A mai Károlyváros területe a 13. században épített Dobóc várának uradalmához tartozott. A várat a 14. századbanNagy Lajos király a Czudar nemzetségnek adományozta. A vár aljában kifejlődött település mezővárosi ranggal bírt, a podgorjei főesperességhez tartozó dubovaci plébániatemplomát Szent Mihály tiszteletére szentelték, 1501-ben említették először.
A török betörések visszaverésére a dubovaci vár közelében 1579-ben várat kezdtek építeni, amelyet II. Károly főhercegről neveztek el. Az építés irányítója a neves építész, Martin Gambon volt. A várfalakon belüli térséget 24 szabályos térközre osztották. Geometriai középpontjában alakították ki a városmagot a főbb katonai és szakrális épületekkel. A reneszánsz főtéren még 1580-ban felépült a korai Szentháromság-plébániatemplom. A 16. és 17. században a katonai igazgatás során a város arculata fokról fokra alakult ki. Az egykori vár ma is a városközpont szerkezetének meghatározója, bár falait nagyrészt elbontották. A várost története során többször pusztította tűzvész, melyek közül a legnagyobb az 1594-es volt, melyben az egész város leégett. 1663. október 11-én a város határában verte meg Zrínyi Péter serege az Új-Zrínyivár ellen vonuló boszniai pasát. A török a várat összesen hétszer támadta, de elfoglalni sohasem tudta. Az utolsó török támadás 1672-ben volt.
A 18. század első évtizedeiben elkezdődött a városnak a falakon kívüli terjeszkedése. Megindult a falak és bástyák korszerűsítése, valamint a lakóházaknak a tűznek jobban ellenálló anyagból történő építése. A hatszögű csillag alakú, füles bástyákkal erősített vár kora várépítészetének egyik remeke volt. 1718-tól a török veszély elmúltával a katonai jelleget mindinkább a kereskedelmi váltotta fel, bár a szigorú katonai előírások fékezték a gazdasági fejlődést és lehetetlenné tették a szabad kereskedelem és ipar kifejlődését. A katonai korlátokkal való elégedetlenség arra késztette a város lakóit, hogy Mária Teréziától szabad királyi városi jogokat, egyúttal a katonai közigazgatás megszüntetését és a Horvátországhoz való visszacsatolást kérelmezzék. A kérést 1770. február 25-én megtartott ülésén a horvát szábor is támogatta. Közben 1773-ban nagy pestisjárvány pusztított, melyben a lakosság fele veszett oda. Végül az uralkodó 1776-ban kiadott rendeletével Fiume városával és kikötőjével, valamint a Karolina út jobb oldalán található buccari kamarai birtokokkal együtt Károlyvárost is visszacsatolta Horvátországhoz. Az újonnan visszacsatolt részekből pedig megalapította a rövid életű Szörény (Severin) vármegyét. 1786-ban aztán Szörény vármegyét is eltörölte és a Kulpán túli területekkel együtt a várost Zágráb vármegyéhez csatolta. Maga a város már 1693-ban korlátozott önrendelkezést kapott. 1763-ban megválasztották a város első magisztrátusát. Két évvel később megalapították a gimnáziumot. A Mária Terézia által szabad királyi városi rangra emelt Károlyváros kiváltságait 1781-ben II. József címeres oklevéllel erősítette meg. A 18. században a várost három fontos útvonal megépítésével kötötték össze a tengerparttal. A Karolina út Károlyváros és Fiume, a Jozefina út Károlyváros és Zengg, a Ludovika út pedig szintén Károlyváros és Fiume között épült meg. A 18. század végére a Kulpán folyó hajóközlekedés első, a 19. század közepén pedig másodvirágzását élte. A város jelentősége különösen 1873-tól a Budapest-Zágráb-Fiume vasútvonal kiépülésével nőtt meg. Ma is itt halad el a tengerpart irányába menő vasútvonal és autópálya.
