Kockás piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kockáspiton szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kockás piton
Python reticulatus сетчатый питон-2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Család: Pitonfélék (Pythonidae)
Nem: Python
Daudin, 1803
Faj: P. reticulatus
Tudományos név
Python reticulatus
(Schneider, 1801)
Szinonimák
  • Boa Reticulata - Schneider, 1801
  • Boa rhombeata - Schneider, 1801
  • Boa phrygia - Shaw, 1802
  • Coluber Javanicus - Shaw, 1802
  • Python Schneideri - Merrem, 1820
  • Python reticulatus - Gray, 1842
  • Python reticulatus - Boulenger, 1893
  • Morelia reticulatus - Welch, 1988
  • Python reticulatus - Kluge, 1993[1]
Elterjedés
Python reticulatus Area.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kockás piton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kockás piton témájú kategóriát.

A kockás piton (Python reticulatus) a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.[2] Élőhelye Délkelet-Ázsia. A kifejlett példányok egyes becslések szerint akár 8-9 méter hosszúságúra is megnőhetnek,[3] de átlagos hosszuk 3-6 méter. A világ leghosszabb, bár nem a legerősebb testalkatú kígyója és hüllője. A pitonfélékhez hasonlóan nincs méregfoguk, általában nem tartják az emberre nézve veszélyesnek. Bár legnagyobb egyedei képesek lennének egy felnőtt ember megölésére, a jelentések ritkán szólnak ilyen támadásokról. Kitűnő úszó, megfigyelték már a tengerparttól nagy távolságban is, elterjedési területén számos kisebb szigetre betelepült. A faj neve, mely az állat bonyolult színmintázatára utal, a latin „hálószerű” kifejezésből ered.[4]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

P. reticulatus

A kifejlett egyedek egyes becslések szerint akár a 9 m hosszúságot is elérhetik, így ezek a világ leghosszabb kígyói.[3][5] Hosszúságához képest azonban viszonylag karcsú, testfelépítése nem a legerősebb a kígyók között.[6] A zöld anakonda (Eunectes murinus) nagyobbra nőhet nála.[5] A Pittsburghi Állatkertben az 1950-es években élt Colossus hossza állítólag 8,7 m volt, de végül is 6,35 méteresnek bizonyult. A legnagyobb ténylegesen lemért példány 6,95 m hosszú és 59 kg tömegű volt.[7] Számos jelentés érkezett ennél nagyobb példányokról, de mivel ezeket szakember nem mérte meg, a jelentéseket nem bizonyítottaknak, illetve téveseknek értékelik. Bár a New York-i Zoológiai Társaság által felajánlott 50 000 dolláros díj, melyet egy élő, 9 méternél hosszabb kígyóért ajánlottak fel, jelenleg is érvényben van, mindezidáig senki sem jelentkezett a díjért.[3]

A kockás piton koponyája

Kültakarója bonyolult geometriai mintázattal díszített, melyben többféle szín is megtalálható. A hátát általában szabálytalan, rombusz alakú minták díszítik, melyeket kisebb, világosabb közepű alakzatok vesznek körül. A faj nagy elterjedési területén a méretek, színek és alakzatok sokféle változata fordul elő. Az állatkertekben a színmintázat élénknek tűnhet, de árnyas dzsungelkörnyezetben, avar és földre hullott faágak közt a kígyó szinte teljesen láthatatlan. Ez a rejtőszín segít a ragadozóktól való rejtőzködésben és a zsákmányuk észrevétlen megközelítésében.[5]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • P. r. reticulatus, Schneider (1801).
  • P. r. jampeanus, Auliya et al. (2002).[8]
  • P. r. saputrai, Auliya et al. (2002)

Ez utóbbi kettő törpe alfaj izolált zsugorodással alakult ki. A Celebesztől északra fekvő Sangir-szigeteken egy másik alfaj is él, de ezt még hivatalosan nem írták le.[9]

A javasolt dalegibbonsi, euanedwardsi, haydnmacphiei, neilsonnemani, patrickcouperi és stuartbigmorei[10][11] alfajok nem találtak általános elfogadtatásra.

