Nagy László (műkorcsolyázó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nagy László (Szombathely, 1927. augusztus 13.2005. április 19.) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok műkorcsolyázó, orvos, edző, Nagy Marianna műkorcsolyázó bátyja.

Sportolói és edzői pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-tól a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet), 1949-től a MÉMOSZ SE (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége Sport Egyesület), 1951-től a Budapesti Építők, 1953-tól a Csepeli Vasas, illetve a Csepel SC műkorcsolyázója volt.

1947 és 1958 között szerepelt a magyar válogatottban. Testvérével, Nagy Mariannával versenyzett, páros műkorcsolyázásban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartoztak. Három téli olimpián vettek részt, 1952-ben Oslóban, majd 1956-ban Cortina D’Ampezzoban a harmadik helyen végeztek. Az 1950. évi osloi és az 1955. évi budapesti Európa-bajnokságon aranyérmesek lettek. Pályafutásukat az 1958. évi pozsonyi Európa-bajnokság után fejezték be.

1965-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben műkorcsolya-szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után az FTC nevelőedzője, 1966-tól 1972-ig a jászberényi Lehel SE vezetőedzője volt. Tanítványai közül Almássy Zsuzsa később világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes lett.

Sporteredményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • olimpiai 3. helyezett (1952, 1956)
  • olimpiai 7. helyezett (1948)
  • háromszoros világbajnoki 3. helyezett (1950, 1953, 1955)
  • világbajnoki 4. helyezett (1949)
  • világbajnoki 7. helyezett (1948)
  • kétszeres Európa-bajnok (1950, 1955)
  • négyszeres Európa-bajnoki 2. helyezett (1949, 1953, 1956, 1957)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (1952)
  • Európa-bajnoki 4. helyezett (1958)
  • Európa-bajnoki 6. helyezett (1948)
  • főiskolai világbajnok (1950, 1956)
  • főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1949)
  • nyolcszoros magyar bajnok (1950–1952, 1954–1958)

Orvosi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi, 1956-ban sportorvosi oklevelet szerzett. 1954-től a budapesti Sportkórház orvosa, 1973-tól vezető főorvosa volt. Közben 1972-től a magyar korcsolyaválogatott, majd 1978-tól a magyar síválogatott melletti sportorvosi feladatokat is ellátta. 1987-ben történt nyugalomba vonulása után a Magyar Labdarúgó Szövetség orvosa lett.

2002-től Budapest VII. kerületének díszpolgára.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951)[1]
  • A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[2]
  • A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[3]

jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sportolókat, szakoktatókat és vezetőket tüntetett ki a népköztársaság elnöki tanácsa. Népsport, VII. évf. 20. sz. (1951. jan. 29.) 3. o.
  2. Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. ápr. 27.) 1–2. o.
  3. Kik nyerték el újabban az érdemes sportolói címet. Népsport, (1954. máj. 28.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]