„Andrássy út” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
37. sor: | 37. sor: | ||
Az épületek tervezésével többek között [[Ybl Miklós]]t és [[Linczbauer István]]t bízták meg. Az új út egységes [[Eklektika|eklektikus]]-[[neoreneszánsz]] stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek. |
Az épületek tervezésével többek között [[Ybl Miklós]]t és [[Linczbauer István]]t bízták meg. Az új út egységes [[Eklektika|eklektikus]]-[[neoreneszánsz]] stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek. |
||
Az [[1873]]-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt [[1876]]-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét – immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály, illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között [[Szili Kálmán]], [[Szemlér Mihály]], gróf [[Erdődy István]], gróf [[Keglevich Ilona]], gróf [[Dessewffy Aurél (országbíró)|Dessewffy Aurél]], gróf [[Zichy Jánosné]]. Ők főleg a Sugárút legkülső részén, a villanegyedben |
Az [[1873]]-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt [[1876]]-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét – immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály, illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között [[Szili Kálmán]], [[Szemlér Mihály]], gróf [[Erdődy István]], gróf [[Keglevich Ilona]], gróf [[Dessewffy Aurél (országbíró)|Dessewffy Aurél]], gróf [[Zichy Jánosné]]. Ők főleg a Sugárút legkülső részén, a villanegyedben építkeztek. |
||
<br /> |
<br /> |
A lap 2020. május 11., 11:06-kori változata
Budapest, Andrássy út és a Millenniumi Földalatti Vasút | |
Világörökség | |
1896-os kép az Andrássy (az akkori Sugár) útról az Opera elől | |
Adatok | |
Ország | Magyarország |
Világörökség-azonosító | 400-002 |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 2002 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 30′ 35″, k. h. 19° 04′ 12″47.509722°N 19.070000°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 35″, k. h. 19° 04′ 12″47.509722°N 19.070000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy út témájú médiaállományokat. |
Az Andrássy út Budapest 2310 m hosszúságú sugárútja, mely Budapest VI. kerületét, a Terézvárost szeli át. Az út a Belvárost köti össze a Városligettel. Az V. és a VI. kerület határától a VI. és a XIV. kerület határáig tart. Alatta halad az 1-es metró.
Az Andrássy út az alatta haladó Millenniumi Földalatti Vasúttal és a végében fekvő Hősök terével együtt 2002-ben a világörökség része lett.[1][2]
Története
Korábbi nevei: 1768-tól Ellbogengasse (Könyök utca) a Bajcsy-Zsilinszky út és a Dalszínház utca között, az 1830-as évektől egy része Schiffmannsplatz (Hajós tér), később Herminenplatz (Hermina tér), az 1840-es években a Hajós utca és a Liszt Ferenc tér között Maurergasse (Kőmíves utca). A teljes lefutás hosszában 1883-tól Sugárút (Radialstrasse), 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956 októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.
Terézváros fő ütőere a 19. századig a Király utca volt, ez kötötte össze a Belvárost a külső területekkel és a Városligettel. Bár a Király utcán még villamos is közlekedett, keskeny vonalvezetése miatt a század közepére már nem volt képes a megnövekedett forgalom kiszolgálására. Ezen kívül Terézváros zsúfolt beépítettsége elzárta a természetes légáramlásokat, így tovább nehezítve az amúgy is egészségtelen és zsúfolt városrész helyzetét.
A problémák orvoslására vetette fel gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy új sugárút építésének tervét (Már a reformkorban is gondoltak egy új út létesítésére itt, lásd keretes cikk). Eleinte néhány képviselő ellenezte a tervet, mivel az új sugárút gyakorlatilag nem kapcsolódott az akkori országutakhoz. Végül 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, és 1870. évi LX. törvénycikkben a Sugárút építésével kapcsolatban a terület megszerzésére és kiépítésére 6,7 millió koronát, a kisajátításokra pedig további 9,7 millió koronát szavazott meg, mely utóbbi összeg az újonnan kialakítandó telkek eladásából visszafizetendő volt. Bár a Sugárút építése 1871-ben elkezdődött, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi háttér megteremtésére csak 1872. március 9-én sikerült a hitelszerződéseket megkötni. Közben a kormány 1871-ben egy újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A két grandiózus új út egy akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren – az Oktogonon – találkozott.
Bár az útpálya hamar elkészült, a házak lassan épültek. Az építkezés kezdetén a korábbi zegzugos környéken leromboltak számos házat, így mintegy tízezer ember hajléktalanná vált átmenetileg. Az eredeti tervek szerint a Sugárúti épületeknek 1872-től öt éven belül el kellett készülniük, a környező utcák házainak felhúzására tíz évet szántak. Az épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Az új út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek.
