„Magyar Úttörők Szövetsége” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a commonsba áthelyezett kép |
a átnevezés (WP:BÜ) AWB |
||
71. sor: | 71. sor: | ||
A dolgozó népért, a hazáért előre! |
A dolgozó népért, a hazáért előre! |
||
Magyar Úttörők Szövetsége<br>Országos Elnöksége<ref>[[Pajtás ( |
Magyar Úttörők Szövetsége<br>Országos Elnöksége<ref>[[Pajtás (hetilap)|Pajtás]] újság 1978/23. (1978. szeptember 7.) száma - 2. oldal</ref> |
||
|} |
|} |
||
307. sor: | 307. sor: | ||
== Kapcsolódó szócikkek == |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Úttörőmozgalom]] |
* [[Úttörőmozgalom]] |
||
* [[Pajtás ( |
* [[Pajtás (hetilap)|Pajtás]] |
||
* [[Kisdobos]] |
* [[Kisdobos]] |
||
* [[Dörmögő Dömötör (folyóirat)|Dörmögő Dömötör]] |
* [[Dörmögő Dömötör (folyóirat)|Dörmögő Dömötör]] |
A lap 2019. április 7., 11:42-kori változata
Magyar Úttörők Szövetsége | |
A Magyar Úttörők Szövetségének jelvénye 1957 és 1995 között | |
Mottó | A dolgozó népért, a hazáért előre - rendületlenül! |
Alapítva | 1946. június 2. |
Megszűnt | Új arculattal, csökkent létszámmal ma is működik |
Székhely | 1535 Budapest, XII. kerület, Konkoly Thege Miklós út 21. Postafiók: 943. Telefon: (1) 391 0340 és (1) 391 0341 |
Nyelvek | magyar |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Úttörők Szövetsége témájú médiaállományokat. |
A Magyar Úttörők Szövetsége 1946. június 2-án alakult meg.
Története
Az úttörőmozgalom hagyományai Magyarországon 1919-ig nyúlnak vissza. Ennek az évnek a tavaszán, a magyar Tanácsköztársaság idején alakult meg Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller utcai iskolában az első úttörőcsapat. Marx Károly nevét vették fel, jelszavuk: A tettek beszélnek! volt.
A 2. világháború után, 1945 nyarán az újjászervezett Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezésében bontakozott ki. A cserkészmozgalom mellé, majd helyébe lépő Magyar Úttörők Szövetsége a magyar társadalom gyermekszervezete lett, az úttörőcsapatokba tömörülő kisdobosok, úttörők, úttörővezetők és pártoló tagok tömegszervezete.
Az úttörőmozgalom célja: szabad hazában szabad embereket nevelni. A szabad ember tudja, mit várhat másoktól, mivel tartozik másoknak. […] Bátor, becsületes […] mindig igazságra törekszik.
Az 1945 utáni első úttörőcsapatok a maguk választotta (különféle) színű nyakkendőt viseltek. 1946 őszén született meg az egységes úttörőnyakkendő: háromszögletű, fehér színű, két piros csíkkal a szélén. A fehér szín az úttörők jellemének a tisztaságát jelképezte, a piros csíkok pedig a forradalmiságra utaltak. A nyakkendő három sarka a három forradalmi nemzedéket jelképezte. A nyakkendőt nem csomózva kötötték, hanem piros fagyűrű tartotta össze.
1948 májusában megváltozott az úttörők egyenruhája: a fehér inghez kék nyakkendőt hordtak. A Világifjúsági Találkozó (VIT) idején – 1949 augusztusában – a csapatok legjobb úttörői – kitüntetésként – vörös nyakkendőt kaptak, amely viselet a későbbiekben általánossá vált. A világ legtöbb úttörőszervezetében a tagok vörös nyakkendőt viseltek.
