Herbert Pell
| Herbert Pell | |
 | |
| Született | 1884. február 16.[1][2] New York |
| Elhunyt | 1961. július 17. (77 évesen)[1][3][2] München |
| Állampolgársága | amerikai |
| Házastársa | Matilda Bigelow[4] |
| Gyermekei | Claiborne Pell |
| Szülei | Catherine Kernochan Herbert Claiborne Pell |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert Pell témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Herbert Claiborne Pell, Jr. (New York, 1884. február 16. – München, 1961. július 17.) amerikai politikus, diplomata, New York állam képviselője, az USA követe Portugáliában és Magyarországon. Tagja volt az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottságának.
Élete[szerkesztés]
New Yorkban született, John Francis Hamtramck Claiborne ükunokájaként, édesanyja Katherine Lorillard Kernochan volt. Tanulmányait a Pomfret Schoolban (Connecticut), a Harvard, és a Columbia Egyetemen végezte. Felesége Nelson Pendleton Bigelow, lánya Matilda volt.
Politikai karrier[szerkesztés]
Pell politikai karrierje az Orange megyei (New York állam) Fejlesztési bizottságának tagjaként indult (1912–1914). Megválasztották a 66. kongresszus demokrata képviselőjének (1919. március 4. – 1921. március 3.). Volt elnök a Demokratikus Állam Bizottságban 1921-től 1926-ig és küldött az Országos Demokrata Konvención, 1924-ben.
Vendégelőadó volt alma matereiben, a Columbia és a Harvard Egyetemeken, továbbá más intézményekben. 1936-ban a demokraták kampányt előkészítő bizottságának az elnökhelyettese.
Diplomáciai pályafutása[szerkesztés]
A Franklin D. Roosevelt második elnökválasztási kampánya során tett szolgálatai fejében politikai kinevezettként Lisszabonban kapott követi posztot. Roosevelt nagyra becsülte képességeit, és személyes kiküldötteként tekintett rá. A portugál főváros ezekben a háborús időkben rendkívül fontos állomáshely volt, jó rálátást biztosított az európai ügyekre.
A lisszaboni követséget 1937. május 27. – 1941. február 11. között vezette.
Követként Magyarországon[szerkesztés]
1941-ben kinevezték követnek Magyarországra. Budapesten a Duna-parti Ritz szállodában rendezte be hivatalát és lakását egyaránt. A felesége személyes szolgálatára alkalmazott szobalány azonban rájött, hogy helyzetéből hasznot húzhat, és a követ által kiselejtezett iratokat összegyűjtötte a papírkosárból. Később a német Sicherheitsdienst (SD) Schellenberg vezette hírszerző szolgálata felvette vele a kapcsolatot és így a véletlenek összjátékából jelentős hírszerző akció kerekedett ki. Az SD végül több száz dokumentumhoz jutott, nagyrészt a követ hazaküldött jelentéseinek és magánlevelezésének másolataihoz. A hivatalos jelentések mellett a legfontosabbak a követ és az elnök közötti közvetlen, személyes levelek voltak, amelyekben Roosevelt és a jól értesült követ részletesen kifejtették a háborús helyzetre vonatkozó információikat, véleményeiket.[5]
A németek által megszerzett dokumentumok rendkívül értékesek lehettek volna számukra, azonban a Schellenberg és főnöke, Reinhard Heydrich, valamint Joachim von Ribbentrop külügyminiszter közötti éles személyi ellentétek miatt azokat gyakorlatilag nem hasznosították, részletes elemzésük helyett elfektették az archívumokban.[6]
Pell vette át 1941. december 13-án Magyarország hadüzenetét. Az ő jelentéseinek is köszönhetően az Egyesült Államokban korábban már kedvező kép alakult ki Magyarországról, így a hadüzenetre csak közel fél évvel később adott választ az Egyesült Államok.[7]
1942. január 16-án bezárta a követséget Budapesten és hazatért, majd november 30-án lemondott diplomáciai tisztségéről. 1943 augusztusától 1945 januárjáig ő képviselte az Egyesült Államokat az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottságában.
Halála[szerkesztés]
1961-ben Münchenben hunyt el az unokájával tett európai körutazás során. Kérésére hamvait az Atlanti-óceánba szórták (Jamestown, Rhode Island).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.nndb.com/people/697/000196109/
- ↑ p65624.htm#i656233, 2020. augusztus 7.
- ↑ Farago 423. o.
- ↑ Farago 424. o.
- ↑ Romsics Ignác: A magyar hadüzenet amerikai fogadtatása
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Herbert Pell című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Baker, Leonard. Brahmin in Revolt; A Biography of Herbert C. Pell. Garden City, N.Y.: Doubleday, 1972.
- Blayney, Michael S. Diplomat and Humanist: The Diplomatic Career of Herbert Claiborne Pell. Ph.D. dissertation, Washington State University, 1973.
- http://www.thecrimson.com/article.aspx?ref=134584
- ↑ Farago: Ladislas Farago: A rókák játszmája: A német hírszerzés második világháborús angliai és egyesült államokbeli tevékenységének eddig kiadatlan története. Budapest: Fabula. 1971. ISBN 963 7885 44 7
|
Elődje: |
Amerikai nagykövet Budapesten |
Utódja: |
