a Holdtól legtávolabb eső pontja, első forgásnál 385 kilométer). Több mint egy évig folytatta a meghatározott tudományos programját, 4000-szer kerülte meg a Holdat, 1000 rádiókapcsolatot létesítettek vele.

Források

• (1970) „újságcikk”. Repülés (folyóirat) 1970. XXIII. évfolyam 12. szám.  
• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Luna–19. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
• Luna–19. skyrocket.de. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
• Luna–19. ib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 3.)
• Luna–19. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 3.)

Elődje: Luna–18

Luna-program 1969–1976

Utódja: Luna–20