Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix főhercegnő
| Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix főhercegnő | |
 | |
| Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix modenai hercegnő, Chambord grófnéja | |
| Született | 1817. július 14.[1][2] Modena |
| Elhunyt | 1886. március 25. (68 évesen)[1][2] Gorizia |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1886. március 25.) |
| Házastársa | Henri d’Artois (1846. november 16. – )[3] |
| Szülei | Savoyai Mária Beatrix szárd királyi hercegnő IV. Ferenc modenai herceg |
| Foglalkozása | arisztokrata |
| Kitüntetései | Order of Theresa |
| Sírhelye | Annunciation Parish Church (Nova Gorica) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix főhercegnő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix Kajetána (olaszul Arciduchesa Maria Teresa Beatrice Gaetana d’Austria–Este, Principessa di Modena), németül Erzherzogin Maria Theresia Beatrix Gaetane von Österreich–Este, Prinzessin von Modena), (Milánó, 1817. július 14. – Gorizia, 1886. március 25.), a Habsburg–Lotaringiai-ház Este-i ágából származó osztrák főhercegnő, modenai hercegnő, IV. Ferenc modenai herceg legidősebb leánya. A trónkövetelő Henri d’Artois-nak, a francia Bourbon királyi család utolsó tagjának feleségeként Bourbon hercegné, Chambord grófnéja (Marie-Thérèse Béatrix Gaëtane de Modène, archiduchesse d’Autriche-Este, princesse de Bourbon, comtesse de Chambord).
Élete[szerkesztés]
Származása, családja[szerkesztés]
Mária Terézia Beatrix főhercegnő édesapja a Habsburg–Lotaringiai-ház Estei ágából való Habsburg–Estei Ferenc József Károly főherceg volt (1779–1846), IV. Ferenc néven Modena, Reggio, Massa, Carrara és Guastalla uralkodó hercege.
Édesanyja a modenai hercegné, Savoyai Mária Beatrix szárd királyi hercegnő (1792–1840) volt, I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király és Habsburg–Estei Mária Terézia Johanna főhercegnő (1773-1832) leánya.
Négy gyermekük közül Mária Terézia Beatrix volt a legidősebb:
- Mária Terézia Beatrix főhercegnő (1817–1886), Chambord grófnéja.
- Ferenc Ferdinánd Geminianus főherceg (1819–1875), aki Adelgunda Auguszta Sarolta bajor királyi hercegnőt (1823–1914), I. Lajos bajor király leányát vette feleségül, és V. Ferenc néven Modena uralkodó hercege lett
- Ferdinánd Károly Viktor főherceg (1821–1849), aki Erzsébet Franciska Mária osztrák főhercegnőt (1831–1903) József nádor leányát vette feleségül.
- Mária Beatrix főhercegnő (1824–1906), modenai hercegnő, Montizon grófnéja.
Apja rendkívül konzervatív gondolkodású zsarnok volt. Az 1830-as franciaországi júliusi forradalom után, ahol elűzték a Bourbon-házi X. Károlyt, a legitim uralkodót, IV. Ferenc herceg nem ismerte el törvényesnek a „polgárkirály”, Lajos Fülöp uralkodását. Spanyolországban támogatta Don Carlos infánsnak (Carlos Maria Isidro de Borbón, 1788–1855) trónigényét a spanyol királyi trón iránt, udvarában menedéket adott I. Mihály portugál királynak (1802–1866), akit 1834-ben elűztek országából, és halálig trónkövetelőként élt, Dom Miguel néven. IV. Ferenc herceg mindkét leányát királyi családokból származó hercegekhez adta feleségül, akik később trónkövetelőkké váltak.
.jpg)
Házassága[szerkesztés]
Mária Terézia hercegnő 1846. november 7-én Modenában feleségül ment a Bourbon-ház főágának utolsó férfi sarjához, Henri d’Artois-hoz, Chambord grófjához (1820–1883), az 1820-ban meggyilkolt Károly Ferdinánd francia királyi hercegnek, Berry hercegének (1778–1820) és Mária Karolina Ferdinanda nápoly–szicíliai királyi hercegnőnek (1798–1870) legkisebb fiához, X. Károly francia király unokájához, a legitimista trónkövetelőhöz, aki 1830 óta száműzetésben élt, mivel nem ismerte el az Orléans-házból származó Lajos Fülöp király jogát az uralkodásra.
A házasságot Henri d’Artois nagynénje, a Bourbon-házból való Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnő (Marie-Thérèse Charlotte de France, 1778–1851), a kivégzett XVI. Lajos és Marie Antoinette legidősebb leánya, Angoulême hercegnéje „hozta össze”, akinek választása azért esett a Habsburg–Estei családra, mert ez római katolikus vallású volt, és az európai uralkodóházak közül egyetlenként nem ismerte el a Júliusi Monarchiát. Henri herceg valójában Mária Terézia húgát, Mária Beatrix hercegnőt szerette volna feleségül kérni, de a fiatal és csinos Mária Beatrix inkább a spanyol karlista trónkövetelőt, Juan Carlos infánst választotta. Henri d’Artois-nak, a francia legitimisták V. Henrik királyának meg kellett elégednie az idősebb nővérrel, Mária Terézia Beatrix hercegnővel, aki ekkor már majdnem 30 éves volt, 3 évvel idősebb a vőlegénynél. A hercegnő egyik fülére süket volt, de mélyen vallásos és kegyes gondolkodású.
