Himalájai füzike

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Himalájai füzike
Hume's Warbler I2 IMG 3401.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok ((Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Részalrend: Passerida
Öregcsalád: Sylvioidea
Család: Phylloscopidae
Nem: Phylloscopus
Faj: P. humei
Tudományos név
Phylloscopus humei
(Brooks, 1878)
Alfajok
  • Phylloscopus humei humei
  • Phylloscopus humei mandellii
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Himalájai füzike témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai füzike témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Himalájai füzike témájú kategóriát.

Himácsal Prades, India
Himácsal Prades, India

A himalájai füzike (Phylloscopus humei) a madarak (Aves) osztályába, a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a Phylloscopidae családjába tartozó faj.

Korábban az óvilági poszátafélék családjába tartozott.

1994 óta tekintik külön fajnak, ekkor választották el a vándorfüzikétől (Phylloscopus inornatus), morfológiai (Shirihai & Madge, 1993), bioakusztikai (Alström & Olsson, 1988; Irwin et al., 2001) és molekuláris (Irwin et al., 2001) jellemzők alapján.

A madarat Allan Octavian Hume-ról nevezték el.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közép-Ázsia hegyeiben tenyészik, a Hindukustól és a Karakorumtól északra és keletre a kínai Tien-sanig és a mongol Altáji-hegységig. Allopatrikus alfaja, a P. mandelli a kelet-tibeti fennsíkon él (Alström 2006). Költöző madár, a teleket főként Indiában tölti.

Gyakran előfordul a hegyi erdőkben, egészen 3500 méteres magasságig.

A kisméretű madár októberben még Nyugat-Európában is fellelhető, annak ellenére, hogy több mint 3000 km-re van eredeti élőhelyétől. Késő ősszel és télen ritkán megfigyelhető Nagy-Britanniában is.

Magyarországi előfordulását 2007-ben sikerült bizonyítani, amikor november 12-én Szegeden észlelték egy példányát, melyet november 15-én Domján András meg is gyűrűzött. Utoljára 2008. január 1-jén látták az országban.[1] Azóta 2009. november 12-én újra sikerült Magyarországon megfigyelni és lefotózni a madarat, Berekfürdő községben.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik legkisebb méretű füzike, testhossza 9-12 centiméter, tollazata a többi füzikeféléhez hasonlóan hátán és szárnyain zöldes, a hasán világos. Nagyban hasonlít a vándorfüzikéhez, közös vonásuk a hosszú szem feletti csík, a fejfedő és a jól látható harmadrendű evezők. Feltűnő szárnycsíkja azonban csak egy van, egy második halványabban kivehető, színei pedig tompábbak a vándorfüzikéénél. Lábai és csőrkávája sötét.

Friss tollazatban a P. humei fejteteje kevésbé zöld árnyalatú (gyakran tompább szürkés), háta világosabb zöld és barnásszürke. A felső szárnycsík eléggé rövid és határozatlan, a világos csúcsok az inornatusszal összehasonlítva általában kevésbé fehéresek, inkább olívbarnás árnyalatúak. Kopott és kifakult nyári tollazat esetén annyira hasonlíthat az inornatushoz, hogy ez alapján el sem lehet különíteni őket. Csiripelése zümmögő, magas hangfekvésű. A vándorfüzikétől legjobban kétszótagú csiripelése különbözteti meg. Költési időn kívül erőteljes fütyülő „dszuit” vagy kéttagú enyhén mélyülő „dszíuó” hangot hallat. Éneke elnyújtott. Élőhelyük a Szaján-hegység nyugati vidékén átfedést mutat (Ernst, 1996), de a két faj nem keveredik egymással (Irwin et al., 2001). A két faj a becslések alapján körülbelül 2,5 millió éve, a P. h. humei és a P. h. mandelli körülbelül 1 millió évvel ezelőtt vált el egymástól (Irwin et al., 2001).

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb óvilági poszátafélékhez hasonlóan rovarevő. A madár nem fél az embertől, de lombközeli életstílusa miatt megfigyelni nehéz. Állandóan mozgásban van.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fészkét a talajon építi.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottságának jelentése

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Alström, Per (2006): Species concepts and their application: insights from the genera Seicercus and Phylloscopus. Acta Zoologica Sinica 52(Supplement): 429-434. PDF fulltext
  • Alström, Per & Olsson, U. (1988): Taxonomy of Yellow-browed Warblers. British Birds 81: 656–657.
  • Ernst, S. (1996) Zweiter Beitrag zur Vogelwelt des Östlichen Altai. Mitteilungen aus dem Zoologischen Museum Berlin 72, Suppéldául Ann. Ornithol. 20: 123–180. [Article in German]
  • Irwin, D. E.; Alström, Per; Olsson, U. & Benowitz-Fredericks, Z. M. (2001): Cryptic species in the genus Phylloscopus (Old World leaf warblers). Ibis 143(2): 233–247. PDF fulltext
  • Price, Trevor & Jamdar, N. (1991): Breeding biology of the Yellow-browed leaf warbler Phylloscopus inornatus (humei) in Kashmir. Journal of the Bombay Natural History Society 88(1): 1–19
  • Sangster, George; Knox, Alan G.; Helbig, Andreas J. & Parkin, David T. (2002): Taxonomic recommendations for European birds. Ibis 144(1): 153–159. doi:10.1046/j.0019-1019.2001.00026.x PDF fulltext
  • Shirihai, H. & Madge, S. (1993): Identification of Hume's Yellow-browed Warbler. Birding World 6: 439–443.
  • McCarney, Killian et al.: Madárhatározó (Park Könyvkiadó, Budapest, 2002)
  • Svensson, Lars: Útmutató az európai énekesmadarak határozásához (MME, Budapest, 1995)
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. június 11.)