Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége Budapesten szócikkből átirányítva)
Budapest U.S. embassy.JPG

Az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége az Egyesült Államok magyarországi diplomáciai képviselete, amely Budapesten az V. kerületben, a Szabadság tér 12. szám alatt található.

Az épület, amit Kármán Aladár és Ullman Gyula tervezett, 1900. november 1-jén készült el. Kezdetben a Kereskedelmi Kamara birtokolta az épületet, majd a Magyar Királyi Postatakarékpénztár. A nagykövetség 1935 óta használja ezt az épületet, melyet az amerikai kormány 1946-ban megvásárolt.

2010 óta Eleni Tsakopoulos Kounalakis nagykövet az amerikai külképviselet vezetője.

Korábbi nagykövetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1941 és 2001 között Magyarországra akkreditált amerikai nagykövetek
  • 2006-2009: April H. Foley (politikai kinevezett)
  • 2003–2006: George Herbert Walker III (politikai kinevezett)
  • 2001–2003: Nancy Goodman Brinker (politikai kinevezett)
  • 1997–2001: Peter F. Tufo (politikai kinevezett)
  • 1994–1997: Donald M. Blinken (politikai kinevezett)
  • 1990–1994: Charles H. Thomas (karrier diplomata)
  • 1986–1990: Robie Marcus Hooker Palmer (karrier diplomata)
  • 1983–1986: Nicolas M. Salgo (politikai kinevezett)
  • 1980–1983: Harry E. Bergold, Jr. (politikai kinevezett)
  • 1977–1980: Philip M. Kaiser (politikai kinevezett)
  • 1975–1976: Eugene V. McAuliffe (karrier diplomata)
  • 1973–1975: Richard F. Pedersen (politikai kinevezett)
  • 1969–1973: Alfred Puhan (karrier diplomata)
  • 1967–1969: Martin J. Hillenbrand (karrier diplomata)
    • 1957 és 1967 között az alábbi diplomaták átmeneti ügyvivői pozícióban szolgáltak a követségen:
    • 1966–1967: Richard W. Tims
    • 1964–1966: Elim O'Shaughnessy
    • 1962–1964: Owen T. Jones
    • 1961–1962: Horace G. Torbert, Jr.
    • 1957–1961: Garret G. Ackerson, Jr.
  • 1956–1957: Edward T. Wailes (karrier diplomata)
  • 1951–1956: Christian M. Ravndal (karrier diplomata)
  • 1949–1951: Nathaniel P. Davis (karrier diplomata)
  • 1947–1949: Selden Chapin (karrier diplomata) – 1949. február 11-én kiutasították Magyarországról
  • 1945–1947: H.F. Arthur Schoenfeld (karrier diplomata)
    • Magyarország 1941. december 13-án, két nappal Pearl Harbor után hadat üzent az Egyesült Államoknak.
  • 1941–1941: Herbert Clairborne Pell (politikai kinevezett)
  • 1933–1941: John Flournoy Montgomery (politikai kinevezett)
  • 1930–1933: Nicholas Roosevelt (politikai kinevezett)
  • 1927–1930: J. Butler Wright (karrier diplomata)
  • 1922–1927: Theodore Brentano (politikai kinevezett)
  • 1921–1922: U. Grant-Smith (karrier diplomata) – a budapesti nagykövetséget 1921. december 26-án alapították. Korábban a diplomáciai kapcsolatok az Osztrák–Magyar Monarchián keresztül zajlottak, az amerikai nagykövetség Bécsben volt. Ott az első amerikai nagykövet 1838. november 7-én mutatta be a megbízólevelét.[1]

A követség osztályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai nagykövetség létszáma becslések szerint 350 és 500 fő közötti.

Carl Lutz emlékmű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Lutz emlékmű a Szabadság téren

Carl Lutz svájci alkonzul volt Budapesten 1942-től a második világháború végéig. A háború alatt a Szabadság tér 10-11-12. alatti épületen svájci zászló lobogott és Lutz irodája is ebben az épületben kapott helyet.

A svájci diplomata semleges zászló alatti mentő tevékenységével több tízezer ártatlan magyar zsidó koncentrációs táborba való deportálását akadályozta meg. Munkájával segített a hasonlóan gondolkodó, szintén semleges országból származó magyarországi diplomatáknak, így a svéd Raoul Wallenbergnek, Angelo Rotta apostoli nunciusnak, az olasz Giorgio Perlascának és másoknak.

