Angyal-forrási-barlang

	Angyal-forrási-barlang
	Az Angyal-forrási-barlang bejárata
Hossz	48 m
Mélység	10 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	10 m
Tengerszint feletti magasság	? m
Ország	Magyarország
Település	Tata
Földrajzi táj	Győr–Tatai-teraszvidék
Típus	hidrotermális
Barlangkataszteri szám	4630-46
Lelőhely-azonosító	64386
	Elhelyezkedése
	Angyal-forrási-barlang Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 39′ 00″, k. h. 18° 19′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 00″, k. h. 18° 19′ 52″
	A Wikimédia Commons tartalmaz Angyal-forrási-barlang témájú médiaállományokat.

Az Angyal-forrási-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található Tatán helyezkedik el. Régészeti leletek kerültek elő belőle.

Leírás[szerkesztés]

A tatai Angolkertben található barlang. Bejárásához a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

A forrásbarlang szpeleológiai kuriózum, mert nem a karsztosodó kőzetekben keletkezett, hanem kavicskonglomerátumban, illetve homokkőben. Az első leírások tévesen mésztufában kialakult üregről tájékoztattak. Ennek az volt az oka, hogy a kavicskő-falakat a dús mésztartalmú vízből kivált mésztufa sok helyen beborítja. A barlang anyakőzetét alkotó kavicskonglomerátum kőzettanilag vegyes kavicsanyaga pannon kori. Az egyes kavicsok mérete tág határok között változik, a legnagyobbak 20 centiméter körüliek, az alsó határ pedig már a homokszemcsék mérettartományába esik. A kavicsokat cementáló anyag zömében kalcium-karbonát, amely – talán a barlang kialakulását megelőző időkben működött mésztartalmú forrásrendszerből vált ki, összetapasztva a kavicsos-homokos takarót.

A kötőanyag mennyisége változó, általában 15–25%. A kőzet nagyon szilárd, talán ennek is köszönhető, hogy a mindössze 2–3 méter vastag főte nem szakadt még be. A feltárás során a talpszintről kiemelt, rengeteg üledék vizsgálata még nem teljes, de az eddigi eredmények is több meglepő, érdekes újdonsággal szolgáltak. Az eredetileg meglevő barlangi felszín alatt körülbelül 30–50 centiméter vastag, úgynevezett tortaagyag van. Ez kolloid szemcsefrakciókból álló, ritmikus, nagy mésztartalmú, finoman sávozott üledék. Ennek jelenléte azért meglepő, mert a feltörő óriási mennyiségű és energiájú, feltehetőleg turbulens áramlású víz ellenére lassú és nyugodt leülepedési viszonyokra utal.

Ez alatt régészeti leleteket is tartalmazó kavicsos rétegek, majd egy üveghomokszerű réteg következett, melyből tökéletesen tükörfényesre polírozódott apró kavicsokat, gömbölyded ásványszemcséket lehet kiválogatni. Ezek nagyon szépek, színes, fényes ékkövekként ragyognak. Ezek anyaga leggyakrabban kvarc, amely lehet teljesen átlátszó hegyikristály is, színes kvarcitok, mikrokristályos SiO₂ -változatok (karneol, jáspis, kalcedon) stb. Az apró kavicsos rétegből néhány pici, tükörfényes eocén nummulitest is sikerült kiválogatni. Ezek jelenléte azért meglepő, mert az ismert geológiai szelvény szerint a forráskürtő nem törhetett át eocén rétegeket! Talán egy távolabbi, a karsztvíz útjába eső kőzetösszletből ragadhatta magával a víz. Egy másik finom homokos réteg rendkívül dúsnak bizonyult magnetitben: hozzávetőleg 1m³ ebből a kitöltésből 10 kilogramm mágnesvasércet tartalmaz (Vajna György 1977).