A 20. század elejére Károlyváros a Horvát Királyság harmadik legfontosabb városává nőtte ki magát. Ipari központtá vált, mely főként a textil-, a bőripar, az építőanyag-gyártás és faipar, valamint a fémipar tekintetében lett jelentős. Ma itt van az ország legnagyobb sörgyára is. A szerb–horvát háborúban a város közelében harci cselekmények zajlottak, a frontvonal 1995-ben alig öt kilométerre húzódott és Károlyvárost súlyos támadások is érték. Különösen a város délkeleti része szenvedett komoly károkat.
Nagy Promenád térképes útmutatóA vár körüli 2,5 km hosszú sétány Európában is egyedülálló, legszebb része a Nagy Promenád. A sétány mellett hatalmas zöld területek húzódnak gesztenyefákkal.
Fő egyházi nevezetességei a Szentháromság-, a Szűz Mária-plébániatemplom és az ortodox Szent Miklós-templom.
A Szentháromság-plébániatemplom a vár építésével egyidejűleg, 1580-ban épült kora barokk stílusban. A templomhoz csatlakozó ferences kolostort 1658-ban kezdték építeni és a legrégibb része 1669-ben készült el, majd az építkezés a nyugati szárnnyal 1676-ig folytatódott. A lorettói kápolnát 1660 körül építtette a vár parancsnoka, Herbard Auersperg generális. 1672 és 1674 között a plébániatemplomot is átépítették a ferences atyák. 1692 áprilisában egy tűzvészben az épületegyüttes legnagyobb része leégett, mely után szinte alapjaitól kellett újjáépíteni. Az építési munkálatok az egész 18. században tartottak. A templom legrégibb és legértékesebb része a fekete márvány főoltár 1698-ban készült, M. Cusse ljubljanai mester munkája. A főoltár képe 1796-ban készült, ez már a harmadik főoltárkép az idők során. A főoltár jobb oldalán Keresztelő Szent János, a bal oldalon Szent Ilona fehér márványszobra áll. A főoltárkép felett Assisi Szent Ferenc képe két angyal között látható. A templomnak még két mellékoltára van Jézus Szentséges Szíve és Mária Szíve tiszteletére szentelve. Mindkettő 1896-ban készült. A Lorettói kápolna egyedülálló oltárral rendelkezik, rajta a Fekete Madonna 1700 körül készült szobrával és az ezt övező 1775-ben készített gazdagon faragott barokk kerettel. A Szent Antal kápolna 1689-ben faragott oltára már 1742-ben állt a plébániatemplomban, majd a kápolna elkészülte után a 18. század közepén vitték át mai helyére. A kápolnát 1906-ban Alojzije Zoratti maribori mester festette ki. A Lourdes-i kápolna a lourdes-i barlanggal és a Szűzanya alakjával 1904-ben készült. A templomhoz csatlakozó ferences kolostorban 1987-ben egyházművészeti múzeum nyílt számos régi könyvritkasággal.
A Szent Miklós-templomot 1784 és 1786 között építették. Ikonosztáza A. Teodorović festőművész alkotása 1813-ból.
A plébániatemplom homlokzata előtt, a téren áll az 1691-ben itáliai barokk stílusban emelt pestisoszlop a Madonna szobrával.
A főtér közepén 1869-ben épített, szobrokkal és terrakottával díszített kút áll.
A városi múzeum épülete egykor a Zrínyiek palotája volt. Építtetője Frangepán Kristóf generális volt a 17. században. 1952-ben teljesen megújították. Ma gazdag, mintegy 18 000 tárgyból álló természetrajzi, régészeti, kultúrtörténeti és néprajzi gyűjtemény található benne.
A főtér lakóházai közül említésre méltó a Draškovich grófok 1828-ban Felbinger zágrábi építész tervei szerint épített palotája.
