Tomašnica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomašnica
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Károlyváros
Község Ozaly
Jogállás falu
Polgármester Biserka Vranić
Irányítószám 47281
Körzethívószám (+385) 047
Népesség
Teljes népesség 159 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 160 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tomašnica (Horvátország)
Tomašnica
Tomašnica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 32′ 00″, k. h. 15° 28′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 00″, k. h. 15° 28′ 00″

Tomašnica falu Horvátországban, a Karlovác megyében. Közigazgatásilag Ozalyhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károlyvárostól 8 km-re északnyugatra, községközpontjától 9 km-re délre a Kulpamentén fekszik. Enyhén dombos területén szőlőültetvények, erdők és számos vízfolyás található, melyek közül a leghopsszabb a Potok nevet viseli. Ezt több forrás és kis patakocska táplálja köztük a Marulja, a Žlibanja, a Beloslavina, a Vitunjac, a Mikina Mlaka, a Vuljanićev Zdenac, valamint a Popovšćak két forrása. A település a szétszórt jellegű falvak közé tartozik. Három nagyobb egységből áll, melyeket azonban közigazgatásilag nem tartanak nyikván. Ezek Donja-, Srednja- és Gornja Tomašnica. Településrészei Bani, Belavići, Dumešići, Hrastovčaki, Moškuni, Mravunci, Pavlić Brdo, Potočko Selo, Sarovsko Selo, Sohan, Suci, Vuljanići, Šemetari, Križanja nevüket általában az itt települt családok neve alapján kapták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tomašnica első írásos említése 1441-ben történt, de Završje Netretičko Szent Kereszt plébániáját amelyhez tartozik már 1334-ben említi Ivan goricai főesperes a zágrábi káptalan statutumában. A neves károlyvárosi történésznek Radoslav Lopašićnak a Kulpa és Korana vidékének történetéről írt munkájában a középkorban szabadságjogokat kapott települések között Tomašnicát is megemlíti, amely azonban a 16. században már Ozaly várának fennhatósága alatt állt. Így urai a Frangepánok és a Zrínyiek voltak. A nemesi község vezetője a bíró volt, melyet régi horvát nevén zsupánnak neveztek. A községek nagyfokú önállósággal rendelkeztek, saját szokásjoguk és rendeleteik voltak. Az ozalyi uradalom területén levő nemesi községek azonban a 16. században elveszítették önállóságukat, lakói pedig nagyrészt jobbágyok lettek. 1551-ben és 1661-ben Tomašnicát az ozalyi uradalmon belül mint szabad bírói hivatallal rendelkező települést említik. Ebben az időszakban a török támadások miatt sokan költöztek el távolabbi, biztonságosabb vidékekre. 1620-ban Zrínyi Miklós horvát bán a tomašnicai nemesi birtokot Ivan Peranskinak adta, ezen kívül a Peranski család még több Károlyváros környéki birtokot is vásárolt a Zrínyiektől. Ettől kezdve a település mind több írásos dokumentumban szerepel. A 19. század első felében a birtok a Spišić család tulajdonába került. Az idősebbek egy néhai Szent Katalin kápolnát említenek a Lazina erdőben a Glavice szőlőhegyen, ez a kápolna azonban az idők során elpusztult. Máig fennmaradt néhány régi építésű faház és a gazdagabb családok régi házai közül is. Tomašnica lakói mindvégig horvátok és római katolikusok voltak. A falunak 1857-ben 289, 1910-ben 370 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Zágráb vármegye Károlyvárosi járásához tartozott. A gyermekek Zadobarjeba járnak iskolába. A 20. században lakói közül sokan vándoroltak ki a tengerentúlra, ők ma is rendszeresen hazajárnak szülőföldjükre. Tomašnicának 2011-ben 159 lakosa volt.


Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
289 328 321 340 381 370 377 447 488 488 403 325 262 247 195 159

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]