Az 1873-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt 1876-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét – immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály, illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között Szili Kálmán, Szemlér Mihály, gróf Erdődy István, gróf Keglevich Ilona, gróf Dessewffy Aurél, gróf Zichy Jánosné. Ők főleg a Sugárút legkülső részén, a villanegyedben építkeztek.
A Sugárút beburkolása annak egész hosszában ma [augusztus 23-án] befejeztetett. A burkolatnak még Szt. István ünnepe előtt kellett volna elkészülnie. (...) A Sugárút mellékutczáiban fekvő s a főv. [fővárosi] közmunkatanács tulajdonát képező ingatlanságok előtt a járda elkészítése a következő utczákban rendeltetett el, u. m. [úgymint] a Rózsa, Szív, Révay és Dobó utczákban, s ezeknél a munkálatok néhány nap alatt meg fognak kezdetni, az Izabella és Vörösmarty utczákban, minthogy ott a feltöltés még egészen nem eszközöltetett, a járda lerakása később fog foganatba vétetni
A mai Operaház helyén, a Hermina téren,[3] mocsaras környéken egy kétes hírű csárda állt, mögötte meg zsibvásár,[4] ami sokáig hátráltatta az új díszes Sugárút építését, de végül sikerült azt is kisajátítani. Az út utolsó telkét 1885-ben építették be.
Az utat 1876. augusztus 20-án adták át ünnepélyes keretek között. Eleinte Sugár-útnak hívták, majd 1885-ben nevezték el gróf Andrássy Gyuláról. Az út a lovak patáit kímélendő és a zajt csökkentendő fakockaborítású lett.
Az 1896-os millenniumi ünnepségek közeledtével a Városliget felé a tömegközlekedés megoldatlansága ismét előtérbe került. Ekkor Balázs Mór (a Budapesti Villamos Városi Vasút vezérigazgatója) felvetése nyomán az Andrássy út alatt egy földalatti vasút építését határozták el, mely két év alatt el is készült, tovább növelve az új díszsugárút presztízsét.
Felújítás 1988-1996
Az Andrássy út megújításának gondolata az 1980-as évek végén merült fel. Elsőként az 1920-as években az Oktogon és a Hősök tere közötti szakaszra telepített platánfák cseréje vált szükségessé. A fasor 80 százaléka elpusztult illetve menthetetlenné vált a levegő szennyezése, az utak sózása és leaszfaltozása valamint gomba betegségek miatt.[5] Az 1989-ben meghozott döntés szerint az Oktogon és a Kodály körönd között a városi terhelést jobban elviselő ostorfákat, a Köröndtől kifelé platánokat ültettek.[6] A fasor cseréjének ütemét a Millenniumi Földalatti Vasút rekonstrukciójához igazították.
A földalatti felújítását 1987 májusában kezdték el, melynek során az alagút födémszerkezetének szigetelését és megerősítését végezték el. A Népköztársaság útját a Hősök tere és a Körönd között lezárták, a szervizutakon csak tömegközlekedési eszközök haladhattak.[7] A fasor felújítás 1989 novemberében indult és 1990-ig tartott. Egyidejűleg új öntözővezetékeket, járdaburkolatot, utcabútorokat és korhű kandelábereket szereltek fel.[8][9]
A Földalatti felújítása 1995 márciusában folytatódott. Az Andrássy utat ismét lezárták a forgalom elől. A munkák keretében a földalatti födémszerkezetére újabb vasbeton réteget helyeztek és szigetelték azt. Kicserélték a Földalatti pályaszerkezetét és az Oktogonnál lévő közműalagútban a több mint 100 éves vízvezetéket[10] és 11 állomás felújítására is sor került.[11] A Földalattit szeptember 18-án, a teljes Andrássy utat október 21-én adták át a forgalomnak. A teljes felújítás 1996-ban ért véget. A főváros az Andrássy út új arculatának kialakítására 521 millió, az útpálya felújításra 175 millió forintos összeget tervezett.[12]
Felosztása
Az Andrássy út három szakaszra osztható. A szakaszokon mind a beépítettség, mind az útpálya elrendezése, hosszúsága és szélessége is különbözik.
- Az első szakasz a Deák Ferenc tér és az Oktogon között húzódik. Az útszakasz hossza 844 m, szélessége 34 m. Itt az út zártsorú, 3-4 emeletes épületek, bérházak között fut. A folyamatosan felújításra kerülő paloták földszintjein elegáns kávézók, üzletek és butikok bérelnek helyiségeket.
