Szentes vasútállomás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szentes vasútállomás
Szentes állomás peronja (2007)
Szentes állomás peronja (2007)
Ország Magyarország
Hely Szentes
Állomáskód SN
UIC állomáskód 5518184
Megnyitás 1887
Felhasználási terület vasútállomás
Tulajdonos MÁV Magyar Államvasutak Zrt.
Egyéb jellemzők
Része ennek Magyarország vasúti közlekedése
Szomszédos állomások
Időzóna közép-európai idő
Vasútvonalak
Szolgáltatások
Vonatnemek
Elhelyezkedése
Szentes vasútállomás (Csongrád megye)
Szentes vasútállomás
Szentes vasútállomás
Pozíció Csongrád megye térképén
é. sz. 46° 39′ 27″, k. h. 20° 16′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 27″, k. h. 20° 16′ 21″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentes vasútállomás témájú médiaállományokat.

Szentes vasútállomás 2007-ben lett 120 éves (1887-2007).

Szentes első vasútvonalát 1887-ben nyitották meg a város és Kunszentmárton közt, a következő vonal a Szentes-Hódmezővásárhely közti vonal volt 1893-ban, majd 1906-ban megnyílt a Csongrád-Szentes-Orosháza vasútvonal (Fábiánsebestyénnél leágazással Árpádhalom felé). Egyre több település került be a vasúti forgalom vérkeringésébe, mely által bővült a teher- és személyforgalom, fejlődött az ipar és a kereskedelem. Azonban az utóbbi két évtizedben az úthálózatok fejlődésével, a teherszállító- és személygépkocsik jelentékeny gyarapodásával, a távolsági és helyközi autóbuszjáratok elterjedésével jelentősége csökken. Mindazonáltal a szentesi állomás folyamatosan működik, vasúton is könnyen megközelíthető a település.

Az állomáson kívül a város északi részén található Hékéd vasútállomáson állnak meg a Kiskunfélegyháza, Kunszentmárton-Lakitelek és Kunszentmárton-Szolnok felé tartó vonatok. A város másik megállóhelye volt Berekhát megállóhely, ahonnan Hódmezővásárhely felé lehetett utazni. 1911. február 5-én adták át feltételes megállóhelyként. 1996 végéig volt szolgálat. Kis forgalma miatt megszűnt a 2007. december 9-ei menetrendváltással.

Az állomás története[szerkesztés]

Amikor 1887-ben megindult a vasúti forgalom Szentes és Kunszentmárton közt felépítettek egy kétszintes indóházat; de az újabb vonalak megnyitásával az indóház szűknek bizonyult. Már 1906-tól tervezték a bővítését, 1913-ban elkészültek a tervek, de az első világháború és azt követő forradalom, a gazdasági nehézségek hátráltatták a tervek megvalósítását. 1927-ben változott meg a helyzet, amikor a MÁV Rt. ajánlatot tett a szentesi állomás motoros központtá fejlesztésére, e terv tartalmazta az eddigi kétszintes indóház pályaudvarrá bővítését is. Szentes város vasútügyi bizottsága 1927. február 18-án fogadta el a MÁV kedvező ajánlatát.
1927 szeptemberében megkezdődött a motorgarázs építése, amelyhez a terveket Jemnitz E. Zsigmond budapesti tervező irodája készítette. Jemnitz E. Zsigmond apja Jemnitz Zsigmond Zielinski Szilárd-nak (a magyarországi vasbetonépítészet meghonosítójának) budapesti irodáját vezette az 1900-as években.

A szentesi állomás garázsa mintegy 50×40 méter, alapterülete 2000 négyzetméter, monolit vasbeton szerkezetű, a hozzátartozó iroda- és műhelyrészek egybe vannak vele építve. A főépületet 42 pilléralapra építették, egy pilléralap mérete 1,6×1,6 m. Az építkezés vezetője Vass Jenő budapesti főmérnök volt, aki 170-180 ember munkáját hangolta össze. Fél év alatt megépítették a motorgarázst, műszaki átadására 1928. március 18-án került sor.

A motorgarázs átadását követően láttak hozzá az állomás felvételi épületének munkálataihoz. A MÁV szegedi osztálymérnökségétől 1927. május elején megkapták a szentesiek az állomás bővítésének Magyary Zoltánépítész által készített tervét, de az építkezés majd csak 1928 júniusában kezdődött. Először megépítették az új bővítményt, hogy a hivatalok a régi indóházból át tudjanak költözködni. Az öreg épület átalakítása 1929 tavaszára tolódott. Az új pályaudvart és a közelében épült 27 m magas vasbeton víztornyot 1929. június 27-én adták át.

