2008 TC3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2008 TC3
2008 TC3
Trajectory of 2008 TC3.gif
A kék vonal mutatja a meteoroid pályáját, ahogyan a Földhöz közelít
Felfedezése
Felfedező: Catalina Sky Survey
Felfedezés ideje: 2008. október 6.
Ideiglenes nevek: 8TA9D69
Pályaadatok
Pálya sugara: 1,2 CsE
Orbitális periódus: 1,4 év
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő: 2-5 méter
A 2008 TC3 röppályája és fontosabb észlelései térképre rajzolva
Az Almahata Sitta nevet kapott lehullott meteorit begyűjtését a Khartumi Egyetem diákjai csatárláncot alkotva végzik

A 2008 TC3 (a Catalina Sky Survey ideiglenes besorolása szerint 8TA9D69) egy 2 és 5 méter közötti átmérőjű meteoroid volt, amely 2008. október 7-én magyar idő szerint 4:46-kor, 12,7 kilométer/másodperces sebességgel, a vízszinteshez képest körülbelül 20 fokos süllyedésben érte el a Föld légkörét és körülbelül 37 kilométeres magasságban szétesett. A légkörben felszabaduló energia mintegy 1 kilotonnás robbanásnak felelt meg.[1]

Felfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A meteoroidot a Catalina Sky Survey egyik megfigyelője fedezte fel az arizonai Tucson közelében lévő Mount Lemmon 1,5 méteres teleszkópjával, körülbelül egy nappal a becsapódás előtt.[2][3][4] Az elméleti számítások szerint nagyjából hetente éri el a légkört egy ilyen nagyságú égitest, de ez volt az első alkalom, hogy a becsapódás előtt sikerült észlelni az objektumot.

Becsapódása és megtalálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A becsapódás előtt utoljára Olaszországból észlelték az égitestet, mintegy egy órával a légkörbe való belépése előtt. Ekkor a Földtől 45 000 kilométer távolságra volt, látszó fényessége elérte a 14 magnitúdót. A meteoroid Észak-Szudán területe felett lépett be a Föld légkörébe egy igen gyéren lakott, sivatagos területen, így közvetlen megfigyelések csak kis mennyiségben állnak rendelkezésre a becsapódásról: a Meteosat 8 meteorológiai műhold,[5] és a KLM egy repülőgépe látta közvetlenül, egy ellentétes irányba néző egyiptomi webkamera valószínűleg lefényképezte a visszfényét,[6] emellett a meteoroid nyomát is lefényképezték.[7] Egy Kenyába (részben az atomrobbantások érzékelésére ) telepített, alacsony frekvenciájú hangokat érzékelő szenzor észlelte a becsapódás által keltett lökéshullámokat.[8]

2008 decemberében Peter Jenniskens, a Khartumi Egyetem professzora két diákjával begyűjtötte az első mintegy 4 kilogrammnyi anyagot (47 darab formájában) az Egyiptom és Szudán határát átszelő országút Almahata Sitta (6-os állomás) nevű pontja környezetében. Ezek első vizsgálati eredményeiről éppen a Nature 2009, március 26-ai számának megjelenése napján számolt be Mike Zolensky a 40. Lunar and Planetary science konferencián, Houstonban.

Később, 2009-ben egy szudáni gyűjtőexpedíció megtalálta a meteorit újabb 280 darabját, amelyek a mintegy 29 kilométer átmérőjű szórási ellipszis mentén szóródtak szét. A gyűjtés során a Khartumi Egyetem diákjai csaknem 1 kilométer széles csatárláncot alkotva fésülték át a sivatag, számítások alapján figyelembe veendő tartományát.

Az anyagvizsgálatok alapján a kicsi égitest anyaga ureilit. Ez a meteorit az akondritok csoportjába tartozó kőmeteorit típus. Ezek körében is az új hullás anyaga egy ritka, szénben gazdag, porózus változatot képvisel.[9][10] A lehullott objektum F színképtípusú kisbolygónak bizonyult, ennek most először sikerült földre került darabjait fellelni, és ennek alapján pontos anyagtartalmát megállapítani. Az égitest felszínének és belsejének anyagtartalma megegyezett, azaz az űridőjárás nem változtatta meg a felszín anyagát.[11]

Érdemes megjegyezni, hogy a Mócsi meteorit méretét éppen ilyen nagyságúra becsülték. Az az L6-os kondrit a mintegy 25 kilométer hosszú szórási ellipszisen mintegy 3000 darabra becsült törmelékké esett szét.

A meteorit neve: Almahata Sitta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a meteoritikában az a szokás, hogy a becsapódás helyéről kap nevet a meteorit, ezért ideiglenesen, amíg a Meteoritikai Névadó Bizottság jóvá nem hagyja, a kisbolygóból lett meteoritok neve a becsapódás-környéki állomásról az Almahata Sitta nevet kapta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kereszturi, Ákos: Új adatok és képek a légkörben felrobbant kisbolygóról. [Origo] Világűr, 2008. november 9. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  2. Williams, Gareth V.: MPEC 2008-T50. Minor Planet Center, 2008. október 6. (Hozzáférés: 2008. október 8.)
  3. Huntington, Jenny: Small Asteroid Enters Earth’s Atmosphere. eFluxMedia, 2008. október 7. (Hozzáférés: 2008. október 8.)
  4. Sárneczky, Krisztián: Kisbolygó-becsapódás Észak-Szudán felett!. Hírek.csillagászat.hu, 2008. október 6. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  5. Sárneczky, Krisztián: Műholdról is megörökítették a kisbolygó-becsapódást. Hírek.csillagászat.hu, 2008. november 10. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  6. Kereszturi, Ákos: Film és kép a becsapódott kisbolygóról. [Origo] Világűr, 2008. november 10. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  7. Sárneczky, Krisztián: Villanás és porösvény a tűzgömb nyomán. Hírek.csillagászat.hu, 2008. november 10. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  8. Kereszturi, Ákos: Észlelték a kisbolygó keddi robbanásának lökéshullámát. [Origo] Világűr, 2008. október 8. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  9. Kereszturi, Ákos: Megtalálták a Szudán felett felrobbant kisbolygó darabjait. [Origo] Világűr, 2008. március 26. (Hozzáférés: 2009. március 26.)
  10. Kiss, László: Megtalálták az Észak-Szudán felett becsapódott kisbolygó maradványait. Hírek.csillagászat.hu, 2009. március 27. (Hozzáférés: 2009. március 28.)
  11. Surprise recovery of meteorites follow asteroid impact (angol nyelven). Astronomy.com, 2009. március 25. (Hozzáférés: 2009. március 29.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2008 TC3 témájú médiaállományokat.