Felsőrépás
| Felsőrépás (Vyšné Repaše) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Lőcsei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1323 |
| Polgármester | Žofia Kurucová |
| Irányítószám | 053 71 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | LE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 87 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 11 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 805 m |
| Terület | 9,47 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 04′ 02″, k. h. 20° 41′ 15″49.067200°N 20.687500°EKoordináták: é. sz. 49° 04′ 02″, k. h. 20° 41′ 15″49.067200°N 20.687500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőrépás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Felsőrépás, (szlovákul: Vyšné Repaše, németül: Oberripsch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában. 2011-ben 107 lakosából 96 szlovák volt.
Fekvése
Lőcsétől 10 km-re északkeletre fekszik.
Története
A Görgey család 1278-ban kapta meg a répási erdőt, ahol a 14. század elején két Répás nevű falu keletkezett. 1323-ban "Keeth Repas" néven említik először a szepesi káptalan birtokaként. 1342-ben "Kysrepach", 1343-ban "Wyerpach", 1344-ben "Wyuagas", 1400-ban "Wyuagas" alakban említik az írásos források. 1787-ben 71 házában 441 lakos élt. 1828-ban 88 háza volt 638 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, pásztorkodással, erdei munkákkal, teknővájással, fazsindely készítéssel foglalkoztak.
Vályi András szerint "Alsó, és Felső Répás. Két tót falu Szepes Vármegyében, földes Uraik a’ Szepesi Káptalan, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és ó hitüek, fekszenek Lőtséhez mintegy kis mértföldnyire; határbéli földgyeik közép termékenységűek, javaik meglehetősek."[2]
Fényes Elek szerint "Répás (Alsó és Felső), két egymáshoz közel fekvő tót falu, Szepes vmegyében, ut. p. Lőcséhez északra 1 1/2 mfd., az elsőben lakik: 50 rom., 608 gör. kath., a másodikban 449 r., 82 g. kath., 5 evang. A.-Répáson gör., Felsőn rom. kath. parochia van. F. u. a Görgei nemzetség."[3]
1910-ben 398, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott. Az 1961-es tűzvészben a faluban nagy károk keletkeztek. Lakói a mezőgazdaságon kívül Lőcse és Igló üzemeiben dolgoztak.
Nevezetességei
A községben a 15. századból származó gótikus Alexandriai Szent Katalin plébániatemplom található, korabeli freskórészletekkel. 1730-ban barokk stílusban építették át. Szűz Mária-szobra a 15. század második felében épült. Kálváriája 18. századi barokk népi építmény. Kápolnái a 18.-19. században készültek.
2001-ben 128 lakosából 125 szlovák volt.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Lőcsei járás települései | ||
|---|---|---|
Lőcse (Levoča) | ||
Alsórépás (Nižné Repaše) · Baldóc (Baldovce) · Beharóc (Beharovce) · Csütörtökhely (Spišský Štvrtok) · Dolyán (Doľany) · Dománfalva (Domaňovce) · Felsőrépás (Vyšné Repaše) · Felsőszalók (Vyšný Slavkov) · Garancspetróc (Granč-Petrovce) · Göbölfalva (Buglovce) · Görgő (Spišský Hrhov) · Harakóc (Harakovce) · Hidegpatak (Studenec) · Kiskerény (Kurimany) · Kolcsó (Klčov) · Korotnok (Korytné) · Kőperény (Uloža) · Lengvárt (Dlhé Stráže) · Nagyolsva (Oľšavica) · Nemessány (Nemešany) · Polyánfalu (Poľanovce) · Pongrácfalva (Pongrácovce) · Ragyóc (Ordzovany) · Szepesalmás (Jablonov) · Szepesdaróc (Dravce) · Szepesmindszent (Bijacovce) · Szepesrét (Lúčka) · Szepesszentlőrinc (Brutovce) · Szepesszentpál (Pavľany) · Szepestölgyes (Dúbrava) · Szepesváralja (Spišské Podhradie) · Tarcafő (Torysky) |  | |