„A példa mindig szemléletes, éppen ezért egy konkrét esetből indulok ki. Az ötvenes években egy budapesti IX. kerületi általános iskolában tanítottam, s ezekben az időkben alakult meg az első úttörőház a XIX. kerületben. Főhivatású igazgatója tanári képesítéssel rendelkezett, s ezen túl igen széles látókörrel, kitűnő szervezőkészséggel. Budapest különböző kerületeiből "szedte össze" a szakkörvezetőket, így bízott meg engem is az irodalmi és a színjátszó kör vezetésével. A képzőművészeti szakkörrel egyébként Komjáthy Gyula világhírű grafikus foglalkozott, s a főváros legkülönbözőbb iskoláiból jöttek azok az önként jelentkező gyerekek, akik nálunk, a XIX. kerületi úttörőházban akartak mozgalmi életet élni.
Hogy milyen volt az úttörőélet? Erre csak annyit tudok mondani, hogy azokkal a hajdani gyerekekkel ma is élő a kapcsolatom, a feledhetetlen emlékek összekötnek. Amikor előadtuk Bornemisza Péter Élektráját, a nézőtéren ott ült Major Tamás, Kodály Zoltán és Pais Dezső. A gyerekek lázban égtek, a lelkesedés úgy felfűtötte őket, hogy talán életük végéig megmarad bennük a szikra.
És amit most mondok, nagyon lényeges: egyiküknek sem voltam tanára. Kapcsolatunk az iskolától függetlenné tett, egészen másféle emberi-baráti-nevelői kapcsolat volt. Véleményemet ez a tény csak erősíti, ám nem az egyetlen, amelyből kiindulhatok, mikor azt mondom, hogy az úttörőmozgalom megújítása azzal a sorsdöntő lépéssel kezdődjék, hogy emeljék ki az iskola keretei közül, s helyezzék át egy másik, kötetlen, önkéntes, szabad dimenzióba. ”
Az 1960-as-1970-es években több tanéven át tartó mozgalmak, akciók sorozata zajlott, amelyek irányítását veteránokból, tudósokból, neves politikusokból álló országos parancsnokságnak nevezett stábok végezték. 1963–1965-ben Úttörő expedíció a jövőbe címmel indult kétéves mozgalom, amely a haza megismerésére, a lakóhelyért végzett munka, a jövő terveinek megfogalmazására késztette a csapatokat. A legjobb rajok expedíciós jelvényt és zászlószalagot nyerhettek. Az 1965-1966. évi úttörőév mozgalma az Úttörők a hazáért volt. Ez a hozzájárulás lehetőségét biztosította az ország, a lakóhely építésében, a meglévő értékek óvásában. 1966. június 7-10 között ünnepelte a mozgalom a 20. születésnapját. Ekkor került sor a IV. országos úttörő-találkozóra. 1968–1969-ben A forradalom lángjai mozgalom a KMP, a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége (KIMSZ) és a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára irányította a csapatok figyelmét. Ekkor építették meg a miskolci fiatalok a Tanácsköztársaság legendás hírű XII. páncélvonatának korhű mását, amely múzeum-vonatként járta két évig az országot.
1970–1971-ben szolidaritási akciókkal segítették a vietnami népet és az árvízkárosult iskolákat. Ebben az évben az Ajándék a hazának címmel készültek mozgalmuk 25. születésnapjára. 1972–1973-ban Petőfi Sándor születésének 150. évfordulóján A néppel tűzön-vízen át! volt az éves mozgalom elnevezése, amely a költő életművének és hazánk tájainak jobb megismerését szolgálta. Ebben az évben ünnepelték a főváros egyesítésének 100. évfordulóját is, amely főként a budapesti csapatok munkáját élénkítette. A következő két évben (1973–1975) Nem térkép e táj néven folytatódott a szülőföld megismerése. 1975–1976-ban az úttörőmozgalom 30. évfordulóját ünnepelték az Őrizzük a lángot! felhívással. Ennek keretében került sor – 1976 áprilisában – a J-R-30 fedőnevű országos jubileumi riadójátékra. Június elején pedig az egy hétig tartó országos találkozóra. 1976–1978 között ismét olyan időszak következett, amelynek során a csapatok belső életének színesítésére, szervezeti megerősítésére kerülhetett sor. Az Együtt egymásért mozgalom keretében hirdették meg az R-77 próbát. A további évek jelszavai: a Mi világunkért, Tettekkel a mi világunkért!.
