Suo jüan
| Suo jüan () | |
 | |
| A Suo jüan () kéziratos változata | |
| Szerző | Liu Hsziang |
| Ország | ókori Kína |
| Nyelv | klasszikus kínai nyelv |
| Téma | erkölcsi példázatok, politikai intelmek |
| Műfaj | anekdota-gyűjtemény |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | i. e. 1. század |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Suo jüan () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Suo Jüan | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 說苑 |
| Egyszerűsített kínai | 说苑 |
| Mandarin pinjin | Shuō yuàn |
| Wade–Giles | Shua1 Yüan4 |
A Sou jüan () (magyarul: A történetek kertje vagy Beszélgetések kertje) a Csin ()-kor előttitől, a Nyugati Han-dinasztia idejéig terjedő időszakban született történetek, anekdoták gyűjteménye, amelyet a konfuciánus tudós, Liu Hsziang () (劉向; i. e. 77–6) állított össze és kommentált.
Története[szerkesztés]
A kötet összeállítója, Liu Hsziang () egy helyen azt állítja, hogy a mű összeállításához a Suo jüan ca si () (《說苑雜事》) című mű anyagát használta, majd a duplikátumokat – a kínai szerkesztési gyakorlattal összhangban – megsemmisítette, amelyek egyébként „túl felszínesek és ellentmondásosak voltak”. Majd az így összeállt anyagot egészítette ki a klasszikus filozófusok műveiben fellelhető színes, tanulságos történetekkel, és a Hszin jüan () (《新苑》) címet adta neki. A szöveg modern kutatói azonban bizonytalanok a tekintetben, hogy a Suo jüan ca si () Liu Hsziang () szándéka szerint csakugyan egy mű címet jelöl-e, avagy a felhasznált történetek rengetegjének vegyes anyagának költői megnevezése csupán.[1] Hszü Fu-kuan () (徐復觀; 1904–1982) azon a véleményen volt, hogy a mű eredeti címe a Hszin jüan () lehetett, de amikor Pan Ku () (班固; 32-92) összeállította Liu Hsziang () életrajzát, szándékosan vagy véletlenül a mű címét Suo jüan ()ra változtatta. A sok mű keletkezési körülményeinek bizonytalanságai mellett is, annyi biztosan kijelenthető, hogy a ma Suo jüan () címen ismert, 20 fejezetben (csüan () 卷), eredetileg összesen 784 tételt (csang () 章) – a ma ismert változatában csupán 639 tételt –tartalmazó gyűjtemény összeállítója Liu Hsziang () volt, aki munkáját i. e. 17-ben mutatta be a császári udvarban.[2]
Tartalma[szerkesztés]
A Suo jüan () erkölcs nemesítő, oktató jellegű történetek, valamint politikai intelmek gyűjteménye. A Hszin-hszü ()höz hasonlóan zömében a Suo jüan () is korábbi művek anyagából merít.[3] A 20 fejezet mindegyike egy-egy külön téma, melyeket az egymás után következő történetek hivatottak szemléltetni. A témák egy része azzal foglalkozik, hogy az uralkodóknak tehetséges és erkölcsös hivatalnokokat kell alkalmaznia, még akkor is, ha azok jobbító szándékú kritikával illetik. Olyan témák is találhatók, amelyek történetei arról győzik meg az olvasót, hogy milyen hasznos meghallgatni és megfogadni a tanácsokat. A további fejezetekben tárgyalt témák között olyanok találhatók, mint például a politikai óvatosság, körültekintés fontossága, a hadsereg békeidőben való felkészítése, a szertartások és a rítusok megfelelő gyakorlása, a mértékletességhez, szerénységhez való ragaszkodás.[4]
Hivatkozások[szerkesztés]
Megjegyzések[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Knechtges 1993. 443. o.
- ↑ Knechtges 1993. 444. o.
- ↑ Knechtges 1993. 443. o.
- ↑ Knechtges 1993. 443. o.
Irodalom[szerkesztés]
- ↑ Knechtges 1993.: Knechtges, David R. Shuo yüan 說苑. In Loewe, Michael. Early Chinese texts: a bibliographical guide. Society for the Study of Early China. 1993. pp. 443–445. ISBN 978-1-55729-043-4.
