Erdei csillagfürt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Erdei csillagfürt
Lupinus polyphyllus.JPG
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Faboideae
Nemzetség-
csoport
:
Genisteae
Nemzetség: Lupinus
Alnemzetség: Platycarpos
Faj: L. polyphyllus
Tudományos név
Lupinus polyphyllus
Lindl.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Erdei csillagfürt témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei csillagfürt témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei csillagfürt témájú kategóriát.

Az erdei csillagfürt (Lupinus polyphyllus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának Faboideae alcsaládjába, a csillagfürt (Lupinus) nemzetségbe tartozó növényfaj. Észak-Amerikában őshonos (Alaszka déli részétől és Brit Columbiától keleten Albertáig és nyugat-Wyomingig, délre Utah és Kalifornia államokig), Európában kerti dísznövényként ültetik – Angliába 1826-ban, Németországba (Bajorországba) 1890-ben vitték be[1] –, néha elvadul. Több európai országban inváziós fajként tekintik.[1] Az amerikai kontinensen vízfolyások mellett közönséges, a nedves élőhelyeket kedveli; Európában réteken, útszéleken, mészben szegény, bolygatott talajokon fordul elő. Legfeljebb 3000 méter tszf.-ig található meg.

A binomiális név generikus részének jelentése: „farkas-”, ami ami a levelek farkaslábnyomra emlékeztető alakjára,[2] vagy esetleg arra a téves vélekedésre utal, hogy a csillagfürtök kizsákmányolják a talaj erőforrásait. A specifikus név jelentése: „sok levelű”.[3]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lágy szárú, évelő, lombhullató növény, a Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint hemikriptofita. Felálló szára 70–150 cm magasra nő meg. Rizómáival képes az ivartalan szaporodásra. Képes megkötni a légköri nitrogént. A hosszú levélnyelű levelek jórészt tőállásúak, 9-17 lándzsás, 3–15 cm hosszú levélkéből tenyeresen összetettek, kopaszak vagy apró szőrök borítják. Hosszú, tömött, felfelé elkeskenyedő fürtvirágzatát, 1-1,5 cm hosszú hímnős, zigomorf virágok alkotják, a vad növényekben jellemzően kéktől liláig terjedő színárnyalatokban. Június-szeptember között virágzik. Nektárt nem termel,[4] méhek és más rovarok porozzák be. A virágpor szemcsemérete 30-40 µm körüli. Termése 2,5–4 cm hosszú, fekete, szőrös hüvely, melyben 3–9 mag található. Ezermagtömege 20-21 gramm. A vad csillagfürt nyers magvai (és kisebb mértékben más részei) igen mérgezőek, magas alkaloidtartalmuk (keserűanyagok: kinolizidin, lupinin) miatt. Elsősorban a legelő állatok (kecskék, lovak) mérgezése jellemző. Enyhébb mérgezésnél az idegrendszerre a nikotinmérgezéshez hasonlóan hatva idegességet, hányingert, depressziót, mozgászavarokat, súlyosabbnál a végtagok átmeneti bénulását, szívritmuszavart, bradycardiát, vagy akár fulladásos halált is okozhat.[5][6] Diploid kromoszómaszáma 2n=48.

Változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öt változat különíthető el:

  • Lupinus polyphyllus var. burkei – Északnyugat-USA belső részei
  • Lupinus polyphyllus var. humicola – Észak-Amerika nyugati, belső részei
  • Lupinus polyphyllus var. pallidipes – Nyugat-Oregon és Washington (Willamette Valley)
  • Lupinus polyphyllus var. polyphyllus – Észak-Amerika nyugati partvidéki részei
  • Lupinus polyphyllus var. prunophilus – Észak-Amerika nyugati, belső részei

Termesztés, felhasználás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erdei csillagfürt dísznövényként

Mutatós virágai miatt kertek gyakori díszei; számos termesztett fajta létezik, köztük vörös, rózsaszín, fehér, sárga, kék, illetve szirmonként más-más színű virágúak. Gyakran a L. polyphyllus és a L. arboreus hibridjét termesztik. Igen ellenállóak, könnyen inváziós fajjá válhatnak, a kertből kikerülve nehéz megszabadulni tőlük.

Alacsony alkaloidtartalmú („édes”) fajtáit takarmányként is termesztik, ekkor a keresztezésnél gondot kell rá fordítani, hogy elkerüljék a későbbi keresztbeporzás után az alkaloid szintézisének visszatérését. Édes csillagfürtöt termesztenek Északnyugat-Oroszországban és Finnországban is.

Inváziós fajként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új-Zélandon, egy canterburyi út mentén virágzó Russell-csillagfürtök
Lupinus polyphyllus

Új-Zélandon, ahol Russell-csillagfürt néven ismeretes, a Lupinus polyphyllus-t adventív fajként tartják nyilván[7] és hatalmas területeken megtalálható utak mentén, legelőkön és folyópartokon, főleg a Canterbury régióban. Megjelenését először 1958-ban dokumentálták; egyes feltevések szerint a turistabuszok vezetői szándékosan terjesztették a magjait, hogy „feldobják” a turisták által sivárnak vélt területeket.

Az őshonos fajokat különösen a Déli-sziget elfajult mederágyaiban veszélyezteti.[8]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lupinus polyphyllus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b NeoFlora: Invasive gebietsfremde Pflanzen in Deutschland
  2. Palibin, I.V. 1945. Fl. USSR, (in Russian). Moscow - Leningrad, 11:48.
  3. Robert W. Freckmann Herbarium: Lupinus polyphyllus
  4. Jared Haynes and Michael Mesler: Pollen foraging by bumblebees: Foraging patterns and efficiency on Lupinus polyphyllus doi:10.1007/BF00396768
  5. [1]
  6. Poisonous Plant Reference Guide: Lupine (Lupinus perennis-wild)
  7. 'Lupinus polyphyllus'. New Zealand Plant Conservation Network. (Hozzáférés: 2008. december 22.)
  8. Threats & impacts - Russell lipin. Department of Conservation, 2007. június 1. (Hozzáférés: 2008. december 22.)