István-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
István-barlang
Lilla IstvanBarlang 01.jpg
Az István-barlang bejárata
Hossz 1445 m
Magasság 331 m
Hely Lillafüred
Hegység Bükk
Típus időszakosan aktív forrásbarlang
Kataszteri szám 5372-1
István-barlang (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
István-barlang
István-barlang
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′Koordináták: é. sz. 48° 05′, k. h. 20° 37′
A Wikimédia Commons tartalmaz István-barlang témájú kategóriát.

Az István-barlang (tkp. Szent István-barlang) egy cseppkőbarlang MiskolcLillafüreden. A barlang késő triász (anizuszi) mészkőben alakult ki. 1445 méter hosszú, vertikális kiterjedése 93 méter. Kataszteri száma: 5372-1. Szinonimái még: Vödörlapító-barlang, Kutyalyuk 1., Kutya-barlang, Istvánoldali 1. barlang, István-karsztbarlang, István cseppköves-barlang. Idegenforgalmi célokra kiépített, 1991-ben gyógybarlanggá nyilvánított, fokozottan védett természeti érték.

Földrajzi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szinva völgyében, az Eger felé vezető műút mellett, 331 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.

Kutatástörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A barlangot 1913-ban fedezték fel, a hagyomány szerint úgy, hogy egy kutya beleesett az egyetlen természetes bejáratán át, ami egy 15 m mély üreg volt, és vonyítása nyomán találtak rá magára a barlangra. Első bejárója Kadić Ottokár volt 1913-ban. Feltárását 1927-ben kezdték meg Révay Ferenc irányításával. Kialakítottak egy turisták számára is járható bejáratot, bevezették a világítást, és 1931-ben a barlang megnyílt a látogatók számára.

A második világháború során károkat szenvedett, a világítás is tönkrement, és csak 1955-ben hozták rendbe.

A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, nem is látogatható teljes hosszában.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legmélyebb ismert szakasza a Pokol nevet viseli. A megnyitott szakaszon érdekes képződmény a Mamutfogsor, cseppkövesebb barlangszakasz a Meseország, az Oszlopok csarnoka és a Színházterem. A barlang belsőbb részei vízelvezető járatokkal is kapcsolatban vannak, mert 1958-ban és 1974-ben is feltört benne a víz, és a barlangot elöntve, a bejáraton kizúdult az útra. A Létrás-tető–István-lápa alatt húzódó nagy barlangrendszer utolsó tagja. Az időszakosan aktív forrásbarlang cseppkődíszes főágához kisebb oldaljáratok, emeleti szakaszok csatlakoznak. Mélypontján a további szakaszok feltárását állandó vízfolyás akadályozza.

A világítás hatására a barlang sajnos mohásodni kezdett, ezt korszerűbb világítás bevezetésével igyekeznek megállítani.

Mivel az István-barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú, egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedőknek a Fekete-teremben.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kadić Ottokár: Az 1913. évben végzett barlangkutatásaim eredményei. Barlangkutatás, 1914. 2. köt. 185–191. o.
  • Kadić Ottokár: Újabb adatok a hámori barlangok ismeretéhez. Barlangkutatás, 1915. 3. köt. 148–153. o.
  • Kadić Ottokár: A lillafüredi barlangok idegenforgalmi jelentőségéről. Turisták Lapja, 1931. XLIII. köt. 252–255. o.
  • Kadić Ottokár: A lillafüredi Szent István-barlang. A Természet, 1931. XXVII. köt. 21–22. szám 269–274. o.
  • Neidenbach Ákos–Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. ISBN 9639353396
  • Sebős Károly: A lillafüredi Szent István-cseppkőbarlang. Turistaság és Alpinizmus, 1931. XXI. kötet, 230–232. o.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz István-barlang témájú médiaállományokat.