Bakcsó

Bakcsó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Gémfélék (Ardeidae);
Alcsalád:	Gémformák (Ardeinae);
Nem:	Nycticorax; T. Forster, 1817
Faj:	N. nycticorax;
Tudományos név
	Nycticorax nycticorax; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Bakcsó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Bakcsó témájú médiaállományokat és Bakcsó témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 3.) ezen a változaton alapul.

A bakcsó (Nycticorax nycticorax) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj.^[1]^[2] Népies neve vakvarjú, kvakvarjú, oláhpap, kakcsó, vasfejű vakkánya.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, az Ardea nembe Ardea Nycticorax néven.^[3]

Alfajai

Nycticorax nycticorax nycticorax – Európa, Ázsia és Afrika területén él; ez az alapfaj
feketekoronás bakcsó (Nycticorax nycticorax hoactli)^[4] Észak- és Közép-Amerikában, valamint a Hawaii-szigeteken
Nycticorax nycticorax obscurus – Dél-Amerika északi és középső részén fordul elő
Nycticorax nycticorax falklandicus – a Falkland-szigeteken él

Előfordulása

Észak-Amerika, Európa és Ázsia területén fészkel, telelni délre vonul, eljut Dél-Amerikában és Afrikába is.

Természetes élőhelyei a fészkelésnél az ártéri ligeterdők, mocsarak, lápok, tavak, folyók és patakok környéke, a telet szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdőkben és mangroveerdőkben tölti.^[5]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, március-október hónapokban észlelhető. Állománya stabil, 2400-3600 költő pár közé tehető.^[6] Elsősorban a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén fordulnak elő, de gyérebb állománnyal az egész Dél-Alföldön, a Tisza mentén, a Velencei-tónál és a Kisalföldön, valamint Délnyugat-Magyarországon is találkozhatunk. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységben, valamint Magyarország legnyugatibb régióiban ritkának mondható.

Megjelenése

Testhossza 58–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 105–112 centiméter, testtömege 500–800 gramm.^[6] A bakcsó a kisebb termetű gémfélék közé tartozik, ráadásul jellegzetes gubbasztó testtartása miatt még valós méreténél is kisebbnek tűnik. A kifejlett bakcsó tollazata alapvetően fekete-fehér. Csőre, feje teteje és háta fekete, szárnytollai szürkések, arca, nyaka és hasoldala fehér. Szeme vörös. Halványzöld lába a párzási időszakban sárgás vagy vöröses színűvé válik, hasonlóan arcbőréhez. Bóbitája néhány hosszú, fehér tollból áll. A fiatal példányok sötétbarna rejtőszínűek vajszínű pettyekkel, és olykor összekeverhetőek a hasonló méretű, összességében világosabb színezetű és csíkos bölömbikával.

Életmódja

Bujkáló természetű, szürkület idején lesz aktív (erre utal tudományos elnevezése is: Nycticorax, ’éjszakai holló’), nappal pedig csapatosan pihen élőhelyén, a nádasok vízközeli peremén, fűzfákon. Bár társas lény, inkább magányosan vadászik: halakat, békákat, vízirovarokat és kisebb emlősöket fogyaszt. Ha fiókái vannak, nappal is kutat táplálék után.

Szaporodása

A gémfélék többségéhez hasonlóan költőtelepeket alkot, elsősorban a nádasban, fűzbokrokban, ártéri fákon. A kolóniákban olykor más gémfélék is előfordulnak. A telepen belül minden hímnek megvan a maga territóriuma, amit látványosan védelmez a betolakodókkal szemben: leszegi a fejét és felborzolja nyakán, hátán és a mellén a tollait, közben rövid kiáltásokat hallat. A partnert viszont csőrfenéssel és jelképes tollápolással üdvözli.

A fészket a tojó építi a hím által összehordott gallyakból és náddarabokból. A rendetlen, durván összerótt fészket évről évre bővítik. A tojó három-öt tojást rak kétnapos eltéréssel, ami megkönnyíti a későbbiekben a fiókák táplálását, emellett az előbb kikelt példányoknak nagyobb esélye lesz a túlélésre táplálékban szegény években. A tojások 20-22 nap után kelnek ki hat-nyolc napos eltéréssel, és a sötét tollazatú fiókák összességében 40-50 nap után repülnek ki. Közben mindkét szülő részt vesz a táplálásukban.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel,^[5] Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 forint.^[6]

Folklór

A vakvarjú elnevezés leginkább egy gyermekmondókából ismert:

Csip-csip csóka,

Vakvarjúcska.

Jó volt-e a

Kisfiúcska?

Ha jó volt a

Kisfiúcska,

Nem csíp meg a

Vakvarjúcska.

"A madársereg elcsendesedett, és elfogyott a levegőből. Szétrepültek a messzeségbe, vagy leereszkedtek újra a vízre. Gyula meg-megállt, ha felettük elszállt valami.

– Ez mi? – Szürkegém. – Hát ez, Matula bácsi? – Bakcsó, de úgy is mondják: vakvarjú. – De azért lát, ugye? – Nem azért mondják, mert vak, hanem azért, mert úgy szól, hogy: kvak-vak… – Furcsa. – Mér lenne furcsa? Azt mondja, hát azt mondja. Ű tudja, hogy mit kell mondani…"^[7]

(Fekete István: Tüskevár)

Képek

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
↑ Fesztáv (Wingspan)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
↑ ^a ^b ^c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
↑ Tüskevár. dydudu.hu. [2017. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 24.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 4.)
Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai. ISBN 963-545-194-6
Kárpátkert
Zimányi István: Miért?, 2007, ISBN 978-963-06-3185-3
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk

Nézd meg a bakcsó címszót a Wikiszótárban!

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

[E-3] Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

[4] Fesztáv (Wingspan)

[C-5] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 18.)

[F-6] Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

[7] Tüskevár. dydudu.hu. [2017. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 24.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]