A szegecselt kőlapos épületburkolás egy 20. század elején létező, európai díszítési gyakorlat volt a késő-szecesszió–premodern építészet időszakában (kb. 1905–1915).
A gyakorlat Otto Wagnerél jelent meg, aki a 19. század végi bécsi szecesszió építésze volt. Az 1900-as évek elején Wagner újabb, egyszerűbb kinézetű épületeket tervezett, és ezek egyikénél, bécsi Postatakarékpénztárnál (1904–1906) jelent meg nála a kőlapos (fehér sterzingi márvány) burkolás. Wagner – saját állítása szerint – az ötletet spanyolországi épülethomlokzatokról leste el (pl. Casa de las Conchas), ahol a szegecsekkel kivert felületet szerencsét hozónak tartották. Mások a páncélszekrények burkolatát hozta kapcsolatba vele, az újabb kutatások szerint azonban ennek a modern építészetre jellemző „igazság szolgálata”, azaz a valóság megmutatása volt a célja[1] („mag és köpeny” különbsége).[2] Azaz, bár Wagner díszíti a felület, de az alumínium szegecsekkel láthatóvá teszi, hogy az nem valódi márvány- vagy köpenyfal[1] (azaz jelöletlen burkolólap hazugságnak minősül, mert azt a látszatot kelti, hogy az épület az antik épületekhez hasonlóan nagyméretű kőtömbökből épült).[2]
Megjegyzendő, hogy a szegecselt kőlapos megoldás másfelől ugyancsak a látszatra épít, mert maguk a szegecsek is valójában feleslegesek: a burkolólapokat habarcs tartja, a szegecsek szétrepesztették volna a felületet.[1]
Wagner később a Duna-csatorna szintjének szabályozására épített zsilipháznál (Schützenhaus, 1906–1907) használta a kőlapos burkolást, de az újszerűnek ható dekoratív megoldást a korszak több építésze is átvette:[1]
Lechner Ödön: Vermes Gyula háza, Budapest, Irányi u. 15. (1910)[6]
A Vágó-testvérek az Árkád-bazárnál kerámialapokat használtak burkolatként, a fúgák metszéspontjában mázas kerámiagombokat helyeztek el, szegecs-utánzatként.[7] A Vágók Schiffer-villájuk (Budapest, Munkácsy Mihály u. 19/b.) esetében is alkalmaztak márványlapokat épületkülső díszítésként, itt azonban már a gombok, szegecsek is elmaradtak.[8][9] Führer Miklós stilizált virágokkal díszítette a csempéket.[5]
Mint fentebb látható, a bécsi szecessziótól eltérő utakat járó Lechner Ödön is alkalmazta ezt a fajta díszítést egy épülete esetében. Az épületén lévő műkőlapok tartósságát bizonyítja, hogy bár 100 éve nem került sor a cseréjükre, ennek ellenére jó állapotúaknak mondhatók.[6]
Postatakarékpénztár, Bécs
Postatakarékpénztár, Bécs (részlet)
Postatakarékpénztár, Bécs (részlet)
Zsilipház, Bécs
Zsilipház, Bécs (részlet)
Zsilipház, Bécs (részlet)
Kereskedelmi Akadémia, Bécs
Artaria-ház, Bécs
Árkád-bazár, Budapest
Árkád-bazár, Budapest (részlet)
Árkád-bazár, Budapest (részlet)
Darvas–La Roche-ház, Nagyvárad (felújítás előtt)
Darvas–La Roche-ház, Nagyvárad (felújítás után)
Vermes Gyula háza, Budapest
Vermes Gyula háza, Budapest (részlet)
Szervita-téri épületek, a Szénásy és Bárczay áruház kép jobb oldalán látható, Budapest
Városligeti Színház, Budapest
.jpg)
,_Szervita_t%C3%A9r,_2017_Belv%C3%A1ros-Lip%C3%B3tv%C3%A1ros.jpg)
.svg)
