Szakony

Szakony
A római katolikus Szent István templom
Szakony címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Járás	Soproni
Jogállás	község
Polgármester	Farkas Gyula István
Irányítószám	9474
Körzethívószám	99
Népesség
Teljes népesség	436 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	30,52 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	13,5 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 25′ 34″, k. h. 16° 42′ 54″47.42605, 16.715069444444
Szakony Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Szakony weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakony témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Szakony község Győr-Moson-Sopron megyében, a Soproni járásban.

Fekvése

Győr-Moson-Sopron megye délnyugati részén fekvő, Vas megyével határos, a megyeszékhelytől 100 km-re, Soprontól 45 km-re fekvő település, vonzáskörzet tekintetében Vas megyéhez orientált. (Csepreg város 3 km, Kőszeg 17 km, Szombathely 25 km) Legközelebbi vasúti összeköttetés Újkér 10 km, Bük 8 km (a Sopron–Szombathely-vasútvonalon). Megközelíthetősége Bük irányából jó Volán autóbusz járattal.

Története

A Répce bal partján elterülő falu már a kőkorszakban is lakott volt: 4000 éves emlékeket is tártak fel. Az 1959-ben feltárt 5 bronzkori, gátai kultúrából származó sír mellől később még 3 sír került elő. A római korban az erre vezető Borostyánkő út egyik őrhelye állt itt.

A megkülönböztetés a középkori oklevelekben ritka, a Szakony név első írásos említése „terra Zakan” formájában 1225-ben; a kőszegi uradalom tartozéka, és mint ilyen, a középkorban királyi, majd Garay birtok. Osztrák zálog alá került, I. Ferdinánd a hős Jurisics Miklósnak adományozta, hogy Kőszeg védelméért megjutalmazza. A Jurisics család kihaltával 1576-ban Csóron János báró, Sopron megye akkori főispánja vette bérbe a kőszegi uradalmat és ezzel együtt Szakonyt is, Utána Nádasdy Kristóf, majd 1616-ban gróf Szécsy Tamás volt a község bérlője. Végre 1647-ben visszakerült Szakony az osztrák uralom alól Magyarországhoz, a kőszegi uradalomhoz tartozó többi községgel együtt. Ekkor ugyanis Széchy Dénes megvásárolta az uradalmat az uralkodóháztól. A Széchy-család a 17. század végén férfiágon kihalt, csak leányági leszármazottak maradtak fenn. A beházasult Kéry és Senney-családok aztán részben csere, részben eladás útján átruházták a kőszegi uradalmat herceg Esterházy Pálra, így Szakony 1695-től Esterházy birtok lett. 1695 és 1747 között a Széchényi-féle budai jezsuita kollégium bérelte.

A szakonyi lakosok 1458-ban ismeretlen soproni ötvösnél kelyhet rendeltek, de a mester közben meghalt és az özveggyel huzavona támadt. 1520-ban említik a Kozma és Damján kápolnát, a falu Szentkirály község templomának filiája volt ekkor. E templom 1528-ban még megvolt, de feltehetően Kőszeg ostroma idején, 1532-ben elpusztult, ma már csak egy majornév őrzi a falu emlékét. Szakony 1591-ben már önálló evangélikus egyházként szerepelt, ez 1673-ig fennmaradt.

Határszél

Az 1700-as évek elején Alsó- és Felsőszakony egyformán nagy lélekszámú község volt. A 18. század második felében Felsőszakony előretört és népesebb településsé fejlődött, mint Alsószakony. Anyagi viszonyok tekintetében mindkét község a vármegye leggazdagabb települései közé tartozott. A virágzás összefüggött azzal a kiváltságlevéllel, amelyet 1575-ben I. Miksa királytól nyertek. Ez a kiváltságlevél a szerződéses állapotba emelte a két falu lakóit: a robotot, a földesúri kilencedet, földbért, természetbeni adományokat készpénzzel válthatták meg. A szerződéses állapottal járó előnyöket olyan korán kapta meg a község, hogy a 17-18. században, vagyis az úrbériség virágkorában Szakony lélekszáma mindig fölötte állt az ugyanakkora élet-térrel rendelkező szomszédos falvakénak. Ez az állapot 1767-ig állott fenn zavartalanul. Ekkor Mária Terézia úrbér-rendezésével kapcsolatban itt is bevezették a robotot és a többi úrbéri szolgáltatást. Minthogy azonban a földesúr itt majort nem tartott, ezért a szakonyiak robotját sem tudta helyben hasznosítani. Ugyanakkor a szakonyiak is ragaszkodtak szerzett jogaikhoz. Erre tekintettel 1768. január 1-jén mindkét község új megállapodást kötött az Esterházyakkal, hogy a saját körülményeikhez igazítsák a Mária Terézia féle urbárium rendelkezéseit.

