Nagy János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy János
Született1928. szeptember 23. (95 éves)
Újcsanálos
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyar nagykövet Indonéziában (1957–1959)
  • magyar nagykövet Indiában (1963–1967)
  • magyar nagykövet az Amerikai Egyesült Államokban (1968–1971)
  • Magyarország külügyminiszter-helyettese (1971. június 17. – 1980. június 3.)
  • államtitkár (1980. június 3. – 1985. március 29., Külügyminisztérium)
  • magyar nagykövet Ausztriában (1985–1990)
IskoláiMSZMP Politikai Főiskola (–1972)
SablonWikidataSegítség

Nagy János (Újcsanálos, 1928. szeptember 23. –) magyar kommunista politikus, külügyminiszter-helyettes, diplomata.

Élete[szerkesztés]

1947-ben érettségizett Sárospatakon, majd egyetemre jelentkezett, de tanulmányait félbehagyva a Külügyminisztériumban kezdett dolgozni. Kezdetben segédfogalmazó volt, majd a londoni követségen II. osztályú titkár 1949-től 1951-ig. A Külügyi Főiskola levelező szakán tanult, ahol 1953-ban végzett, közben rendkívüli és meghatalmazott nagykövetté nevezték ki, első állomáshelye pedig Indonéziában a jakartai képviselet volt, amit a vezetése idején emeltek követségiről nagykövetségi rangra. Itt 1957. március 12-i kinevezéssel, május 5-i megbízólevél átadással 1960. október 13-ig volt kiküldetésben. A külügyminisztériumban osztályvezetői beosztásban volt következő kinevezéséig: 1963. június 14-től 1967. november 9-ig Újdelhiben Magyarország indiai nagykövete volt, akkreditálva Burmában, Nepálban, Ceylonban és Kambodzsában. Alig egy évre tért vissza a minisztérium osztályvezetőjének, majd 1968. augusztus 22-től 1971. június 4-ig Magyarország washingtoni nagykövetsége vezetője lett.[1] A nagyköveti megbízatásának visszavonása egy napra esett a Fock-kormány külügyminiszter-helyettesévé való kinevezésével.[2]

Külügyminiszter-helyettesként részt vett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet úgynevezett helsinki záróokmányának előkészítésében (1975-ben írta alá Kádár János),[3] valamint 1977 őszétől a magyar Szent Korona 1978 eleji hazaszállításának előkészítésében.[4] 1980. június 3-ával külügyminiszter-helyettesi beosztásából felmentették, és külügyi államtitkárrá nevezték ki.[5] 1985. március 29-én államtitkári beosztásából felmentették (utóda Horn Gyula lett).[6]

1985. május 22-én nevezték ki Magyarország bécsi nagykövetsége élére, valamint november 21-től akkreditálták a Bécsben működő nemzetközi szervezetek és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség mellett működő képviselet vezetőjeként is. Nagy 1989. augusztus 9-én részt vett a páneurópai piknik rendezvényén, Horn Gyula után ő is próbálkozott a legendásan életlen ollóval átvágni a kerítést.[7] 1990. június 12-ével megbízatását visszavonták, s 1990. augusztus 31-én nyugdíjba vonult. Ezt követő életútja ismeretlen: 1997-ben még interjút adott Glant Tibornak,[8] 2003-ban pedig írása jelent meg a Zempléni Múzsa című társadalomtudományi és kulturális folyóiratban.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 228. o. arch Hozzáférés: 2019. április 28.  
  2. Személyi rész. Magyar Közlöny, 44. sz. (1971. június 17.) 561. o.
  3. Nagy János: Számvetés Helsinkiről — felkészülés Belgrádra. Társadalmi Szemle, XXXII. évf. 4. sz. (1977) 23. o.
  4. a b Nagy János: A Szent Korona hazatérése. Zempléni Múzsa, III. évf. 2. sz. (2003) arch Hozzáférés: 2019. április 28.
  5. Felmentés és kinevezés. Népszava, CVIII. évf. 128. sz. (1980. június 3.) 3. o.
  6. Személyi döntések. Népszava, CXIII. évf. 75. sz. (1985. március 30.) 5. o.
  7. Horn Somogy jelöltje. Somogyi Hírlap, XLVI. évf. 80. sz. (1990. április 5.) 4. o.
  8. Glant Tibor: A Ford-kormány és a Szent Korona, 1974-1977 I/151. Századok, CXLVIII. évf. 1. sz. (2014) 155. o.