Vágótok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Vágó tok szócikkből átirányítva)
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vágótok
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
Család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
Alcsalád: Acipenserinae
Nem: Acipenser
Linnaeus, 1758
Faj: A. gueldenstaedti
Tudományos név
Acipenser gueldenstaedti
Brandt & Ratzeburg, 1833
Szinonimák
Szinonimák
  • Acipenser aculeatus Lovetsky, 1834
  • Acipenser brevirostris Heckel, 1836
  • Acipenser colchicus Marti, 1940
  • Acipenser gueldenstadti colchica Marti, 1940
  • Acipenser gueldenstadti var. colchica Marti, 1940
  • Acipenser gueldenstadtii Brandt & Ratzeburg, 1833
  • Acipenser gueldenstaedti Brandt & Ratzeberg, 1833
  • Acipenser gueldenstaedti acutirostris Antipa, 1909
  • Acipenser gueldenstaedti colchicus Marti, 1940
  • Acipenser gueldenstaedti colchicus danubicus Movchan, 1967
  • Acipenser gueldenstaedti golis Antipa, 1909
  • Acipenser gueldenstaedti longirostris Antipa, 1909
  • Acipenser gueldenstaedti scaber Antipa, 1909
  • Acipenser gueldenstaedti tanaica Marti, 1940
  • Acipenser gueldenstaedtii colchicus Marti, 1940
  • Acipenser gueldenstaedtii scobar Antipa, 1909
  • Acipenser gueldenstaedtii var. colchicus Marti, 1940
  • Acipenser guldenstadti Brandt & Ratzeberg, 1833
  • Acipenser güldenstädti Brandt & Ratzeberg, 1833
  • Acipenser güldenstaedti Brandt & Ratzeberg, 1833
  • Acipenser guldenstaedti Brandt & Ratzeberg, 1833
  • Acipenser macrophthalmus Heckel, 1836
  • Acipenser medius Heckel, 1836
  • Acipenser pygmaeus Reisinger, 1830
  • Acipenser tücka Heckel, 1836
  • Acipenser tuecka Heckel, 1836
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vágótok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vágótok témájú kategóriát.

A vágótok (Acipenser gueldenstaedtii) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba csak igen ritkán jut el. Legutóbb a Tiszában gyűjtötték. Védett!

Alfajai[szerkesztés]

A vágó toknak 3 alfaja ismert:

  • Acipenser gueldenstaedti colchicus - a Fekete- és Azovi-tengerben (és a beömlő folyókban a Dunától a Donig) fordul elő.
  • Acipenser gueldenstaedti gueldenstaedti - a Kaszpi-tenger északi felén él.
  • Acipenser gueldenstaedti persicus - a Kaszpi-tenger déli részén és annak vízgyűjtő területén él.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 130-250 centiméter, de elérheti a 400 centimétert és a 80 kilogrammot is. Alsó állású szája közepes méretű, lapát alakú és kerekded átmérőjű. Rojtok nélküli bajuszszálai visszahajtva nem érnek a száj pereméig. Alsó ajka középen többnyire osztott. 10-13 hátvértje éles, hátrafelé irányuló hegyekkel (az idősebb példányoknál eltompultak); a 21-50 kis oldalvért olyan távol helyezkedik el egymástól, hogy a köztes részeken láthatóvá válik az oldalvonal; 8-10 hasvértje van. Erőteljes, orsó alakú teste magasabb, mint a többi Acipenser fajé, orra széles és rövid. Hátúszója a farokrészen foglal helyet. Hátoldala kékesszürke, hamuszürke vagy olajszürke, oldalai világosabbak; hasoldala a fehérestől a piszkos sárgáig változik. A csontos vértek elefántcsontszínűek.

Életmódja[szerkesztés]

Rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés]

A vágó tok vándorhal, ívni a folyókba úszik fel. Egy részük már a folyótorkolat homok- vagy kavicspadjain lerakja ikráit, mások messzire felhatolnak a folyókban. Február és május között rakja, 70-800 ezer ikráját. Ismeretesek állandó (nem vándorló) formák is (például a Volgából és a Dunából).

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]