1980-ban volt először Angyal-forrási-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Angyalforrás-barlang (Bertalan 1976), Angyal-forrás barlangja (Eszterhás 1992), Angyal-forrás Cave (Takácsné, Eszterhás, Juhász, Kraus 1989), Tatai-tavasbarlang (Kordos 1984), Tatai tavasbarlang (Bertalan 1976) és Pokol-forrás neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Tatai tavasbarlang, másik nevén Angyalforrás-barlang a Gerecse hegységben, Tatán helyezkedik el. A Népparkban lévő Angyal-forrás tölcséréből, 141 m tszf. magasságban nyílik. Bejárata betonaknában van. A tavasbarlang 20 m hosszú és 7 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 irodalmi mű alapján lett írva. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4600-as (Gerecse hegység) barlangkataszteri területen lévő, tatabányai Angyal-forrás-barlangja.

Az 1976-ban összeállított, országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Gerecse hegységben, Tatán található barlang Angyal-forrási-barlang néven. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Angyal-forrási-barlang a 4600-as barlangkataszteri területen (Gerecse hegység, Gete) helyezkedik el. A barlangnak 4630/46. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy az Angyal-forrási-barlangnak 4630/46. a barlangkataszteri száma (már korábban közölve lett a barlangkataszteri száma).

1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Gerecse hegységben lévő Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Gerecse hegységben található Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve.

Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv szerint a tatai Angyal-forrási-barlang fényesre lecsiszolt terme nemeskövekkel kirakott szobára emlékeztet. A kiadványban lévő országos barlanglistában szerepel a Gerecse hegység barlangjai között a 4630/46. barlangkataszteri számú barlang Angyal-forrási-barlang néven Tatai-tavasbarlang névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. Egyedi jellegénél és képződményeinek szépsége miatt ez a barlang is felkerült 1988-ban a fokozottan védett barlangok listájára.

Az 1989. évi Karszt és Barlangban lévő, Magyarország barlangjai című összeállításban szó van arról, hogy a tatabányai szénbányászat karsztvízcsökkentő hatása miatt az elmúlt évtizedekben szárazzá vált a Tatán fekvő Angyal-forrási-barlang. A kis forrásjárat érdekessége, hogy cementált oligocén kavicsban jött létre az üreg nagy része. A publikációban lévő 1. ábrán (Magyarország térkép) be van mutatva a barlang földrajzi elhelyezkedése. A folyóirat 1989. évi különszámában napvilágot látott ennek az utóbbi tanulmánynak az angol nyelvű változata (The caves of Hungary). Ebben a tanulmányban Angyal-forrás Cave a barlang neve. Az Eszterhás István által 1992-ben írt lista szerint 1992 decemberében Magyarországon 423, a Gerecse hegységben pedig 1 olyan barlang van, amelyek nem karsztkőzetben alakultak ki. Az üledékes, de nem karsztosodó kőzetben létrejött, Magyarországon található barlangok között a 4. leghosszabb a homokkőben és konglomerátumban húzódó Angyal-forrás barlangja (Tata), amely 17 m hosszú és 5 m magas.