Üzenet az ország valamennyi kisdobosának és úttörőjének (1978) | |
---|---|
Kedves Pajtások! Gyorsan elrepült a vakáció. Emlékei mindnyájatokban elevenen élnek. Bőrötök őrzi még a nyár egészséges színét. S bár sokat meséltek nyári élményeitekről, már kíváncsian kérdezitek azt is, milyen meglepetéseket, tennivalókat tartogat az új tanév és úttörőév. Az 1978-1979-es úttörőév különleges és érdekesnek ígérkező esztendő. "A mi világunkért" elnevezésű mozgalom nagy munkára, egész éven át tartó játékra, közös, vidám együttlétre hív minden kisdobost és úttörőt. Középpontjában szűkebb és tágabb világunk áll, amely tele van rátok váró feladatokkal, felfedezésre csábító érdekességekkel, megismerésre érdemes eseménnyel. Várnak rátok régi segítőitek, nevelőitek, barátaitok és sokan olyanok - felnőttek és gyerekek egyaránt -, akiknek ma még talán a nevét sem tudjátok, az arcát sem ismeritek. Kérünk benneteket, járjatok az eddiginél is kíváncsibb szemmel, figyeljetek oda valamennyi érdekes hallani- és látnivalóra. Akarjatok, tudjatok beleszólni a kis és nagy közösségek dolgaiba, és ne mulasszatok el semmit, amivel tenniakarásotokat bizonyíthatjátok, s ami gazdagabbá teheti a most következő úttörőévet. Ha így cselekedtek, majd elmondjátok: jobban értem a világot, többet tudok belőle, s így lesz szívemnek kedvesebb ez a naprendszer, az öreg földgolyó, a vén Európa, ez a mi gyönyörű országunk, az én kis falum vagy városom, az iskolám, a csapatom, a ház, ahol lakom, s körülöttem minden ember. A mi világunkért azzal tehettek a legtöbbet, ha megértitek örömeit és gondjait, ha akartok ma még gyermekként, és holnap már felnőttként cselekedni. A Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége bízik bennetek és tudja, hogy ebben az évben is számíthat rátok. Legyetek még lelkesebbek, ötletesebbek, bátrabbak és tettre készebbek, mint eddig bármikor! S így lesz a most következő úttörőév emlékezetes része az 1979-es esztendőnek, amely az egész világon a gyermekeké. A dolgozó népért, a hazáért előre! Magyar Úttörők Szövetsége |
1981–1982-ben a Hass, alkoss, gyarapíts! jelmondat szellemében a helyi lehetőségeken alapuló rugalmas programválasztásokra kaptak lehetőséget a csapatok. A nagyszabású központi akciók helyett inkább a csapatszintű folyamatos tevékenységekre helyeződött át a hangsúly. Az utána következő években pedig minden csapat maga választotta meg a jelmondatát. A rendszerváltozás után a Magyar Úttörők Szövetsége kereste a pluralista gyerekmozgalmi világban új helyét, éveken át népszerű maradt, több helyi társadalomban őrizte meg súlyát. Az "Az úttörők a barátságos harmadik évezredért" jelige sokáig kifejezte a szövetség törekvéseit. Majd elsősorban a FIDESZ karaktergyilkosságai nyomán - elvesztette jelentőségét és tömegbázisát, jelenleg százas nagyságrendű csapat és néhány ezer gyerek és felnőtt tekinti magát úttörőnek. A rendszerváltás óta folyamatosan Rácz Péter a szövetség vezetője, székhelye a Csillebérci Ifjúsági Központ.