Egy új keletű filogenetikai tanulmány szerint[12] a kockás piton és a timori piton közelebbi kapcsolatban áll az ausztrálázsiai pitonokkal, mint a piton nemzetség többi tagja, ezért egy külön nemzetségbe, a Broghammerus nemzetségbe kellene helyezni. Ezt azonban számos herpetológus elutasítja, mivel a javaslat felvetőjének, Raymond Hosernek szakértelmét nem fogadják el.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockás piton Délkelet-Ázsiában él, megtalálható a Nikobár-szigeteken, Bangladesben, Mianmarban, Thaiföldön, Laoszban, Kambodzsában, Vietnamban, Malajziában, Szingapúrban, innen keletre Indonéziában, (Szumátrán, a Mentawai-szigeteken, a Natuna-szigeteken, Borneón, Celebeszen, Jáván, Lombokon, Sumbawán, Sumbán, Floresen, Timoron, a Maluku-szigeteken, a Tanimbar-szigeteken) és a Fülöp-szigeteken (Basilan, Bohol, Cebu, Leyte, Luzon, Mindanao, Mindoro, Negros, Palawan, Panay, Polillo, Samar és a Tawi-Tawi szigeteken).[1]

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockás piton esőerdőkben, erdős területeken és az azokat övező füves szegélyeken él. Jól megtalálja helyét folyókban és tavakban is. Kitűnő úszó, a tengerparttól távol is észlelték, így könnyen betelepülhetett kisebb szigetekre is.[5] A 20. század elején még Bangkok sűrűn lakott részeiből is szóltak róla jelentések, időnként háziállatokat is megevett.[6]

Táplálkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetes étrendjét emlősök és időnként madarak alkotják. A kisebb – 3–4 méteres – példányok jobbára rágcsálókkal, például patkányokkal táplálkoznak, míg a nagyobb egyedek megeszik a cibetmacskaféléket (például a petymeget vagy a binturongot), sőt majmokat vagy disznókat is. Az emberi települések környékén ismert, hogy alkalmanként elkapják a csirkéket, macskákat és kutyákat is. A legnagyobb dokumentált zsákmányok közé tartozott egy kiéhezett, 23 kg súlyú maláj medve, melyet egy 6,95 méter hosszúságú kockás piton fogyasztott el, és aztán tíz héten át emésztett; valamint 60 kg-nál nehezebb disznók is. Általános szabályként elmondható, hogy a kockás pitonok saját hosszuknak egynegyedét elérő, és saját súlyukkal megegyező súlyú zsákmányt képesek elfogyasztani.[13] Mint a pitonok általában, a kockás piton is lesből támad, addig várakozik, amíg zsákmánya elérhető távolságba kerül, majd a zsákmányra tekeredve megfojtja azt.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockás piton tojásrakó, a nőstény 15-80 tojást rak fészkenként. Optimális 31–32 °C-os kelési hőmérsékleten a tojásokból átlagosan 88 nap alatt kelnek ki az utódok.[8] A tojásból kikelő utódok elérik a 60 cm hosszúságot.[6]

Emberekre jelentett veszélye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockás piton ritkán támad emberre, de több végzetes esetről létezik feljegyzés, mind a természetben élő, mind fogságban tartott egyedek esetében. Azok közé a kígyók közé tartozik, melyeket emberevőnek tartanak, bár csak néhány esetben fordult elő, hogy ténylegesen el is fogyasztotta zsákmányát.[3][3][3][13][13][14][15][16][17]

Fogságban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kockás piton népszerű háziállattá vált, különösen az albinó- és a tigrismintás változatai. Fogságban jól tartható, de ilyen méretű hüllő tartásához tapasztalatra van szükség, mind az állat mind a gondozó biztonsága érdekében, mivel egyesek szerint kiszámíthatatlanok.[18][19] Emberre nem támadnak, de haraphatnak ha fenyegetve érzik magukat, vagy ha a kezet tápláléknak vélik. Bár méregfoguk nincs, harapásuk súlyos sérüléseket okozhat.