Az 1994-ben megjelent, Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról című kiadvány szerint a Magyarországon lévő olyan barlangok között, amelyek nem karsztosodó, üledékes kőzetben jöttek létre, az 1994. nyári állapot alapján az 5. leghosszabb az Angyal-forrási-barlang (Tata). A barlang homokkőben és konglomerátumban alakult ki, 17 m hosszú és 1 m magas. Magyarországon 489, a Gerecse hegységben pedig 1 barlang található nem karsztkőzetben. Magyarországon 28 barlang alakult ki homokkőben, 32 barlang Ca-kötésű konglomerátumban, 5 barlang pedig Si-kötésű konglomerátumban. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Angyal-forrási-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Gerecse hegység területén lévő Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Angyal-forrási-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Gerecse hegységben lévő Angyal-forrási-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben megjelent, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A könyv szerint az Angyal-forrási-barlang 1988-tól fokozottan védett természeti érték. A tatai Tóvárosban lévő Angolparkban, 142 m tszf. magasságban van a bejárata. A barlangot pannonkori vegyes konglomerátumban, valamint homokkőben hozták létre a feltörő melegvizek. A falakat simára csiszolták a vízben áramló finom szemcsék. A körte alakú, 4–5 m mély, 15×17 m alapterületű forrásüreg az 1960-as években a karsztvízszint mesterséges süllyesztésekor vált szárazzá. A Megalodus Barlangkutató Csoport és a Kuny Domokos Múzeum munkatársai 1983-ban kezdték el feltárását. A jelenleg már 30 m hosszig és 10 m mélységig ismert barlang üledékében majdnem 5000, leginkább rézkori (zselizi kultúra, péceli kultúra) és bronzkori cseréptöredék volt. Előkerültek belőle vaskori, római kori (pénzérmék) és a későbbi korok leletei is. Engedély kell a lezárt forrásjárat megtekintéséhez.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Gerecse hegységben elhelyezkedő Angyal-forrási-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Komárom-Esztergom megyében lévő Tatán elhelyezkedő, 64386 lelőhely-azonosítójú és 4630-46 barlangkataszteri számú Angyal-forrási-barlang a másodlagos régészeti lelőhelyek közé van sorolva. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Angyal-forrási-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint az Angyal-forrási-barlang (Gerecse hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Angyal-forrási-barlang (Gerecse hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

Almády Zoltán: A tatai Kálvária-domb és környékének karsztjelenségei. Karszt és Barlang, 1988. 1. félév. 5., 11., 12–13. old.
Almády Zoltán: Tata karszt-hidrogeológiai viszonyai. LIMES, 1992. 2. 97–127. old.
Antoni Judit: Jelentés az Angyal-forrás geológiai feltárásának régészeti eredményeiről. Komárom Megyei Múzeumok Irattára, Tata, 1983, kézirat.
Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. old.
Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjai. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1992. Kézirat. 86., 87. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Eszterhás István: Magyarország nemkarsztos barlangjai. In: Eszterhás István szerk.: Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról. Kapolcs, 1994. 60., 61., 64. old.
Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old.
Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20922. old.
Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 11. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old.
Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
Juhász Márton: Jelentés a Gerecse-hegységben 1986. január 4-28. között végzett denevérszámlálásról. Kézirat. Tatabánya, 1986. február 10. 1. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 219., 277., 296. old.
Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2339. old.
Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 17. old.
Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
Sashegyi László: Karsztforrások megszűnése utáni állapot Tata térségében. Hidrológiai Közlöny, 1975.
Takácsné Bolner Katalin – Eszterhás István – Juhász Márton – Kraus Sándor: The caves of Hungary. Karszt és Barlang, 1989. (Special Issue) 18., 25. old.
Takácsné Bolner Katalin – Juhász Márton – Kraus Sándor: Magyarország barlangjai. Karszt és Barlang, 1989. 1–2. félév. 52., 59. old.
Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3487. old.
Vajna György: Tata rejtett világa. Tatai Évkönyv, 1977. 105–115. old.
Vajna György: Barlangok. In: Baranyi Vince et al.: Komárom megye természeti értékei. Komárom megyei Tanács V.B., Tatabánya, 1981. 49–58. old.
Varga Gábor: Barlangi régészeti lelőhelyek. Építésügyi Szemle, 2013. 4. sz. 39. old.
–: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 23. old.
–: Felhívjuk a tagság figyelmét, hogy 1982. július 1-jével új természetvédelmi jogszabályok léptek életbe. MKBT Műsorfüzet, 1982. szeptember–október. 18. old.
–: MKBT tanulmányút. MKBT Tájékoztató, 2012. szeptember–október. 5. old.

További információk[szerkesztés]

Országos Barlangnyilvántartás