Tagjai
- 1957 és 1990 közt kisdobosok: az általános iskola 2-4. osztályos tanulói
Asztalos István: A kisdobos | |
---|---|
"Szolnok alatt táborozott Damjanich vörös-csákós serege, és a holnapi csatára készülődött. A katonák a tábortűznél ültek. Egyikük levelet írt, más a puskáját pucolta, sokan meg beszélgettek. Egyszer csak az egyik katonának megakad a szeme egy kis mezítlábas, tizenkét éves forma fiúcskán, aki zsebredugott kézzel állingált a tábortűz mellett, s hallgatta őket. – Hát te mit keresel itt? – szólt reá a katona. – Mész azonnal haza! Anyád eddig sírva keres. A fiú azonban nem mozdult. – Nincs anyám – mondta halkan, és lesütötte a szemét. – Akkor apád üt agyon, ha ilyen későig tekeregsz. – Apám sincs – válaszolta a gyermek. A katona most már sajnálkozva kérdezte: – Akkor ki tart el téged? – Szolgálok a gazdáknál. – S minek jöttél ide? – Megvédeni a hazát! – egyenesedett ki a gyermek, s látszott a tűz fényénél, hogy fellobog a szeme. A katonák nevettek ugyan, de tetszett nekik a válasz. Egyik nagybajuszú, öreg őrmester odament mellé. – Na fiam, ezentúl a haza a te édesanyád! – s egy vörös csákót nyomott a fiúcska fejére. Nagy volt a csákó, füléig szaladt, de a fiúcska viselte boldogan, s ott is maradt a Damjanich seregénél kisdobosnak. Sok csatában részt vett, tüzes szívvel dobolta harcra a honvédeket. Egyik csatában aztán mellén találta egy osztrák golyó. Lerogyott a gyermek, s az öreg őrmester ijedten szaladt oda: – Mi van veled, kisfiam?! – hajolt le hozzá, s vette ölébe a fejét. – Itt, itt! – suttogta a gyermek, s a mellére mutatott. Aztán mélyet sóhajtott, és vér buggyant ki a száján. Így halt meg a hazájáért és népe szabadságáért a kis szolgafiú." |
Krúdy Gyula: A komáromi fiú - X. fejezet: A fogságban (részlet) | |
---|---|
"A kisdobos nagyot sóhajtott. Aztán még egyszer megszorította a Pali kezét. Ki tudja, holnap lesz-e erre még ideje? Estefelé nagy mozgalom volt a táborban. A távolból puskaropogás, ágyúdörgés hallatszott. - A magyarok visszaveszik a sáncot az ellenségtől! - kiáltotta Pali és csaknem fölugrott az izgatottságtól. Egész éjjel nem tudta lehunyni a szemét. Az ágyúdörgés megrázta alatta a földet és csaknem fölkiáltott: - Előre, előre! Képzeletében látta a zászlóaljakat előre rohanni. Hej, ha ő is ott lehetne! Hajnal felé nagy zavar támadt a táborban. A katonák jöttek vissza. Kimerülten, lehorgasztott fejjel botorkáltak a tábor előtt. Kocsikon jajgató sebesülteket hoztak. De nem magyar sebesülteket. - Győztek a magyarok! - ujjongott Pali és a kisdobos nyakába borult sírva. Eszébe se jutott most, hogy reggel haditörvényszék elé állítják és esetleg főbe lövik. Mámorossá tette a győzelem. Látta lobogni a háromszínű zászlót a visszafoglalt sáncokon és hallotta a honvédek diadalmas kiáltását: - Éljen a haza! Boldogan aludt el." Krúdy Gyula: 1848 - Nagy idők nagy hősei (Ifjúsági elbeszélések) |
- Úttörők: az általános iskola 5.-8. osztályos tanulói
- Ifivezetők: önkéntes középiskolás diákok
- Úttörővezetők: tanítók, tanárok, szülők, külső segítők
Egységei
- őrs - 6-12 fő alkotta
- raj - 2-4 őrs alkotta
- csapat - általában az összes raj az iskolában
Követelmények
A pajtáscsaládok 6 pontja | |
---|---|
|
A pajtás elnevezést 1957 után a kisdobos követte.
