Szokol (vonat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
VSZM250 Szokol
Высокоскоростной электропоезд Сокол.JPG
VSZM250 Szokol (ESZ250)
Pályaszám
ЭС250‑001
Általános adatok
Gyártó Transzmas (Tyihvin)
Gyártásban 19971999
Selejtezés 2002
Darabszám1 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1520 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség250 km/h
Kapcsolókészülékek közötti hossz 322 800 mm
Szolgálati tömeg700 t
Villamos vontatás
Áramnem 3 kV DC
25 kV 50 Hz AC
Áramellátás felsővezeték
Teljesítmény
Rövid idejű 6880 kW
A Wikimédia Commons tartalmaz VSZM250 Szokol témájú médiaállományokat.
A szerelvény

A VSZM250 Szokol (oroszul: ВСМ250 «Сокол»; jelentése: sólyom) egy nagysebességű vonat Oroszországban. ESZ250 típusjelzéssel is ismert. Az ER200 utódjaként fejlesztették ki, eközben befejezték MoszkvaSzentpétervár között a vasúti pályán a sebesség emelését, az utazósebesség 300 km/h (maximális sebesség 350 km/h) nőtt. 1997 óta csak a prototípus létezik. A VSZM350 a vonat 350 km/h-s maximális sebességre alkalmas változata lesz.

A vonat fejlesztésében és gyártásában hatvan, főleg a hadiipar területén tevékenykedő vállalat és kutatóintézet vett részt. A projekt vezető intézete a hadihajók és tengeralattjárók tervezésével foglalkozó Rubin Központi Tengerészeti Tervezőiroda volt, de részt vett a munkában az Össz-Oroszországi Vasúti Kutatóintézet (VNIIZST). a Szentpétervári Állami Vasúti Egyetem, a Transzmas vállalat, valamint az Almaz hajógyár is.

Története[szerkesztés]

Miközben már a Szovjetunió kezdett meggyengülni, elindult egy nagysebességű vonal tervezése, amelyen akár 350 km/h-val is képesek haladni a vonatok Szentpétervár és Moszkva között. Ezzel párhuzamosan pedig új járműveket is elkezdtek tervezni. Létrejött a VSMM (kb. „Nagysebességű Vonalak”) nevű cég, amely a munkálatok koordinálását végezte, meglévő vagy újonnan alakult alvállalkozókkal. A projekthez a pénzt az akkori MPSZ (Vasúti Minisztérium) adta. A 90-es évek elején a pénzből igen kevés állt rendelkezésre, így aztán a munkák is igen lassan haladtak. Elkezdték tervezni a meglévőtől kissé délre az új nyomvonalat és elkezdték tervezni az új járművet.

Feltételezve, hogy elsőre a 350 km/h lehetetlen, két járműtervet készítettek: Szokol-250 és Szokol-350, avagy sorozatjel szerint ESZ250 és ESZ350. Közülük a 250-est dolgozták ki részletesen, és 1999-től elkezdték legyártani a hatrészes prototípust. A szekrényvázakat egy pétervári hajóépítő cég, a Rubin Központi Tengerészeti Tervezőiroda csinálta, a villamos berendezést pedig a Tyihvinben létrejött „Szokol-350” nevű cég. Eredetileg kétfeszültségű lett volna, de a gyorsabb haladás érdekében a 25 kV~-ra való alkalmasságot későbbre tették, mert arra a két nagyváros között amúgy se lett volna szükség a meglévő vonalon.

Az ESZ250-est 2000-től Scserbinkában próbázták, 2001-től pedig már vonalon. A konstrukcióban elég sok újdonság volt: alumíniumötvözetek, elég merész forgóváz-konstrukció, ami azután sok gondot is okozott, mert nem bizonyult elég szilárdnak, és a tyihvini villamosgépgyár aszinkron vontatómotoros hajtáshoz szükséges, összes berendezése. A próbafutások során elkezdtek kijönni a gyerekbetegségek.

Közben az új nyomvonallal eljutottak oda, hogy Novgorodon túlig megvolt a kisajátítás és megvoltak a részletes tervek. Péterváron pedig 1997-ben elkezdték építeni az új fejpályaudvart a Moszkvai mellett. Az MPSZ, amely a projektet finanszírozta, ezek után, 1999-ben elkezdett kivonulni, éppen amikor a pénz legnagyobb részére lett volna szükség. Először az állomás szűnt meg, és az új nyomvonal munkálatait is befagyasztották.

2002-ben az MPSZ a járművet sem finanszírozta és teljesen megvonta a forrásokat. Az érdeklődés ezután már inkább egy külföldről vásárolt típus felé fordult, a Siemens Szapszan motorvonatához, mondván nagy darabszámról itt úgysem lehet szó, vagyis a fejlesztés önmagában nem lehet nyereséges. A hatrészes prototípus jelenleg megtekinthető Tyihvinben a villamosgépgyár telepén. A két tyihvini gyár, akik a jármű „belsejét” hozták létre, ma is működnek, az RZSD egyre nagyobb megrendelőjük.

Műszaki jellemzők[szerkesztés]

A vonat hegesztett alumíniumötvözetből készült. Hajtási rendszere 3 kV-os egyenáramú és 25 kV-os 50 Hz-es váltóáramú hálózaton történő üzemeltetésre is alkalmas. A kényelmes utastér környezetbarát légkondicionáló berendezéssel rendelkezik, a WC vákuumos rendszerű. Az elkészült prototípus hat kocsiból áll, ebből kettő hajtott. Tervezték 9 és 12 kocsiból álló változatát is.

  • Nyomtáv: 1520 mm
  • Utazósebesség: 250–300 km/h
  • Maximális sebesség: 350 km/h
  • Személykocsik száma: 12
  • Hossz: 322,8 m
  • Tömege: 700 t
  • Ülőhelyek száma: 698–832

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]