Az 1952. évi téli olimpiai játékok, hivatalos nevén a VI. téli olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1952. február 14. és február 25. között rendeztek meg az norvégiai Oslóban.
Oslo két másik pályázó város ellenében nyerte el az 1952-es téli olimpiai játékok rendezési jogát. A szavazásra a NOB 40. ülésszakán (Stockholm, Svédország, 1947. június 21.) került sor.[1] Ez volt az első téli olimpia, amelyet többen azzal támadtak, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai nem szakmai alapon döntöttek, hanem a pártfogoltjukat támogatták leadott szavazataikkal.
- Műkorcsolyában Ricard Button megvédte 1948-ban szerzett bajnoki címét, a nőknél Jeanette Altwegg angol versenyző nyert. A párosok versenyében Ria Falk–Paul Falk német testvérpár lett a bajnok, a magyar Nagy Marianna–Nagy László testvérpár bronzérmes lett.
- Jégkorongban ismét Kanada nyerte a tornát.
- Hjalmar Andersen norvég gyorskorcsolyázó három számban szerzett aranyérmet.
- Első alkalommal versenyeztek nők a sífutásban, és először rendeztek óriás-műlesiklást is.
- Bemutatóként szerepelt a bandy (falabdával játszott, a jégkorong és a labdarúgás egyvelegének tekinthető sportág), de később soha nem tért vissza az olimpiákra.
- Alpesisíben a lesiklás győztese az olasz Zeno Coló volt 2:30,80-as idővel, a műlesiklás bajnoka az osztrák Othmar Schneider lett. Ebben a versenyszámban a görög Antoin Miliordos 18-szor elesett, mielőtt befejezte futamát, és végül hátrafelé ment át a célvonalon.
- Az éremtáblázat élén végző Norvégia 7 aranyat nyert, a második Egyesült Államok pedig 4-et.
| ● |
Megnyitó ünnepség |
● |
Versenynap |
● |
Döntő(k) |
● |
Záró ünnepség |
Összesen 30 nemzet küldött sportolókat erre a játékokra, ami a legmagasabb szám eddig az időpontig. Portugália és Új-Zéland első alkalommal vett részt a téli olimpiai játékokon (vastagítással kiemeltek). Ausztrália, Japán és Németország (a három korabeli német állam közül csak a Német Szövetségi Köztársaság küldött sportolókat)[2] visszatért, miután kimaradt nekik 1948. Dél-Korea, Liechtenstein és Törökország nem vett részt, miután 1948-ban még versenyzett.
Argentína (ARG) (12 – 11 férfi, 1 nő)
Ausztrália (AUS) (9 – 7 férfi, 2 nő)
Ausztria (AUT) (39 – 31 férfi, 8 nő)
Belgium (BEL) (9 – 9 férfi)
Bulgária (BUL) (10 – 10 férfi)
Chile (CHI) (3 – 3 férfi)
Csehszlovákia (TCH) (22 – 22 férfi)
Dánia (DEN) (1 – 1 férfi)
Egyesült Államok (USA) (66 – 56 férfi, 10 nő)
Finnország (FIN) (50 – 45 férfi, 5 nő)
Franciaország (FRA) (26 – 20 férfi, 6 nő)
Görögország (GRE) (3 – 3 férfi)
Hollandia (HOL) (11 – 9 férfi, 2 nő)
Izland (ISL) (11 – 11 férfi)
Japán (JPN) (13 – 13 férfi)
Jugoszlávia (YUG) (6 – 4 férfi, 2 nő)
Kanada (CAN) (39 – 31 férfi, 8 nő)
Lengyelország (POL) (30 – 27 férfi, 3 nő)
Libanon (LIB) (1 – 1 férfi)
Magyarország (HUN) (12 – 8 férfi, 4 nő)
Nagy-Britannia (GBR) (18 – 8 férfi, 10 nő)
Németország (GER) (53 – 41 férfi, 12 nő)[2]
Norvégia (NOR) (73 – 61 férfi, 12 nő)
Olaszország (ITA) (33 – 28 férfi, 5 nő)
Portugália (POR) (1 – 1 férfi)
Románia (ROU) (16 – 16 férfi)
Spanyolország (ESP) (4 – 4 férfi)
Svájc (SUI) (55 – 46 férfi, 9 nő)
Svédország (SWE) (64 – 55 férfi, 9 nő)
Új-Zéland (NZL) (3 – 2 férfi, 1 nő)
|
Az 1952. évi téli olimpiai játékokon részt vevő nemzetek |
|
| Afrika |
|
|
| Amerika |
|
|
| Ázsia |
|
|
| Európa |
|
|
| Óceánia |
|
|