A Bourbon-ház utolsó férfi sarjának nagy szüksége lett volna fiú utódokra, Mária Terézia veleszületett testi fogyatékossága miatt azonban e házasságból nem születhettek gyermekek.[4] A hercegnő súlyos pszichés kínokat élt át állapota miatt, szenvedéseit csak erős hite enyhíthette.
A trónkövetelő[szerkesztés]
Amíg Henri d’Artois élt, a francia legitimisták nem adták fel a reményt, hogy V. Henrik királyként egyszer visszatérhet ősei trónjára. A francia hatalomváltások és belpolitikai válságok idején, 1848-ban, 1852-ben, 1870–71-ben a legitimisták fáradhatatlanul kísérleteztek a hatalomba való visszatéréssel, sikertelenül.
1883-ban Henri d’Artois herceg ausztriai száműzetésében elhunyt, vele kihalt a Bourbon-ház francia királyi ága. A Francia Királyság de jure a spanyol Bourbonokra szállt. Mária Terézia hercegnő sógorát, Juan Carlos de Borbón spanyol herceget a francia legitimisták III. János néven Franciaország és Navarra királyává kiáltották ki (maga a herceg erre a címre nyilvánosan sohasem támasztott igényt).
Özvegysége, halála[szerkesztés]
Mária Terézia hercegné jelentős vagyont örökölt elhunyt férjétől. Özvegyként rendszeresen támogatta a francia monarchista mozgalmakat. 1885-ben 3 000 frankot – abban a korszakban igen jelentős összeget – adományozott François Bérenger Saunière-nek (1852–1917), az Aude megyei Rennes-le-Château község abbéjának, hogy restauráltassa templomát, amelynek kriptája a Merovingok (a Bourbon-ház őseinek) emlékeit rejtette.[5]
A magányos özvegy Mária Terézia hercegnő élete végéig az Osztrák–Magyar Monarchiában élt. Megszervezte, hogy a Bourbon-ház számkivetésben elhunyt tagjait Görz mellett, magas hegyre épült ferences rendi Castagnavizza kolostor kriptájában temessék el, az utolsó Bourbon-házi király, X. Károly és fia, Lajos Antal herceg mellé. Mária Terézia szervező munkájának és bőkezű pénzbeli támogatásának köszönhetően 1851-ben ide temették Mária Terézia Sarolta francia királyi hercegnőt, Angoulême hercegnőjét, 1864-ben sógornőjét, Luise Marie-Therèse pármai hercegnőt, Henri d’Artois nővérét. 1883-ban Mária Terézia itt temettette el saját férjét, a Bourbon-ház utolsó férfi sarját is.
Három évvel férjének halála után, 1886. március 25-én Habsburg–Estei Mária Terézia Beatrix modenai hercegnő, Chambord grófnéja a görzi Lanthieri palotában elhunyt. Kívánsága szerint férje mellé temették, a Castagnavizza ferences kolostor Bourbon-kriptájában, egyetlen Habsburgként az ott nyugvó Bourbonok között.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ a b The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ p4028.htm#i40278, 2020. augusztus 7.
- ↑ Medencecsontjának egy rendellenesen nőtt csontos része akadályozta a méhszáj szabad kijáratát. Nem szülhetett gyermeket, és nemi életet sem élhetett.
- ↑ A Bourbon-ház kihalása a monarchisták számára nemzeti tragédiával ért fel. A francia királyi dinasztia ősi gyökereinek kutatása, Jézusig való közvetlen visszavezetése már a 19. század végén számos vitatott legendát élesztett újjá, a mai „da Vinci-kód” tanaihoz hasonlóan. A Rennes-le-Château-i templom kriptája állítólag ilyen bizonyítékokat rejtett. Az erről szóló híresztelés biztosította a Bourbon-családtól érkező rendszeres támogatást, ezzel Saunière abbé és községe jólétét [1]
További információk[szerkesztés]
- Mária Terézia Beatrix főhercegnő családi, életrajzi adatai.
- Családjának adatai, arckép.
- [2] és [3] A Rennes-le-Château templom és Mária Terézia grófné.
- A Bourbonok kriptája a szlovéniai Castagnavizza (Kostanjevica) kolostorban.
- Arcképek lelőhelye: [4][halott link], [5], [6]
Irodalom[szerkesztés]
- Jiří Louda – Michael MacLagan: Lines of Succession: Heraldry of the Royal Families of Europe, Little, Brown and Company, London, 1999. Table 51.
![[4]](http://www.rlcresearch.com/wp-content/uploads/2007/11/comtessedechambord.jpg){kind=link}
![[5]](http://www.rennes-le-chateau-archive.com/images/personnages/comtesse_chambord.jpg){kind=link}
![[6]](http://www.royaltyguide.nl/images-families/habsburg/hbl-lothringen2/1817%20Mtheresia.JPG){kind=link}