Antillai spanyol nyelvjárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az antillai, más néven karibi spanyol nyelvjárás (spanyolul español antillano vagy caribeño) a Karib-térség három legnagyobb, spanyol nyelvű szigetországában – Kubában, Puerto Ricóban és a Dominikai Köztársaságban – használt kasztíliai spanyol nyelvváltozatok összessége. Az első spanyol hódítók a spanyolországi Andalúzia területéről érkeztek a térségbe, ezért az ott kialakult nyelvváltozatnak is a délspanyol andalúz nyelvjárás adta az alapját. Az itt ismertetett nyelvjárási vonások közül természetesen nem mindegyik általánosítható a tárgyalt nyelvterület egészére; egyesek ugyanakkor a spanyol nyelvterület jóval nagyobb részét is érinthetik.

Hangtani jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A karibi spanyol nyelvjárásban természetesen megtalálhatóak azok a jellegzetességek, amelyek általában jellemzik az amerikai spanyol nyelvjárásokat. Ilyenek mindenekelőtt az s és a z, illetve e, i előtte a c hang azonos, magyar sz-nek megfelelő ejtése (seseo), valamint az ll és az y nem megkülönböztető ejtése az utóbbi javára (yeísmo). A térség legfontosabb hangtani jellemzői között ezen felül az alábbiak szerepelnek:

  • A magánhangzók nazalizált (orrhangú) ejtésének tendenciája minden helyzetben: San Juan [sãŋˈhwã(ŋ)], salíamos [sãˈlĩãmõ], pelón [peˈlõ(ŋ)].
  • A /p, t, k/ mássalhangzók zöngésülése Kuba nyugati és középső részén: campana [kãmˈbãnã], pata [ˈpada].
  • Az f- bilabiális ejtése: fuerza [ˈɸwersa].
  • Az /x/ hang gyenge [h]-ként történő ejtése: gente [ˈhẽnte].
  • A szó- és szótagvégi /-s/ elnémulása vagy gyenge hehezetté alakulása: los perros [lo ˈperro]; a dominikai népies nyelvben magánhangzók között is: la semana pasada [la heˈmana paˈhaða].
  • A szó- és szótagvégi /-r/ helyett [l] hangot ejtenek, amely bizonyos területeken [j] félhangzóvá alakul: verdad [ˈbelˈda] vagy (Dominikában) [bejˈda], amor [aˈmol].
  • A hosszú [r] hang kiejtése Puerto Rico egyes területein a francia „raccsoló” r-hez hasonló: rumbo [ˈʀumbo].
  • A szóvégi -n veláris (nyelvháttal történő) ejtése (mint a magyar harang szóban): en aguas [ẽŋˈagwas].

Ezek a tulajdonságok természetesen nem általánosíthatóak mindhárom országra és minden területre; s mint minden nyelvjárási sajátosság, a művelt nyelvhasználattal szemben csak a népies nyelvre jellemzőek.

Nyelvtani sajátosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelvjárás főbb nyelvtani jellemzői a következők:

  • Gyakoribb a birtokos névmás főnév utáni használata, mint a főnév előtti birtokos melléknévé: El deporte mío favorito es nadar ’a kedvenc sportom az úszás’; Salimos con el amigo mío ’Elmegyünk szórakozni a barátommal’. Szintén gyakori a birtokos névmások helyett analitikus szerkezet (elöljárószó + személyes névmás alanyesete) használata: la familia de nosotros ’a mi családunk’ (a nuestra familia helyett).
  • Ezzel szemben az összetett elöljáró-/határozószók esetében a de szócska helyett a birtokos névmást használják: detrás mío ’mögöttem’ (a detrás de mí helyett), delante suyo ’előtte’ (a delante de él/ella helyett).
  • Megszólításban gyakori a birtokos melléknév összevonása a főnévvel: m’hijo vagy mijo ’fiam!’.
  • Általános az alanyesetű személyes névmás használata – közvetlenül az ige előtt – olyan esetekben is, amikor nem lenne kötelező, különösképpen a főnévi igeneves szerkezetekben: al (yo) venir; para (ella) saberlo vagy pl. ¿qué (tú) dices?. A nyelvészek ezt az angol nyelv hatásával magyarázzák.
  • A pleonasztikus részes esetű személyes névmást egyes számban használják akkor is, amikor több személyre/dologra utal: le dije a mis amigos ’mondtam a barátaimnak’ (a les dije helyett); a tárgyesetű személyes névmással kombinálva viszont a többes számú részest a tárgyesetű névmáson jelölik: le dije a mis amigos → se los dije (a se lo dije helyett). Ez általánosan jellemző az amerikai spanyol nyelvjárásokra.
  • A kicsinyítő képzők közül Puerto Ricó-ban mindig az -ito, -ita használatos, Kubában és a Dominikai Köztársaságban ezzel szemben az -ico, -ica alakokat használják, ha az utolsó szótag t-vel kezdődik: carta → cartica ’kis levél’, gato → gatico ’kismacska’.
  • Az igeragozásban jellemző a jövő idő körülírásos kifejezésének gyakorisága a szintetikus igealakkal szemben: voy a ir (az iré helyett). A múlt idő kifejezésénél ez fordítva történik, ahol az egyszerű befejezett múltat (pretérito perfecto simple) használják általánosan (salió), akkor is, amikor a spanyolországi nyelvben az összetett befejezett (vagy közel-) múltat (pretérito perfecto compuesto) használnák (ha salido).
  • Az angol hatására terjedőben van az egyszerű jelen idő helyett az estar + gerundium használata, sokszor szenvedő szerkezetben is: está saliendo (a sale helyett), illetve está siendo buscado (a se busca helyett).
  • Az egyszerű befejezett múlt egyes szám második személyű alakja a népies nyelvben cantastes, vinistes stb. (a cantaste, viniste helyett). A többes szám harmadik személyű felszólító módú igealak simuló névmással történő használatakor a népies nyelvben az ige -n személyragja a szó végére kerül: siéntesen, demen, cállesen stb. (a siéntense, denme, cállense helyett).
  • A szóvégi -s kiesése miatt a népies nyelvben előfordul -se(s) reduplikált többes számú alak is, így pl. az irodalmi spanyol muchachas kiejtése (> *mucháchases >) mucháchase lesz.

Szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szókincs összetételét három alapvető rétegre lehet bontani: a honi szókincs (léxico patrimonial), amely egyúttal a szóképzés legfontosabb forrása az új dolgok kifejezésére; az őslakosoktól átvett szavak (léxico autóctono), pl. barbacoa ’grillsütő’, caimán ’kajmán’, hamaca ’napozóágy, függőágy’, maíz ’kukorica’, sabana ’szavanna’ (amely nem keverendő a latin eredetű sábana ’lepedő’ szóval); valamint a harmadik réteg, melyet az Afrikából érkezett rabszolgák nyelveiből származó jövevényszavak alkotnak, azonban ez utóbbi szavak használata erősen visszaszorulóban van.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Manual de dialectología hispánica. El Español de América, Manuel Alvar (Director), Ariel Lingüística, Barcelona, 1996. ISBN 9788434482180., pp. 51–67.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]