Dobóc váraA város határában áll Dobóc (Dubovac) középkori vára (Stari Grad Dubovac). A vár a 14. században a Czudar családé, 1442-től a Frangepánoké volt. 1544-ben a Frangepán István és Zrínyi Miklós közötti szerződés értelmében a Zrínyieké lett. 1582-ben Zrínyi Györgytől a király vásárolta meg és a károlyvárosi vár parancsnokának irányítása alá került. A 19. században már csak lőporraktárként szolgált. 1896-ban Károlyváros megvásárolta és nagyrészt felújíttatta. Ma helytörténeti múzeum és szálloda működik benne. A múzeumot az egykori lakótoronyban rendezték be. Az első emelet románkori, a második emelet gótikus, a harmadik emelet a barokk kor jellegzetességei szerint van berendezve, míg a legfelső szinten kilátó található.
A vár keleti oldalán áll az 1683 és 1732 között épített Havas Boldogasszony-plébániatemplom.
Vjetoslav Karas galériáját 1952-ben alapították, a 19. és 20. század helyi festőinek műveiből látható itt kiállítás.
A Korana folyó partja népszerű szabad strand. Az öreg fahidat is érdemes megtekinteni. A raklapszerű elemekből álló építményen kizárólag gyalogos forgalom engedélyezett.
Városnegyedek
Banija – a város legnagyobb negyede a Kulpától a Gaza városrészig húzódik.
Borlin – a Karlovačka sörgyárnál, a borlini forrás tiszta vízét használja az ország legnagyobb sörgyára
Drežnik-Hrnetić
Dubovac – a legősibb városnegyed, Dubovac középkori vára körül alakult ki.
Gaza – A Kulpa és a Korana között fekszik. Nagy töltése a Korana zuhatagáról a Banijai hídig húzódik. A honvédő háború idején itt húzódott a frontvonal, az ellenséges vonalaktól csak a mekušani mező és a Korana választotta el.
Grabrik
Logorište
Luščić-Jamadol
Mostanje
Novi Centar – legjelentősebb objektumai új városi piac, a városi könyvtár és a Jézus Szíve plébániatemplom
Orlovac
Rakovac
Švarča
Turanj – a város déli részén fekszik. Ez a városnegyed szenvedte el a legnagyobb károkat a honvédő háború során
Zvijezda – magyarul csillag, az egykori károlyvárosi erőd hatágú csillag alakját formázza. Itt van a város központja a Szentháromság templommal.
Közlekedés
Károlyvároson keresztül halad a Zágráb-Fiume vasútvonal. A Zágráb-Károlyváros vasútvonalat 1863-1865 között építették, majd 1869-1873 között készült el a Károlyváros-Fiume vonal. A ma is álló vasútállomást 1903-1905 között építették Pfaff Ferenc tervei alapján. Műemlék védettséget élvez.[2]
Kultúra
Zorin-ház
Károlyváros büszkélkedhet az ország legrégebbi zeneiskolájával, az első énekkarával a Zorával és az elsők között volt a városban horvát nyelvű olvasókör.
A városi színházban, a Zorin-házban számos dráma- és zenei előadást tartanak egész éven át. A városi múzeumban a vidék kulturális, természeti, történelmi kiállításait láthatjuk. A következő részlegek tartoznak a múzeumhoz: Természettudományi, archeológiai, néprajzi, kulturális-történelmi, történelmi és a Vjekoslav Karas Galéria. A múzeum épülete a Strossmayer tér 7 alatt van, a galéria a Šestićev utcában van. A Ribar család szülőhelye Vukmanićban van. A nyár végén sörfesztivált rendeznek.
A városban van a Felsőkarlováci eparchiátus központja, amely szerb ortodox felekezetű. Itt található a horvátországi szlovének nemzeti irodalmi központja.
Horvátország
é. sz. 45° 29′ 35″, k. h. 15° 33′ 21″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 35″, k. h. 15° 33′ 21″
.jpg)
Kansas City, USA, 2004