A kisdobosok 6 pontja
- 1. A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
- 2. A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
- 3. A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
- 4. A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
- 5. A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
- 6. A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.
Az úttörők 12 pontja
Az úttörők legfőbb kötelességeit az 1848-as forradalom 12 követelésének példájára 12 pontban fogalmazták meg. Nyomtatásban elsőként az úttörő Gyermekújság 1946. május 1-jei számában jelent meg.
Az úttörők 12 pontja (1946) | |
---|---|
|
- 1. Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak, felelősséggel dolgozik érte.
- 2. Az úttörő erősíti a népek barátságát, védi a vörös nyakkendő becsületét.
- 3. Az úttörő szorgalmasan tanul, a világ és önmaga megismerésére törekszik.
- 4. Az úttörő gyarapítja és védi a szocialista társadalom értékeit.
- 5. Az úttörő ahol tud, segít és önként szolgálja a közösséget.
- 6. Az úttörő igazat mond és igazságosan cselekszik.
- 7. Az úttörő szereti, tiszteli szüleit, nevelőit és az idősebbeket.
- 8. Az úttörő igaz hű barát.
- 9. Az úttörő bátor és fegyelmezett.
- 10. Az úttörő szereti és védi a természetet.
- 11. Az úttörő edzi testét és óvja egészségét.
- 12. Az úttörő úgy él, hogy méltó legyen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagságára.
Az úttörők törvénykönyve kilenc változatot ért meg a rendszerváltásig. 1986-ban vette föl a 12 pont ez egyes szám első személyű esküformát.
Játékvárak
Közösségi játékok szervezésére hívták fel a csapatokat az Úttörőélet 1984-1988 című kiadványban. A "várak" gazdagabb programokat kínáltak az adott közösségek tagjainak, de módszertani központokként is funkcionáltak.
1986-ban hétszáz játékvár alakult, a legnépszerűbbek a Vár a természet!, a Barátunk a könyv és a Hétmérföldes csizmában voltak.[3]
A közösségi játékok népszerűsítésére az 1986-1987-es mozgalmi év elején akciót hirdettek.
- Egyszer volt, hol nem volt
- Hétmérföldes csizmában
- Tájak, korok, múzeumok
- Vár a természet!
- Téged is vár a természet!
- A művészetek vándorútján
- Barátaink... (... a könyv, ... a film, ... a számítógép, ... a muzsika, ... a népművészet, ...)
- Kenguru
- A szülőföldért!
- Játssz velünk!
- Érteni egymást!
Úttörővezetők[4]
Az Országos Elnökség tagjai (1987)
Ádámné Fábri Lili, Csizmár Gábor, Fitos Katalin, Friss Péter, Heim Árpád, Molnár Lajos, Mrázik Mária, Pásztor Béla, Szabó László, Szilágyiné Fintha Judit, Takács János, Tímár Ágostonné, Tóth József, Varga László, Záhonyi Ede.
Az Országos Tanács titkárságának tagjai (1987)
- Varga László, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkára
- Friss Péter, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára
- Mrázik Mária, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára
- Tóth József, a Magyar Úttörők Szövetsége titkára
- Kőhalmi László, a Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtábor vezetője
- Mészáros Éva, a Komárom megyei Úttörőelnökség elnöke
- Molnár Sándor, a CIMEA főtitkára
- Wolford Sándor, a Balatoni Úttörőváros főigazgatója
1989-ben Ügyvivő Testület vette át a koordinációs feladatokat. A megyei és szakági társulások autonómiát élveztek, A Gyermeki Jogok ENSZ Egyezményét idéző szabályrendszer vette át a korábbi normák szerepét. A csapatok maguk választhatták nevüket és formációik nevét is. Regionálisan szeszélyes elrendezkedésben voltak erős gócok, Baranya, Szabolcs, Pest megye emelkedett ki szervezettségben. De Szolnokon volt olyan település, ahol a helyi MDF elnök, egy testnevelő tanár vezetett úttörőcsapatot, sokáig 3 egyházi iskolában is működött úttörőcsapat. Erős volt a befolyás a gyógypedagógiai intézményekben - ez a szolidaritás-eszme az egykori cserkész köztársasági elnök, Göncz Árpád elismerését is kivívta.