- Az Oktogon hossza 95 méter.
- A középső szakasz az Oktogon és a Kodály körönd között található. Itt az út szélessége már 45,5 m. Az 563 m hosszú szakaszon a zártsorú építés megmarad, de az épületek alacsonyabbak és az út szélességének köszönhetően megjelenik a két szervizút, így e szakasz már inkább fasor jellegű.
- A Kodály körönd átmérője 123 méter.
- A harmadik szakasz a Kodály körönd és a Hősök tere között fekszik. Ennek hossza 656 m, szélessége itt is 45,5 m. Az utat itt különálló paloták, villák szegélyezik. Itt már kertvárosiasabb hangulatú a környék.
Fontosabb helyszínek
- Postamúzeum (Andrássy út 3.) [1]
- Volt Harkányi-palota, Andrássy út 4. Tervezte Petschacher Gusztáv, épült 1896-ban.
- Magyar Állami Operaház (Andrássy út 22.) [2]
- Andrássy út 25., az egykori Drechsler-palota, később évtizedeken át az Állami Balett Intézet épülete
- A „pesti Broadway” – a Nagymező utca környéke, színházi negyed
- A Liszt Ferenc tér és a Jókai tér – divatos szórakozónegyed
- A Párizsi Nagy Áruház (egykori Divatcsarnok) - áruház és irodaház (Andrássy út 39.)
- Az Oktogon tér
- A Terror Háza Múzeum (Andrássy út 60.) [3]
- Yunus Emre Török Kulturális Központ (Andrássy út 62.)
- A régi Zeneakadémia (Andrássy út 67.) ≈≈
- Liszt Ferenc-emlékház (Vörösmarty utca 35.) [4]
- Budapest Bábszínház (Andrássy út 69.) [5]
- A régi Műcsarnok ≈≈
- Magyar Képzőművészeti Egyetem (Andrássy út 69-71.) [6]
- A MÁV székháza (Andrássy út 73-75.) [7]
- Kodály Zoltán Emlékmúzeum és Archívum (Kodály körönd 1.) [8]
- A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) korábbi székháza (Andrássy út 101.) [9]
- Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum (Andrássy út 103.) [10]
- Babocsay-villa, Szerbia budapesti nagykövetsége (Andrássy út 129., Dózsa György út 92/b)
Az út filmekben, irodalomban
- Az Andrássy út többször visszatérő helyszín Kondor Vilmos magyar író Budapest noir című bűnügyi regényében.
Kapcsolódó szócikkek
- Terézváros
- Millenniumi Földalatti Vasút
- Millennium
- Hősök tere
- Városliget
- Klein & Fraser, Lechner Ödön, Feszl Frigyes
Jegyzetek
- ↑ Lásd: whc.unesco.org
- ↑ Az Andrássy út és a Földalatti nem önálló helyszínként került fel 2002-ben a világörökségi helyszínek listájára, hanem a már 1987 óta létező budapesti világörökségi helyszín bővítéseként, amely eredetileg a Duna két partját és a Budai Várnegyedet tartalmazta.
- ↑ A Hermina tér vázrajza
- ↑ Az egykori Hermina tér és környéke
- ↑ A Népköztársaság úti fasor felújítása (mti.hu), 1988. június 15. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ Határozat a Népköztársaság úti fasorról (mti.hu), 1989. február 28. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ Ke Sajtótájékoztató a kisföldalatti felújításáról (mti.hu), 1989. április 26. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ Kertészeti rekonstrukció az Andrássy úton (mti.hu), 1990. július 22. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ Új utca- és házszámtáblák, kandeláberek az Andrássy úton (mti.hu), 1990. október 8. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ A kisföldalatti rekonstrukciójának első munkanapja (mti.hu), 1995. március 6. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ Új forgalmi rend az Oktogonnál (mti.hu), 1995. március 20. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
- ↑ Fővárosi önkormányzat közgyűlése (mti.hu), 1995. május 25. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
Források
- Végváry Annamária: A Sugárút és a Körút története
- Szabó Ferenc: Terézváros Budapest szívében (könyv+CD), 1998, ISBN 963-03-5577-9
- Budapest Teljes Utcanévlexikona (Sprinter Kiadó, 2003)
- Százhuszonöt éves a pesti Andrássy út Török Albert, Népszabadság, 2001. augusztus 23.
- Derzsi Elekes Andor: Terézváros, Andrássy út 94 szám (monográfia, elektronikus dokumentum) in: Metapolisz 802 Budapest, 2014, ISBN 9632299876