Lutz egyre több és több épületet nyilváníttatott svájci felségterületnek, míg végül összesen Budapestszerte 72 épületet védte diplomáciai mentesség. Tevékenységének köszönhetően több mint 62 ezer magyar zsidó menekült meg a deportálástól.

2006. december 13-án a svájci diplomata emlékére magyar, svájci és amerikai politikusok részvételével szobrot avattak a Szabadság téren.[2]

Az emlékmű szövege:

CARL LUTZ
1895–1975
IN THE BUILDING AT SZABADSÁG TÉR 12, SWISS VICE CONSUL CARL LUTZ HONORABLY REPRESENTED THE INTERESTS OF THE UNITED STATES OF AMERICA AND OTHER COUNTRIES BETWEEN 1942 AND 1945. HE COURAGEOUSLY SAVED THE LIVES OF TENS OF THOUSANDS OF HUNGARIAN CITIZENS PERSECUTED AS JEWS.
PLACED BY THE EMBASSY OF THE UNITED STATES OF AMERICA IN HUNGARY
2006
----
A SZABADSÁG TÉR 12-BEN CARL LUTZ SVÁJCI ALKONZUL 1942 ÉS 1945 KÖZÖTT TISZTELETRE MÉLTÓAN KÉPVISELTE AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS MÁS ORSZÁGOK ÉRDEKEIT. BÁTORSÁGÁVAL A ZSIDÓKÉNT ÜLDÖZÖTT MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROK TÍZEZREINEK ÉLETÉT MENTETTE MEG.
Elhelyezte az Egyesült Államok követsége Magyarországon, 2006-ban

Harry Hill Bandholtz szobra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harry Hill Bandholtz szobra

A Szabadság tér parkjának keleti oldalán, a Magyar Nemzeti Bank épülete mellett egy bátor katona szobra tekint a tér közepe felé. Harry Hill Bandholtz az amerikai hadsereg dandártábornoka volt, az első világháború végén Pershing tábornok tábori csendőrségének felügyelője.

1919. augusztus 11-én Bandholtz tábornok az angol–francia–olasz–amerikai tábornoki bizottság részeként érkezett Budapestre, amelynek fő feladata a román seregek távozásának felügyelete volt.

A tábornok 1919. október 5-én vált híressé, amikor is a bizottság napi elnökeként, csupán egy lovaglópálcával felszerelkezve megakadályozta, hogy egy csapatnyi román katona a Nemzeti Múzeumból erdélyi kincseket rekviráljon. A Nemzeti Múzeum elé már felvonultak a megrakásra váró román teherautók; csakis az mentette meg a kifosztástól a múzeumot, hogy onnan Bandholtz a román katonákat kiverte, a teherautók ajtajait a szövetségesek nevében lepecsételtette.[2]

Bandholtz szobrát hosszas diplomáciai vajúdás után 1936-ban avatták fel. A Horthy-kormány támogatta a szobor elkészültét, ami a románok fosztogatására emlékeztetett, amit viszont a románok elfogadhatatlannak tartottak, különösen, hogy a szobor kezében a Nemzeti Múzeum előtti kínos eseményekre emlékeztető lovaglópálca is ott volt. Végül engedményként a szobor a lovaglópálcát a háta mögött tartva készült el. [3]

A szobor a második világháború alatt végig állt, ezzel az angol nyelvű felirattal:

I simply carried out the instructions of my Government, as I understood them, as an officer and a gentleman of the United States Army.
(Csupán a kormányom instrukcióinak megfelelően cselekedtem, ahogy azokat úriemberként és az amerikai hadsereg tisztjeként értelmeztem).

A szobrot az 1940-es évek vége felé restaurálás címén eltávolították, és egészen az 1980-as évek végéig egy szobortemetőben hevert. Ekkor Salgo nagykövet kérésére a zugligeti nagyköveti rezidencia kertjében állították fel. Eredeti helyére, a Szabadság térre 1989 júliusában került, csupán pár nappal Bush elnök történelmi látogatása előtt.

A szobor hátán új szöveg olvasható:

Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió vezetője 1919. október 5-én megakadályozta, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit Romániába szállítsák.

Bandholtz születésnapján a szobor elé minden évben emlékkoszorút helyez el az amerikai katonai attasé.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]