Nagy méretük és feltűnő mintázatuk miatt az állatkertek hüllőházának kedvelt kígyója, többről állítják, hogy hossza meghaladja a 6 métert és hogy a fogságban tartott leghosszabb kígyó.[20][21][22][23][24][25] Mindamellett hatalmas méretük, óriási erejük, agresszív viselkedésük és bőrüknek testükhöz képesti mozgása miatt nagyon nehéz pontos hosszméretet venni róluk, súlyuk pedig nem ad a fajról jó értéket, mivel a fogságban tartott egyedek gyakorta elhíznak.[3] Az állatkertek és állatparkok méretükre vonatkozó állításai néha túlzóak, ilyen volt az állítólagos 14,85 méteres kígyó Indonéziában, mely végül is 6,5 méteresnek bizonyult.[26]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b McDiarmid RW, Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, vol. 1. Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. október 30.)
  3. ^ a b c d e f g Murphy JC, Henderson RW. 1997. Tales of Giant Snakes: A Historical Natural History of Anacondas and Pythons. Krieger Pub. Co. 221 pp. ISBN 0-89464-995-7.
  4. Gotch AF. 1986. Reptiles -- Their Latin Names Explained. Poole, UK: Blandford Press. 176 pp. ISBN 0-7137-1704-1.
  5. ^ a b c d Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. 480 pp. ISBN 0-8069-6460-X.
  6. ^ a b c Stidworthy J. 1974. Snakes of the World. Grosset & Dunlap Inc. 160 pp. ISBN 0-448-11856-4.
  7. Fredriksson, G. M. (2005.). „Predation on Sun Bears by Reticulated Python in East Kalimantan, Indonesian Borneo”. Raffles Bulletin of Zoology 53 (1), 165–168. o.  
  8. ^ a b Mattison, Christopher (1999): Snake. DK Publishing. ISBN 0-7894-4660-X.
  9. Auliya M, Mausfeld P, Schmitz A, Böhme W. 2002. Review of the reticulated python (Python reticulatus Schneider, 1801) with the description of new subspecies from Indonesia. Naturwissenschaften 89: 201–213
  10. Hoser, Raymond (2003): A Reclassification of the Pythoninae Including the Descriptions of Two New Genera, Two New Species, and Nine New Subspecies. Part I. Crocodilian 4(3): 31-37. HTML fulltext
  11. Hoser, Raymond (2004): A Reclassification of the Pythoninae Including the Descriptions of Two New Genera, Two New Species, and Nine New Subspecies. Part II. Crocodilian 4(4): 21-40. HTML fulltext
  12. Rawlings, L.H., Rabosky, D.L., Donnellan, S.C. & Hutchinson, M.N. (2008) Python phylogenetics: inference from morphology and mitochondrial DNA. Biological Journal of the Linnean Society 93: 603-629.
  13. ^ a b c Fredriksson, Gabriella M. (2005): Predation on Sun Bears by Reticulated Python in East Kalimantan, Indonesian Borneo. Raffles Bulletin of Zoology 53(1): 165-168. PDF fulltext
  14. Kopstein, F. (1927): Over het verslinden van menschen door Python reticulatus ["On the swallowing of humans by P. reticulatus"]. Tropische Natuur 4: 65–67. [Article in Dutch]
  15. Bruno, Silvio (1998): I serpenti giganti ["The giant snakes"]. Criptozoologia 4: 16–29. [Article in Italian] HTML fulltext
  16. Woman killed by pet 13-foot python at UPI. Accessed 27 October 2008.
  17. In Las Vegas, python vs. angry mom with a knife at Las Vegas Sun. Accessed 23 January 2009.
  18. Reticulated Python Care (Python reticulatus) - Eco Terrarium Supply. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
  19. Reticulated Pythons - Boatips.com. (Hozzáférés: 2009. február 6.)
  20. Columbus Zoo Pays to Keep Largest Snake in Captivity on Permanent Display”, Fox News, 2008. január 14. 
  21. http://cbs5.com/watercooler/python.snake.fluffy.2.628677.html
  22. Prony! The largest Reticulated Python in the Philippines...Prony - the famous Bohol Python
  23. Orlando News: 22-Foot Python In Fla. Is World's Largest
  24. Rimba Reptil ( Rimba Reptile Park )
  25. New York Time: Never Leather, Samantha The Python Dies at the Zoo (November 22, 2002)
  26. China Daily: World's 'longest snake' comes up short

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Auliya, M.A. (2003): Taxonomy, Life History and Conservation of Giant Reptiles in West Kalimantan. Ph.D. thesis, University of Bonn.
  • Auliya, M.A.; Mausfeld, P.; Schmitz, A. & Böhme, W. (2002): Review of the reticulated python (Python reticulatus Schneider, 1801[sic]) with the description of new subspecies from Indonesia. Naturwissenschaften 89(5): 201-213. doi:10.1007/s00114-002-0320-4 (HTML abstract, electronic supplement available to subscribers)
  • Raven, H.C. (1946): Adventures in python country. Natural History (magazine) 55: 38-41.
  • Shine R, Ambariyanto, Harlow PS, Mumpuni. Reticulated pythons in Sumatra: biology, harvesting and sustainability. Biol. conserv. ISSN 0006-3207. Abstract at CAT.INIST. Accessed 12 September 2007.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]