A polgármesteri hivatal

A szemtermő területek bekapcsolása tekintetében a szerződéses állapot folytán kialakult magas lélekszám azt eredményezte, hogy a parasztság már a 18. század folyamán meghódította a határ minden részét. Némi erdőség volt ekkor még, ennek irtása nagy lendülettel folyt, az irtásföldeket a jobbágyok továbbra is megfelelő irtáspénz fizetése ellenében használták. Az uraság csekély terjedelmű földjei után ugyancsak bér gyanánt köblöt fizettek. Ezen urasági tulajdont képező, de a jobbágyoknak bérbe adott cenzuális földek a felsőszakonyi határ nyugati szélén, a tilalmas dűlőben, az irtásföldek ill. erdők pedig a Répce mentén, a Vágás-, és Berek dűlőkben terültek el. A 17-18. században még szőlőművelés folyt a Belső- és Külsőhegyen, a Peresznye felé eső határrészen. A községhatár a tagosítás előtt igen apró darabokra volt szabdalva. Az 1768. évi szerződés 1804-ig volt érvényben, ekkor új szerződés jött lére, de a földesúr 1807-ben ezt is érvénytelennek nyilvánította, és behozta a Mária Terézia-féle urbáriumot. A robot- és dézsmamentesség megszűnt, a szakonyiak ettől kezdve az országosan bevett robotot teljesítették. Bármennyire is sérelmesnek tartották kizárásukat a szerződéses állapotból, a visszaállítás érdekében több ízben is indított úrbéri perek nem hozták meg a kívánt eredményt, a szakonyiak robotköteles állapotban maradtak az úrbériség eltörléséig.

Az 1848-49-es szabadságharcban Szakonyból Hasza György, Molnár József, Resetesrics József és Szlávics József vettek részt honvédként. A falu lakossága földműveléssel és állattartással foglalkozott.

Az I. világháborúban 49, a II. világháborúban 22 hősi halottja volt a falunak. A szovjet alakulatok 1945. március 29-én értek a faluba. Ugyanebben az évben az egyház földjeiből és a csepregi határból 78 holdat osztottak ki 41 földigénylőnek. A parasztok már 1949-ben téeszt alakítottak „Első 5 éves terv” néven. A beszolgáltatások ellenére a téesz és az egyéni gazdák is erősödtek. 1959-ben megalakult az Új Élet és az Előre Termelőszövetkezet, amelyek a gyalókaival 1961-ben egye-sültek. A szövetkezet megerősödött, a háztáji is jól jövedelmezett, így a 60-as évek elején elkezdődött a falu átépítése. Felépült a kultúrház, ebben kapott helyet az orvosi rendelő. 1977-ben kezdték kiépíteni a szennyvízcsatornát. A 70-es évek eredménye a sportpálya és az iskolaépület bővítése. Itt tanul 4 falu felső tagozata, és itt volt 3 község téeszközpontja. 1995 szeptemberétől megszűnt az általános iskola, a tanulók azóta a közeli Csepreg város általános iskolájába járnak. Helyben tanulnak az 1-2. osztályosok a csepregi általános iskola tagiskolájaként 1-3 és 2-4-es összevont csoportban. A 35 férőhelyes óvoda jelenleg 1 csoporttal működik. A településen egészséges ivóvíz, villany, gáz biztosított.

A fő megélhetési forrás a mezőgazdasági termelés termelőszövetkezet és egyéni gazdálkodás formájában. A sopronhorpácsi ÁFÉSZ egy kis ABC-t és egy vegyes diszkontot üzemeltet a településen, ezen kívül egy egyéni vállalkozó is üzemeltet vegyes boltot. Önálló orvosi körzet nincs a községben, az egészségügyi ellátást a zsirai önkormányzat által biztosított háziorvosi szolgálat látja el. Az idős korú, magukat csak részben ellátni tudó lakosoknak szociális étkeztetés keretében napi egyszeri meleg ételt biztosít az önkormányzat. Művelődési ház működik, sportolási lehetőség a sportpályán és a bitumenes kézilabdapályán van. Sportegyesület, önkéntes tűzoltó egyesület működik eredményesen a faluban. A lakosság száma az utóbbi években folyamatosan csökken a halálozásoknak a születéseket tartósan meghaladó tendenciája és a negatív vándorlási egyenleg miatt, a 60 évnél idősebbek aránya meghaladja a 30%-ot. A lakosság több mint 10%-a cigány származású. A településen 2/3 arányban római katolikusok és 1/3 arányban evangélikusok élnek.

Nevezetességei

• A község két temploma közül a római katolikus az eredetileg barokk, később megtoldott, egyhajós, elválasztott szentélyű, egyetlen tornyos Szent István templom.
• Az evangélikus templom hosszúkás teremszerű, romantikus külsejű építmény egyetlen toronnyal. 1793-ban építették toronnyal, 1886-ban egy harmaddal megtoldották és új tornyot építettek. A katolikus temetőben rokokó sírkő. Az evangélikus temetőben síremlék 1789-ből: szív formájú írástábla levélinda keretezésben, belőle nő ki a feszület, a végén virággal.
• A Szent István templommal szemben egy I. világháborús emlékművet állítottak, melyen a háborúban elesettek neve szerepel.Szakony község az I. világháború áldozatainak tiszteletére emlékművet állított. Dór oszlopokkal díszített posztamensén körben, márványtáblákon az áldozatok neve olvasható. A posztamens felett egy katona alakja látható, kezében puskája és egy magyar címerelemekkel díszített pajzs. A pajzsra egy tölgyfahajtás kúszik felfelé. A II. világháborús áldozatok nevével ellátott kiegészítő táblát utólag helyezték fel. Készült 1923-ban. Alkotó: Mechle Béla Avatás: 1923 Szakony, Fő u. 188.

Forrás

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) Torma Margit írása átdolgozásával.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Szakony témájú médiaállományokat.