Az állomás épülete szecessziós stílusban lett felújítva és bővítve. A város felőli oldal harmonikus megjelenésű, az állomás peronjával szemben állva az épület három traktusán jól elkülönülnek még a festésben is a bővítmények és a régi felújított traktusok. Valószínű, hogy az utóbbi évtizedekben a nyílászárók cseréjénél nem törődtek az eredeti stílus követelményeivel, így különböző, stílusban nem egyező nyílászárok kerültek az épületre, az egyik nyílászáróval még egy pilasztert is jócskán megrövidítettek.

A szecessziós épületek hátránya, hogy a sok pilaszter, lizénia, növényi ornamentika, s a színes felületek elszürkülése miatt nagyon gyakran kell felújítani. Bizony a vasúti forgalom hőskorának nyomai a szentesi állomás épületén is igen megmutatkoztak. Az 1980-as évekre szinte romos állapotba került, ekkor felújították az eredeti szecessziós stílusnak megfelelően. Ma már megint ráférne a felújítás.

Folyamatosan jegyzik a szentesi állomás főbb évfordulóit. Az előcsarnokban a régi indóház falán található fából faragott emléktábla az első Szentes-Kunszentmárton vasútvonalnak állít emléket (1887-1987). Az emléktábla Szabics Ferenc szentesi fafaragó munkája. A Szentes-Hódmezővásárhely vonal centenáriumának (1893-1993) emlékére domborművet állítottak. A dombormű Vígh László szentesi iparművész[1] alkotása. Legutóbb a Csongrád–Szentes-Orosháza vonal centenáriumának (1906-2006) tiszteletére avattak márványtáblát. Technikatörténeti emlék az állomás épülete mellett kiállított ABmot motorvonat és a motorgarázs emlékkapuja, mely az 1887-ben épített indóház peronjának díszes öntöttvas oszlopaiból készült. Tervek vannak az eredeti perontető visszaállítására.

A szentesi motorgarázs ma is a dél-alföldi dízelvontatás fő csomópontja. Az állomás meghatározó típusai voltak az Mdmot motorvonatok, amiket az orosz államadósság fejében kapott 6341 típusszámú Bpmot vonatok (becenevükön Uzsgyik) váltottak fel. Ezenkívül honállomása még számos Bzmot vonatnak és M41 mozdonynak.

Szentes megközelíthetősége vasúton[szerkesztés]

Budapestről Szentes mind Kiskunfélegyházán, mind Szolnokon keresztül megközelíthető, mert a 147-es Kiskunfélegyháza-Szentes-Orosháza és a 130-as Szolnok-Szentes-Hódmezővásárhely-Makó vonalak csomópontján fekszik. Naponta egy közvetlen gyorsvonatpár közlekedik Szentes és Budapest között.

Forgalom[szerkesztés]

Járat Útvonal Gyakoriság
személyvonat KiskunfélegyházaVárosi parkCsongrádi úti tanyákGátérKettőshalomKónyaszékCsongrád alsóCsongrádHékédSzentes Napi 4 pár
személyvonat KiskunfélegyházaVárosi parkCsongrádi úti tanyákGátérKettőshalomKónyaszékCsongrád alsóCsongrádHékédSzentesSzegvárKórógyszentgyörgyMindszentMártélyHódmezővásárhelyi NépkertHódmezővásárhely Napi 5 pár
személyvonat SzentesSzegvárKórógyszentgyörgyMindszentMártélyHódmezővásárhelyi NépkertHódmezővásárhely Napi 3 pár
személyvonat SzentesDónátPusztatemplomFábiánsebestyénÚjvárosGádorosJusthmajorSzentetornyaGyopárosfürdőOrosháza Napi 2 pár
személyvonat SzolnokSzajolTiszatenyőKengyelBagimajorMartfűTiszaföldvárHomokKungyaluKunszentmártonNagytőke – (Kistőke →) HékédSzentes 2 óránként
sebesvonat SzolnokSzajolTiszatenyőKengyelBagimajorMartfűTiszaföldvárHomokKungyaluKunszentmártonNagytőkeHékédSzentes Napi 1 pár
sebesvonat SzentesHékédNagytőkeKunszentmártonKungyaluHomokTiszaföldvárMartfűBagimajorKengyelTiszatenyőSzajolSzolnokCeglédFerihegyKőbánya-KispestZuglóBudapest-Nyugati Vasárnap 1 Budapest felé

Képek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Déry Attila, Merényi Ferenc: Magyar építészet. Budapest, Urbino, 2000. 270 o. ill. ISBN 9630034905
  • Csongrád megye építészeti emlékei/ szerk. Tóth Ferenc. Szeged, 2000. ISBN 9637193286 Magyary János cikkét ld. 632-633. o.

Források[szerkesztés]

  1. Vigh László főrestaurátor és iparművész, Koszta József Múzeum, Szentes.

Külső hivatkozások[szerkesztés]