Az ügyvivő testület ügyvezető elnöke folyamatosan Rácz Péter, székesfehérvári tanárember volt, ő látja el e tisztet ma is. A soros elnökséget az ügyvivő testület minden tagja betöltötte.
Néhány éve szoros szövetségben működik a Grund Klubhálózattal. A csapatok száma erősen lecsökkent.
Érdekességek
- Az úttörők jelszava 1948-ban: Petőfi él, a szabadság örök./Miénk a jövő, előre, úttörők!
- A csillebérci nagytábort Úttörő Köztársaságnak, a demokráciatanulás játékos iskolájának képzelték alapítói. Ennek része volt a munkaiskola-hagyományokra épített gyerekvasút és gyerekposta. Az eredeti tervben más mesterségeket is űzhettek volna a táborozó gyerekek.
- Az első közkedvelt úttörődal zenéjét Kodály Zoltán írta: Ej, haj, száll az ének...
- 1956-ban hosszú évek óta újra volt sátortábor Tihany-Aszófőn.
- 1961-ben, az úttörőmozgalom 15. születésnapján Gagarin, az első űrhajós levelet küldött Magyarországra: "Ne feledjétek, barátaim, a kozmoszba vezető út itt kezdődik a Földön".
- 1969. augusztus 15-én kezdődött el a zánkai úttörőtábor építése. 1971. július 1-jén fogadta a tábor az első lakókat. 1972-ben már 2900 fő táborozott itt. A Balatoni Úttörővárosban az elkövetkező években (1971-1989) több százezer kisdiák táborozott. 1996. szeptember 1-jétől Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum, Oktatási és Üdültetési Közhasznú Társaságként szolgálja a magyar gyermek- és ifjúsági turizmus, oktatás és sport ügyét. 2014 óta az Új Nemzedék Központ és az Erzsébet Utalvány Alapítvány osztozik az ingatlan és a programok feletti tulajdonjogon.
- Az 1974-ben (több évi kísérlet után) a Magyar Úttörők Szövetsége gyermekirodalmi folyóirataként megjelent Kincskereső 30 000 példányban kelt el.
- Nyilasi Tibor a legendás labdarúgó a Pajtás-kupa elnevezésű tehetséggondozó tömegversenyen tűnt fel.
- 1976-ban a csillebérci Népművészeti Táborban szakvezetők voltak: Keszler Mária, Timár Sándor, Sebő Ferenc, Vidák István, Csoóri Sándor és mások.
- 1979-ben a Központi Úttörőegyüttes mutatta be a szerző rendezésében az Aki bújt, aki nem című darabot, mely máig a társadalomkritikai drámapedagógiai életjátékok mintaadó darabja (látható: www.drama.hu)
Jegyzetek
Források
- A Magyar Úttörők Szövetsége - Múlt-kor történelmi portál
- Gaál Ferenc (szerk.): A Magyar úttörőmozgalom 30 éve (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1976)
- Nádházi Lajos: A magyar úttörőmozgalom kronológiája. (Magyar Úttörők Szövetsége, 2006)
- Trencsényi Imre - Trencsényi László: Utak és törések. Adalékok a magyar úttörőmozgalom történetéhez (Új Helikon Bt. 2006)
- Ancsin Pálné - Dr. Tóth József: Képes Úttörőmozgalom történet (Magyar Úttörők Szövetsége, 1985)
- Révész György (szerk) : Mozgalompedagógiai Füzetek 1-9. Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztálya 2007-2015. (A legutóbbi kötet a Vándortáboroknak állít emléket.)
- A Magyar Úttörők Szövetsége - Blog - Képtár
További információk
- Úttörőcsapatok Magyarországon
- Úttörő.lap.hu
- Zeneszöveg: Ej, haj, száll az ének...
- Úttörőélet Kazincbarcikán