Bob (sport)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kohn 4menbobsled 2005-11-02.jpg

A bobsport a télisportok közé tartozó sportág. A verseny során a bobok, két vagy négy versenyzővel, kanyargós jégkatlanban csúsznak végig. A férfiak versenyszámában kettes és négyes, a nőknél kettes csapatok versenyeznek. A sportág nemzetközi irányító szervezete a Fédération Internationale de Bobsleigh et de Tobogganing (FIBT). A szervezet alá tartozik a szkeleton szakág is.

A sportág története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportág eredete a 19. század végére nyúlik vissza, amikor Svájcban kormányszerkezetet szereltek egy szánra. Az első bobklub 1897-ben alakult St. Moritzban, amit gyorsan újabbak követtek Európa-szerte a téli üdülőhelyeken. 1914-ben már sokfelé rendeztek bobversenyeket, különböző természetes hó- és jégcsatornákban, amelyek ekkor még csekély mélységű árokszerű képződmények voltak.

Az első szánkók még fából készültek, de az igénybevétel hamarosan megkövetelte az acélból készült bobok használatát. A bob elnevezés a bobbing (lengetni) szóból származik, mert a versenyzők induláskor (akárcsak ma) előre-hátra mozgatták a szánt a nagyobb indulósebesség elérése céljából.

A sportág nemzetközi szövetsége 1923-ban alakult, és a sportág már a következő évi téli olimpiai játékokon (Chamonix, Franciaország) bemutatkozhatott. Ekkor még négy- és ötfős csapatok is indulhattak, és nem számított meglepetésnek, hogy a svájci egység tudott győzni. A kettes bobok az 1932. évi téli olimpiai játékokon szerepeltek először. Érdekesség, hogy a bob hamarabb szerepelt az olimpián, minthogy megrendezték volna világbajnokságukat, 1930-ban.

A bob ennek ellenére sokáig nem terjedt el igazán széles körben, mert a bobozás drága sportnak számított, és inkább a gazdagok szórakozása volt. A sportág az 1950-es években kezdte kialakítani a ma ismert formáját és szabályrendszerét. Jól képzett sportolók vették át a szórakozó amatőrök helyét, a bobok, a pályák és a felszerelések fokozatosan korszerűsödtek, a szövetség szabályrendszere pedig megfelelő módon segítette a versenyág fejlődését.

Az 1980-as években elindították a világkupa versenysorozatot, amely azzal, hogy az egész szezonban versenyzési lehetőséget biztosít, jól kiegészítette a világ- és Európa-bajnokságokat és az olimpiai játékokat. A nők az 1990-es években kezdték el a bobozást, kettes bobbal, ők Salt Lake Cityben, a 2002-es téli olimpián mutatkozhattak be.

A bob[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Army Bobsleigh on a wall.jpg

A bob különleges kialakítású, szivarszerű, hátul nyitott, acélvázas szerkezetű szánszerkezet, amely négy polírozott acél korcsolyán siklik. Külön figyelmet fordítanak a – ma már – szénszálas „karosszéria” áramvonalas kialakítására. Az első pár korcsolyát a kormányos erős zsinórok (kötelek) segítségével mozgatja. A leghátsó ember a fékező, aki a célbaérés után működteti a fékszerkezetet, karok segítségével mozdítható gereblyéket. A világversenyeken az indulás előtt ellenőrzik a bob – a nemzetközi szövetség által előírt – paramétereit, közvetlenül a start előtt pedig a korcsolyák hőmérsékletét. Régebben ugyanis előfordult, hogy a versenyzők felmelegítették a korcsolyákat, hogy a bob gyorsabban tudjon siklani a jégen.

A bob fő méreteit 1985-ben rögzítette a FIBT. Eszerint a kettesbobok maximális hosszúsága 2,7 méter, a négyesboboké 3,8 méter, legnagyobb szélességük pedig 0,67 méter. A bob maximális tömege is rögzített, eszerint a kettesbobok legfeljebb 390 kilogrammosak, a négyesek 630 kilogrammosak lehetnek.

A pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bob.jpg

Az első pályákat még hófalak között alakították ki, ma már kizárólag jégen csúsznak a versenyzők. A mai pályák között vannak még természetes jéggel rendelkező pályák, de egyre több a hűtőrendszerrel rendelkező, mesterséges jeget biztosító – s ily módon az időjárás hatásaitól gyakorlatilag független – „trekkek”. A pályákat egyenes szakaszok és különböző kialakítású, ennek megfelelően különböző nehézségi fokú kanyarok, ívek alkotják. A pályák standard hossza 1500 méter, de több indulóhelyet is kialakítanak rajtuk. A világkupa-versenyeken kihasználják a pályák különbözőségeit, és több, különböző karakterű pályán rendezik a versenyeket a vk-szezon során. A hivatalos versenyekre használható pályák száma a világon nem éri el a harmincat.

Kiegészítők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bobversenyzők speciális anyagú, rugalmas, egybeszabott öltözetet és bukósisakot viselnek. Cipőjük talpán – a jégen való futást megkönnyítendő – több száz tüske van. A kormányosnak szemüveget is kell viselnie, és gyakran kesztyűt is húz, hogy kényelmesebben tudja kezelni a kormányzó zsinórzatot. Gyakori, hogy versenyzők könyök- és vállvédőt viselnek, a futam közben előforduló oldalirányú ütődések miatt.

A sportág jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

US Navy 020219-N-3995K-304 Gold Medal Women BobSledders 1.jpg

A bobnak két versenyszáma van, a kettes- és a négyes bob, a kettő közötti különbség értelemszerűen az, hogy az elsőnél kettő, a másodiknál négy versenyző ül a bobba. A bob egység „parancsnoka” a kormányos, az utolsó ember a fékező, négyes bob esetén a többiek a tolók. A versenyzők a starthelyről, állóhelyzetből indulva igyekeznek a lehető legnagyobb sebességre felgyorsítani a bobot úgy, hogy a kettes bobnál az egyik versenyző a bob mellett, a másik mögötte, négyes bobnál három versenyző a bob két oldalán felváltva, az egyik pedig mögötte áll fel. Indításkor a versenyzők legfeljebb 50 méter hosszon, a négyesek mintegy 40 km/órára gyorsítják fel a bobot, majd meghatározott sorrendben beugranak a járműbe, egymás mögött elhelyezkedve. Ezt követően a kormányos irányítja a jégcsatornában a bobot, a többiek igyekeznek a doboz belsejébe húzódni, hogy minél kevésbé csökkentsék a légellenállást, a cél az, hogy a kanyargós pályán a legmegfelelőbb ívet – így a legrövidebb utat – megtalálják, és az ívek kihasználásával a legnagyobb sebességet, illetve a legkisebb futamidőt elérjék.

A rajt- és futamidőket elektronikusan mérik. A versenyek eredményét több (világkupa futamokon egy nap alatt kettő, egyéb világversenyeken két nap alatt két-két, összesen négy) futam összesített eredménye adja.

A sportág néha a látványos bukások miatt kerül képernyőre, ennek ellenére nem tekinthető veszélyesnek. Mivel a start alapja a rövid, de igen lendületes tolás, gyakran választják atléták, amerikai futballisták, rövidtávfutók és mások téli kiegészítő, vagy levezető sportnak.

A nők kizárólag kettes bobban versenyeznek.

A sportág szervezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sportág vezető szerve az 1923-ban alapított Fédération Internationale de Bobsleigh et de Tobogganing (FIBT), amely a bobon kívül a szkeleton szövetsége is. 2007 óta a szövetség székhelye Milánó.

A sportág legfontosabb versenye az olimpia, ezen kívül világbajnokságot és világkupát rendeznek. A sportág vezető hatalma Németország – eddig összesen 15 olimpiai aranyérmet szereztek sportolói – Svájc és az Amerikai Egyesült Államok bobosai tartoznak még a legjobbak közé, de az utóbbi időkig jók voltak még Kanada és Olaszország is, legutóbb pedig Oroszország és Lettország bobosai is jól szerepelnek, és új pályákat is építenek. A sportág népszerűségét jelzi, hogy egyre több ország sportolói kapcsolódnak be a sportágba, mint például Magyarország, Csehország, Románia, Jamaica, Monaco és mások.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap