„Arsenal FC” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
244. sor: | 244. sor: | ||
== Játékosok == |
== Játékosok == |
||
=== Jelenlegi keret === |
=== Jelenlegi keret === |
||
''2018. |
''2018. július 24-én lett frissítve.''<ref>{{cite web |title=Squad: First team |url=https://www.arsenal.com/first-team/players |publisher=Arsenal F.C. |accessdate=2017-07-27}}</ref> |
||
{{Fs start}} |
{{Fs start}} |
||
{{Fs player|no=1|nat=CZE|pos=GK|name=[[Petr Čech (labdarúgó)|Petr Čech]]}} |
{{Fs player|no=1|nat=CZE|pos=GK|name=[[Petr Čech (labdarúgó)|Petr Čech]]}} |
||
267. sor: | 267. sor: | ||
{{Fs player|no=20|nat=GER|pos=DF|name=[[Shkodran Mustafi]]}} |
{{Fs player|no=20|nat=GER|pos=DF|name=[[Shkodran Mustafi]]}} |
||
{{Fs player|no=21|nat=ENG|pos=DF|name=[[Calum Chambers]]}} |
{{Fs player|no=21|nat=ENG|pos=DF|name=[[Calum Chambers]]}} |
||
{{Fs player|no=22|nat= |
{{Fs player|no=22|nat=FRA|pos=MF|name=[[Jeff Reine-Adélaïde]]}} |
||
{{Fs player|no=23|nat=ENG|pos=FW|name=[[Danny Welbeck]]}} |
{{Fs player|no=23|nat=ENG|pos=FW|name=[[Danny Welbeck]]}} |
||
⚫ | |||
{{Fs player|no=26|nat=ARG|pos=GK|name=[[Damián Martínez]]}} |
|||
{{Fs player|no=27|nat=GRE|pos=DF|name=[[Konsztandínosz Mavropánosz]]}} |
{{Fs player|no=27|nat=GRE|pos=DF|name=[[Konsztandínosz Mavropánosz]]}} |
||
⚫ | |||
{{Fs player|no=29|nat=FRA|pos=MF|name=[[Mattéo Guendouzi]]}} |
|||
{{Fs player|no=31|nat=BIH|pos=DF|name=[[Sead Kolašinac]]}} |
{{Fs player|no=31|nat=BIH|pos=DF|name=[[Sead Kolašinac]]}} |
||
{{Fs player|no=32|nat=ENG|pos=FW|name=[[Chuba Akpom]]}} |
|||
{{Fs player|no=34|nat=SUI|pos=MF|name=[[Granit Xhaka]]}} |
{{Fs player|no=34|nat=SUI|pos=MF|name=[[Granit Xhaka]]}} |
||
{{Fs player|no=|nat=CRI|pos=FW|name=[[Joel Campbell]]}} |
|||
{{Fs end}} |
{{Fs end}} |
||
=== Kölcsönben === |
=== Kölcsönben === |
||
'' |
''2018. július 24. szerint'' |
||
{{Fs start}} |
{{Fs start}} |
||
⚫ | |||
{{Fs player|no= |
{{Fs player|no=|nat=JPN|pos=FW|name=[[Aszano Takuma]]|other=A [[Hannover]]nél a 2018/19-es szezon végéig.}} |
||
{{Fs player|no= |
{{Fs player|no=|nat=NGR|pos=MF|name=[[Kelechi Nwakali]]|other=A [[FC Porto]]nál a 2018/19-es szezon végéig.}} |
||
{{fs mid}} |
|||
⚫ | |||
{{Fs player|no=–|nat=JPN|pos=FW|name=[[Aszano Takuma]]|other=A [[VfB Stuttgart]]nál a 2017/18-as szezon végéig.}} |
|||
{{Fs end}} |
{{Fs end}} |
||
A lap 2018. július 24., 22:29-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Arsenal | |||
Csapatadatok | |||
Teljes csapatnév | Arsenal London Football Club | ||
Becenév | The Gunners (Ágyúsok) | ||
Székhely | Holloway, London, Anglia | ||
Alapítva | 1886 | ||
Klubszínek | piros-fehér | ||
Stadion | Emirates Stadion | ||
Vezetőedző | Unai Emery[1] | ||
Elnök | Sir Chips Keswick | ||
Bajnokság | Premier League | ||
Nemzeti sikerek | |||
Bajnok | 13 alkalommal | ||
Kupagyőztes | 13 alkalommal | ||
Szuperkupa-győztes | 15 alkalommal | ||
Ligakupa-győztes | 2 alkalommal | ||
Nemzetközi sikerek | |||
VVK | 1 alkalommal | ||
Csapatmezek | |||
Jelenlegi szezon | |||
2018–2019 szezon | |||
Hivatalos honlap | |||
Arsenal honlapja | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Arsenal témájú médiaállományokat. |
Az Arsenal Football Club (röviden Arsenal, The Arsenal vagy az Ágyúsok) angol profi labdarúgócsapat Holloway-ben, Észak-Londonban. A Premier League-ben játszanak, és az egyik legsikeresebb klub az angol labdarúgásban 13 First Division és Premier League címmel és 13 FA Kupával.
Az Arsenalt 1886-ban alapították, viszont első fontosabb trófeáikat az 1930-as években nyerték, öt League Championship címet és két FA Kupát. Egy sikertelen időszak után (a háború utáni években) a második olyan klub volt, amelynek sikerült dupláznia (a bajnokságot és az FA kupát is megnyerték) az 1970–71-es szezonban. Az elkövetkezendő húsz év folyamán az egyik legsikeresebb angol csapat lett, ebben az időszakban az Arsenal megnyert két Duplát, a Premier League-et veretlenül, valamint az első londoni klub volt, amely elérte az UEFA-bajnokok ligája döntőjét.
A csapat színei hagyományosan piros és fehér, ezek a történelem során alakultak ki. Hasonlóan, az idők során a klub megváltoztatta székhelyét; a csapatot eredetileg Woolwichban, délkelet Londonban alapították, de 1913-ban elköltöztek a város északi részébe, a Highburybe. 2006-ban egy kevésbé drasztikus költözéssel jöttek az Emirates Stadionba.
Az Arsenalnak hatalmas szurkolói bázisa van, akik kitartanak az ősi riválisokkal szemben más csapatokkal együtt. Ezek közül a legjelentősebb a szomszéd Tottenham Hotspur, akikkel a leghevesebb mérkőzéseket, az észak-londoni derbiket játsszák. Az Arsenal az angol labdarúgás egyik leggazdagabb klubja (2007 óta 600 millió fontjuk van), köszönhetően a formájuknak és kiemelt teljesítményüknek. Az Arsenal LFC a legsikeresebb angol klub a női labdarúgásban, amely kapcsolatban áll a férfi klubbal is.
A klub története
Az alapítástól az első világháborúig
Az Arsenal Football Club története akkor kezdődött, amikor a Woolwich Arsenal Lőszergyár dolgozóinak egy csoportja úgy döntött, hogy futballcsapatot alakít 1886-ban. A klub a Dial Square név alatt játszott. Az első mérkőzésük egy 6-0-s győzelem volt az Eastern Wanderers ellen, 1886. december 11-én. Nemsokkal később Royal Arsenalra változtatták elnevezésüket és helyi kupaversenyeken szerepelt az elkövetkező néhány évben.
1891-ben a klub professzionális szintre fejlődött és megváltoztatta ismét a nevét, most Woolwich Arsenalra, végül 1893-ban csatlakozott a futball ligához. 1904-ben jutottak fel a Football League First Divisionbe. A földrajzi elszigeteltség a nézőszám csökkenését eredményezte, ami pénzügyi problémákhoz vezetett, és a teljes csőd 1910-ben következett be, amikor Henry Norris vette át a csapatot.[2] 1913-ban a Second Divisionbe való kiesés után, az Arsenal átköltözött az Highburybe. A "Woolwich" nevet a következő évben pedig elvetették.[3] Az Arsenal csak 6. helyen végzett 1919-ben, de ennek ellenére csatlakoztak a First Divisionhöz a helyi rivális Tottenham Hotspur költségei következtében, állítólag jogtalan pénzforrások miatt.[4] Az első világháborút követően törtek fel az első osztályba, ahol a mai napig szerepelnek. Mára az egyik meghatározó csapata éppúgy Európának, mint Angliának.
Chapman és a dicsőséges harmincas évek
1925-ben, az Arsenal kijelölte Herbert Chapmant menedzsernek. Chapman kétszer nyert bajnoki címet a Huddersfield Townnal: 1924-ben és 1925-ben. Forradalmi taktikái és edzésmódszerei, az olyan sztárigazolásaival együtt, mint Alex James és Cliff Bastin, megszervezték az alapjait a klub uralkodásának az 1930-as évek angol labdarúgásában. A vezetése alatt az Arsenal megnyerte első fontosabb trófeáit – egy FA Kupát 1930-ban és két League Championshipet, 1931-ben és 1933-ban. Ezen felül Chapman állítólag benne volt az 1932-es London Underground állomás átnevezésben, amikor a "Gillespie Road"-ot "Arsenal tube station"-re nevezték, amivel ez az egyetlen Tube állomás, amit kifejezetten egy labdarúgócsapat után neveztek el.[5]
Chapman hirtelen elhunyt 1934 elején, de Joe Shaw és George Allison megbecsülték eredményes munkáját. Irányításuk alatt az Arsenal nyert még három bajnoki címet (1934-ben, 1935-ben és 1938-ban) és egy FA Kupát (1936-ban). Azonban az Arsenalnak az évtized végén már kevesebb sikerben volt része, majd a 2. világháború, ami a professzionális angol labdarúgás versenyképességének végét jelentette.
A háborútól a Graham-éráig
A második világháború megállította az Ágyúsokat a menetelésben, de Tom Whittaker lett az új menedzser és újabb sikerek következtek. Az Arsenal bajnok lett az 1947/1948 és az 1952/1953-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és második lett 1952-ben. A 60-as évek kevesebb sikert hoztak a trófeák szerzése terén, két elvesztett találkozót említhetünk meg a Liga Kupa döntőjében 1968 és 1969-ben. Bertie Mee a 60-as évek közepén vette át a csapatot és az Arsenal 1969/1970-es szezonra ért be, amikor is megnyerte az első európai trófeát legyőzve az Anderlechtet 4-3-ra a két fordulós Fairs Cup döntőjében.
A folytatás még ennél is jobb volt. Az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970/71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, azaz megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát ugyanabban az évben. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-s győzelemmel az utolsó fordulóban, a Wembley-ben a kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. A csapat három egymás utáni évben képviseltette magát a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával. A másodikat meg is nyerték 3-2-es győzelemmel a Manchester United felett.[6] A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették. Az Ágyúsok 1980-ban eljutottak a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe, azzal a csapattal, mely a következő játékosokat tudhatta sorai közt: Graham Rix, Frank Stapleton, Pat Rice, David O'Leary és Liam Brady, de elvesztették a büntetőpárbajt a Valencia-val szemben.
1986-ban George Graham, tagja az 1971-es duplázó csapatnak, átvette a menedzserséget Don Howe-tól és dicsőséges napok következtek. Az Arsenal megszerezte első Ligakupa győzelmét 1986/87-ben, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerték a League Championship-et Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-s győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Egy újabb bajnoki cím következett 1990/91-ben, amikor a csapat magáénak tudhatta a legjobb védekező alakzatot, így csak egy bajnoki mérkőzést vesztettek el az egész szezon folyamán.
Graham Arsenalja bajnok lett 1991-ben, amikor csak egy mérkőzésen vesztettek. 1993-ban ligakupa és FA-kupa győztesek lettek. Egy évvel később a Kupagyőztesek Európa-kupáját is elhódították. Mindazonáltal Graham hírneve bemocskolódott, mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől Rune Hauge-tól egyes játékosok leigazolásával. Ez idő alatt George Graham elhagyta a klubot.[7] Bruce Rioch vette át a helyét, aki azonban csak egy szezont töltött a csapatnál, de ez idő alatt leigazolta Dennis Bergkamp-ot.
Az Arsene Wenger éra
Az 1997-98-as szezon volt Arsène Wenger első teljes szezonja a Highburyben, amikor is az Arsenal történelme során másodszor duplázott és hódította el a bajnoki cím mellett az FA Kupát és a mester pedig megkapta a Carling Év Menedzsere címét. Dennis Bergkamp is a nevezettek között volt a Football Írok Szövetségének (FWA) Év Játékosa és a PFA Év Játékosa kitüntetésre, de végül egyiket sem kaptam meg. A hihetetlen szezon beteljesülése volt a klub francia válogatottjainak Emmanuel Petit és Patrick Vieira világbajnoki győzelme Franciaországban.
Az ezt követő három évben nem sikerült újabb bajnokságot nyerni (mindháromszor második lett a csapat a bajnokságban), 2000-ben pedig az Arsenal az UEFA-kupa-döntőjébe jutott, ahol is büntetőkkel elvesztették a mérkőzést a török Galatasaray ellen. 2001-ben már a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig meneteltek az Ágyúsok, ahol vereséget szenvedtek a spanyol Valencia ellen estek ki. 2001-02-es szezonban a klub története során harmadszor duplázott a 13 mérkőzéses veretlenségi sorozatnak és az emlékezetes Manchester United elleni 1-0-s Old Traffordon aratott győzelemnek köszönhetően. Az Arsenal veretlen maradt hazai pályáján a szezonban.[8] Ez is közrejátszott abban, hogy Arsene Wenger nevezve lett Barclaycard Év Menedzsere címre, miközben Robert Pirèst az FWA Év Játékosának választották.
A következő évben az Arsenal nem tudta megvédeni címét, azonban az Ágyúsok lettek - 20 év után az első angol klub - akik két egymást követő évben elhódították az FA Kupát az 1-0-s Southampton felett aratott győzelemmel Cardiffban. Thierry Henry jelölve lett a szezon játékosának a PFA és a FWA által egyaránt, és csatlakozott Dennis Bergkamphoz a halhatatlanok közt az év góljával. A 2003/2004-es szezonban az Arsenal visszahódította a bajnoki címet egy csodálatos veretlenségi sorozat keretében, amikor is a klub az év során egyetlen vereséget sem szenvedett el. 11 ponttal végeztek az élen a második helyezett Chelsea előtt. A 13. bajnoki cím elnyerése során számtalan rekordot döntött meg a csapat. A spanyolok legfiatalabb tehetsége januárban érkezett Cesc Fàbregas és az év végére megdöntötte a legfiatalabb Arsenal színekben pályára lépő játékosok rekordját, 16 év és 177 napjával.
Az FA Kupa elődöntőben elszenvedett vereség a Manchester United ellen, illetve a Bajnokok Ligája negyeddöntő veresége a Chelsea ellen véget vetett a reménykedésnek, hogy sikerülhet egy felejthetetlen triplázás. A bajnokságban a veretlenségi sorozat a következő évben tovább folytatódott és 2004 augusztusában megdöntötték a Nottingham Forest leghosszabb ideig tartó veretlenségi sorozatát az angol futball bajnokságban. Az Ágyúsok 5 trófeát hódítottak el 4 év alatt megnyerve az FA Kupát büntetőpárbajjal a Manchester United-dal szemben.
A 2005/2006-os bajnokság volt a klub utolsó évada a Highbury-ben és végső tisztelgéssel búcsút intettek a klubnak 93 éven át otthont biztosító stadionnak. A negyedik helyezést és a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát az utolsó játéknapon biztosította be a csapat 4-2-es Wigan felett aratott győzelemmel (valamint a Tottenham West Ham United-tól elszenvedett vereségével). Az Arsenal Highburyben elért eredményei: 2010 lejátszott mérkőzés során 1196 győzelem született, 475 döntetlen és mindössze 339 vereség. 4038 gólt lőttek az Ágyúsok és 1955-öt kaptak.
A csúcspontja a szezonnak a klub csodálatos menetelése volt a 2005/2006-os Bajnokok Ligája sorozatban, ahol is bejutott a csapat a párizsi döntőbe. A 12 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat a bizonyítéka, hogy az Arsenal kiérdemelte helyét a döntőben a Barcelona ellen május 16-án a Stade de France stadionban. Annak ellenére, hogy Jens Lehmannt a 18. percben kiállították, az Arsenal szerezte meg a vezető találatot Sol Campbell fejesének köszönhetően. A második félidőben a spanyolok két késői góllal azonban összetörték a Párizsba utazó szurkolók szívét.
Irány az Emirates Stadionba
Miközben az Arsenal készült az Emirates Stadionba költözésre az Ágyúsok kapitánya és egyben legtöbb gólt szerző játékosa Thierry Henry elkötelezte magát az Arsenal mellett, mielőtt csatlakozott volna a világbajnoki döntőig menetelő francia válogatotthoz Németországban. 2006. július 6-án a klub elhagyta a Highbury-t, mely 93 éven keresztül a csapat otthonaként szolgált, és új otthonukba költöztek. Dennis Bergkamp, a legendás csatár Ajax elleni búcsúmérkőzése volt az első lejátszott mérkőzés az Emirates Stadionban.
Trófeák nyomában
A 2006/2007-es szezon volt az utolsó az Arsenal élő legendájának Thierry Henry-nak! "Titi" szinte mindent elért amit labdarúgó megnyerhetett (2 bajnoki cím; 3 FA-kupa; 2 Ligakupa; emellett négyszer volt gólkirály: 2001-02, 2003-04, 2004-05, 2005-06). Egyedül a Bajnokok.-ligájában nem sikerült a csúcsra érni, de 2006-ban csak a döntőben kaptak ki a Barcelonától. Henry a 2007-es átigazolási szezonban hagyta el hőn szeretett klubját az Arsenalt, a gránátvörös-kékek kedvéért. Ezek okát a BL megnyerésével indokolta. Mint az "Ágyúsoknál" itt is a 14-es mezszámot kapta.
Eközben a megújult Arsenal várva várta az új 2007-2008-as szezon-nyitányt. A klub meglepően feledve játékos-veszteségeit a Fulham-et 2-1-re legyőzve mutatkozott be a Premier League első napján! A csapat nagyszerűen menetelt végig szinte ebben az idényben, de mint a legtöbb csapatnál itt is bekövetkeztek az állandó sérülések, a lendület visszaesése és persze a fáradtság is. Az F.A-kupában a Manchester United, a Liga-kupában a Tottenham, a Bajnokok Ligájából pedig a Liverpool búcsúztatta őket. A bajnokság dobogóján pedig a bronzérmet csípték el Wenger fiai. Mindezek ellenére remek szezont tudhattak maguk mögött. A következő szezon előtt távozott az "ágyúsok" német válogatott kapusa, Jens Lehmann, aki elképesztő védéseivel és botrányaival is nyomot hagyott az angol labdarúgás történetében, valamint a brazil szűrő, Gilberto Silva, de érkezett a kreatív francia szélső Samir Nasri és a tehetséges walesi belső középpályás, Aaron Ramsey. Jens Lehmannt Manuel Almunia pótolta a kapuban, aki már az ezt megelőző szezonban is rendszeresen védhetett, de ezúttal messze nem tudott olyan kiválóan teljesíteni. Az Arsenal szezonnyitó mérkőzésén Nasrinak mindössze négy percre volt szüksége, hogy betaláljon, ez volt a szezon első gólja is.
Az Emirates Stadion megépítésére sok pénz került ki a klub kasszájából, és ez meglátszott az eredményeken is. 2005-től mindmáig nem sikerült semmilyen trófeát a klub vitrinjébe helyezni, és ezért nagyon sok kritika érta Arsène Wenger-t és a vezetőséget. A csapat a 2002-ben visszavonuló Tony Adams óta folyamatosan veszíti el kapitányait: először Patrick Vieira hagyta el a klubot a Juventus FC kedvéért, majd 2008-ban Henry, 2010-ben Fabregas igazolt a Barcelonához. 2012-ben Robin van Persie igazolt a Manchester Unitedhoz, ezzel Thomas Vermaelenre hagyva a karszalagot, aki 2014. nyarán a Barcába távozott. Az új igazolások messze nem elégítik a szurkolók igényeit, de bizalmuk töretlen a francia menedzserben.
2013-14-ben sok évnyi várakozás után végre trófeát nyert a csapat, az FA-kupa serleget emelhette a magasba az akkori csapatkapitány, Thomas Vermaelen. Az idény előtti átigazolási időszakban a klub végre kész játékost igazolt Mesut Özil személyében. Az ágyúsok reménykednek benne, hogy egy újabb aranykor küszöbén állnak.
Új idők?
Arséne Wenger minden bizonnyal utolsó évei egyikében jár az Arsenalnál, és nyilvánvalóan szeretne szépen búcsúzni az őt jóban-rosszban támogató szurkolóktól. A 2014-15-ös szezonban FA-kupa győztesként verte meg a Community Shielden a bajnok Manchester Cityt. A nyáron leigazolta a chilei Alexis Sanchezt, aki nem tudott meghatározó játékossá válni a Barcelonában, de a képességeit senki sem kérdőjelezte meg. Mindenesetre a szurkolók régen nem várhatták ilyen optimistán a szezonkezdetet. Végül is nem sikerült megfelelni az elvárásoknak, de az elmúlt években megszokott 4. hely idén is simán összejöhet, Alexis pedig egyértelmű, hogy világklasszis igazolás volt.
A klub történetének 50 legnépszerűbb játékosa [9]
A legjobb játékosokra világszerte több ezer Arsenal rajongó szavazott 2008-ban.
Játékosok
Jelenlegi keret
2018. július 24-én lett frissítve.[10]
|
|
Kölcsönben
2018. július 24. szerint
|
Klubrekordok[11]
Gólrekorderek
2012. január 10. szerint. (Zárójelben a mérkőzések száma)
# | Név | Angol Bajnokság | FA Kupa | Liga Kupa | Európai Bajnokságok | Angol Szuperkupa | Összesen |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | Thierry Henry | 176 (254) | 8 (25) | 2 (3) | 43 (84) | 1 (4) | 229 (370) |
2 | Ian Wright | 128 (221) | 12 (16) | 29 (29) | 15 (21) | 1 (1) | 185 (288) |
3 | Cliff Bastin | 150 (350) | 26 (42) | 0 (0) | 0 (0) | 2 (4) | 178 (396) |
- Egy szezon alatt*
- A legtöbb gólt szerző Arsenal játékos: 44 Ted Drake 1934/35.
- A legtöbb angol bajnoki gólt szerző Arsenal játékos: 42 Ted Drake 1934/35.
- A legtöbb Premier Liga gólt szerző Arsenal játékos: 30 Thierry Henry 2003/04.
A legtöbb gólt szerző Arsenal játékos, egy meccsen*
- 7 Ted Drake 1935. december 14-én, az Aston Villa elleni bajnokin, idegenben.
- A Highburyben: 5 Jack Lambert 1932. december 24-én a Sheffield United elleni bajnokin.
- FA kupa meccsen, a Highburyben: 4 Cliff Bastin 1932. január 9-én a Darwen elleni meccsen.
- FA Kupa meccsen, idegenben: 4 Ted Drake 1937. február 20-án a Burnley elleni meccsen.
- Európai kupamérkőzésen: 4 Alan Smith 1991. szeptember 18-án az FK Austria Wien elleni hazai meccsen.
- Liga Kupa meccsen: 4 Júlio Baptista 2007. január 9-én a Liverpool FC ellen, idegenben.
A legtöbb kapott gól egy játékostól, egy meccsen*
- A Highburyben: 4 Bobby Tambling 1964. március 14-én, a Chelsea elleni bajnokin.
- Idegenben:
- 4 Lionel Messi 2010. április 6-án, a FC Barcelona elleni UEFA-bajnokok ligája meccsen.
- 4 Colin Booth 1956. november 10-én, a Wolverhampton Wanderers elleni bajnokin.
- 4 Billy Walker 1920. augusztus 20-án, az Aston Villa elleni bajnokin.
Egy hazai meccsen a legutóbbi 4, több mint 3 gólt szerző Arsenal játékos:
- 4 Thierry Henry 2004. április 16-án a Leeds United elleni bajnokin.
- 4 Ian Wright 1991. december 21-én az Everton elleni bajnokin.
- 4 Alan Smith 1991. szeptember 18-án az FK Austria Wien elleni Európa Kupa meccsen.
- 4 Cliff Holton 1956. október 6-án a Manchester City FC elleni bajnokin.
Egy idegenbeli meccsen a legutóbbi 4, több mint 3 gólt szerző Arsenal játékos:
- 4 Andrej Arsavin 2009. április 21-én a Liverpool FC elleni bajnokin.
- 4 Júlio Baptista 2007. január 9-én a Liverpool FC elleni Liga Kupa meccsen.
- 5 Tony Woodcock 1983. október 29-én az Aston Villa elleni bajnokin.
- 4 David Herd 1958. szeptember 6-án az Everton elleni bajnokin.
- A legfiatalabb gólszerző*
- Cesc Fàbregas 2003. december 2-án, 16 évesen és 212 napossan a Wolverhampton Wanderers elleni Liga Kupa meccsen.
- Angol bajnoki/Premier Liga meccsen: Cesc Fàbregas 17 évesen és 113 napossan, 2004. augusztus 25-én a Blackburn ellen.
- Európai kupameccsen: Cesc Fàbregas 2004. december 7-én, 17 évesen és 217 napossan a Rosenborg BK elleni UEFA-bajnokok ligája meccsen.
- FA Kupa meccsen: Cliff Bastin 1930. január 11-én, 17 évesen és 303 napossan a Chelsea ellen.
- Aki mesterhármast ért el: John Radford 1965. január 2-án, 17 évesen és 315 napossan a Wolverhampton Wanderers elleni bajnokin.
A legtöbb UEFA-bajnokok ligája gólt szerző Arsenal játékos: 35 Thierry Henry. A leghamarabb szerzett gól: Gilberto Silva a 20. másodpercben, 2002. szeptember 25-én a PSV Eindhoven elleni UEFA-bajnokok ligája meccsen.
Meccsrekorderek
2011. március 16. szerint. (Zárójelben a gólok száma)
# | Név | Angol Bajnokság | FA Kupa | Liga Kupa | Európai Bajnokságok | Angol Szuperkupa | Összesen |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | David O'Leary | 558 | (11)70 | (1)70 | (2)21 | (0)3 (0) | 722 | (14)
2 | Tony Adams | 504 | (32)53 | (8)59 | (5)48 | (3)4 (0) | 668 | (48)
3 | George Armstrong | 500 | (53)60 (10) | 35 | (3)26 | (2)0 (0) | 621 | (68)
- A legfiatalabb pályára lépő*
- Cesc Fàbregas 2003. október 28-án, 16 évesen és 177 napossan a Rotherham United elleni Liga Kupa meccsen.
- Angol bajnoki/Premier Liga meccsen: Jack Wilshere 2008. szeptember 13-án, 16 évesen és 256 napossan a Blackburn Rovers FC ellen.
- Európai kupameccsen: Jack Wilshere 2008. november 25-én, 16 évesen és 329 napossan a Dinamo Kijev elleni UEFA-bajnokok ligája meccsen.
- FA Kupa meccsen: Stewart Robson 1982. január 2-án, 17 évesen és 57 napossan a Tottenham Hotspur FC ellen.
- A legidősebb pályára lépő*
- Jock Rutherford 1926. március 20-án, 41 évesen és 159 napossan a Manchester City FC elleni bajnokin.
- Premier Liga mérkőzésen: John Lukic 2000. november 11-én, 39 évesen és 336 napossan a Derby County FC ellen.
- UEFA-bajnokok ligája meccsen: John Lukic 2000. október 17-én, 39 évesen és 311 napossan a SS Lazio ellen.
A leghosszabb sorozatok
2011. március 16. szerint.[11]
Győzelem (Minden meccs) | 14/14 | 1987. szeptember 12-től illetve 2002. február 10-től |
Döntetlen (Minden meccs) | 6 | 1961. március 4-től |
Vereség (Minden meccs) | 8 | 1977. február 12-től |
Angol bajnoki győzelem | 10 | 1987. szeptember 12-től |
Premier Liga győzelem | 14 | 2002. február 10-től |
Győzelmek a szezon kezdetétől | 8/6/4 | (1903/04),(1947/48),(2003/2004) |
Angol bajnoki vereség | 7 | 1977. február 12-től |
Premier Liga vereség | 4/4 | 1992. november 21-től illetve 1995. március 5-től |
Angol bajnoki döntetlen | 6 | 1961. március 4-től |
Premier Liga döntetlen | 5 | 1994. január 3-tól |
Veretlenség (Minden meccs) | 28 | 2007. április 9. - 2007. november 24-ig |
Veretlenség (Angol bajnoki) | 26 | 1990. április 28-tól |
Veretlenség (Premier Liga) | 49 | (Angol rekord) 2003. május 7. - 2004. október 24-ig |
Veretlenség a szezon kezdetétől (Angol bajnoki) | 23 | 1990. augusztus 25. - 1991. február 2-ig |
Veretlenség a szezon kezdetétől (Premier Liga) | 38 | Teljes szezonon át, 2003. augusztus 16. - 2004. május 15-ig |
Veretlenség hazai (Angol bajnoki) meccseken | 33 | 1902. november 1-jétől |
Veretlenség hazai (Premier Liga) meccseken | 32 | 2003. május 7-től |
Győzelem nélkül (Minden meccs) | 19 | 1912. szeptember 28-tól |
Győzelem nélkül (Angol bajnoki) | 23 | 1912. szeptember 28-tól |
Győzelem nélkül (Premier Liga) | 8 | 1992. november 21-től |
Megnyert meccsek hazai pályán (Angol bajnoki) | 15 | 1903. szeptember 5-től |
Megnyert meccsek hazai pályán (Premier Liga) | 12 | 2001. február 23-tól |
Megnyert meccsek vendég pályán (Angol bajnoki) | 6 | 1977. október 22-től |
Megnyert meccsek vendég pályán (Premier Liga) | 8 | 2002. január 23-tól |
Elvesztett meccsek hazai pályán (Angol bajnoki) | 4x(3) | A legutóbbi 1959. november 14-től |
Elvesztett meccsek hazai pályán (Premier Liga) | 2x(4) | A legutóbbi 1995. december 30-tól |
Elvesztett meccsek vendég pályán (Angol bajnoki) | 13 | 1924. december 13-tól |
Elvesztett meccsek vendég pályán (Premier Liga) | 4/4 | 1992. november 21-től illetve 1995. március 8-tól |
Győzelem nélkül hazai pályán (Angol bajnoki) | 16 | 1911. április 27-től |
Győzelem nélkül hazai pályán (Premier Liga) | 8 | 1994. november 6-tól |
Veretlenség vendég pályán (Angol bajnoki) | 13 | 1990. május 5-től |
Veretlenség vendég pályán (Premier Liga) | 23 | 2001. augusztus 18-tól |
Győzelem nélkül vendég pályán (Angol bajnoki) | 15 | 1928. január 7-től |
Győzelem nélkül vendég pályán (Premier Liga) | 6x(4) | A legutóbbi 1999. december 26-tól |
Kapott gól nélkül (Angol bajnoki) | 8 | 1903. április 10-től |
Kapott gól nélkül (Premier Liga) | 6 | 1999. december 26-tól |
Lőtt gól nélkül (Angol bajnoki) | 6 | 1987. február 25-től |
Lőtt gól nélkül (Premier Liga) | 4 | 1992. november 21-től |
Legalább 1 rúgott gól (Angol bajnoki) | 31 | 1930. május 3-tól |
Legalább 1 rúgott gól (Premier Liga) | 55 | (Angol rekord) 2001. május 19. - 2002. december 7-ig |
Legalább 1 kapott gól (Angol bajnoki) | 39 | 1930. április 2-től |
Legalább 1 kapott gól (Premier Liga) | 11 | 2001. december 9-től |
A legmeglepőbb eredmények
2011. március 16. szerint.
- Győzelem hazai pályán: 12-0 1900. március 12-én, a Loughborough Town elleni bajnokin. Szintén 12-0 az Ashford United elleni FA Kupa meccsen 1893. október 14-én.
- Győzelem vendég pályán: 7-0 1993. november 3-án a Standard Liege elleni European Cup Winners meccsen.
- Vereség hazai pályán: 0-6 1899. január 28-án a Derby County elleni FA Kupa meccsen.
- Vereség vendég pályán: 0-8 1896. december 12-én a Loughborough Town elleni bajnokin.
- Döntetlen hazai pályán: 4-4 2008. október 29-én a Tottenham elleni bajnokin.
- Döntetlen vendég pályán: 6-6 1930. április 21-én a Leicester City elleni bajnokin.
Menedzserek, a kezdetektől napjainkig
2018. május 13. szerint.
Név | Nemzetiség | Időszak | Mérkőzések száma | Győzelmi arány | Trófeák száma |
---|---|---|---|---|---|
Unai Emery | Spanyol | 2018 - | |||
Arsène Wenger | Francia | 1996 - 2018 | 1, 235 | 57,25% | 17 |
Pat Rice | Északír | 1996 | 4 | 75% | 0 |
Stewart Houston | Skót | 1996 | 6 | 33,3% | 0 |
Bruce Rioch | Skót | 1995 - 1996 | 47 | 46,8% | 0 |
Stewart Houston | Skót | 1995 | 19 | 36,8% | 0 |
George Graham | Skót | 1986 - 1995 | 460 | 48,9% | 7 |
Steve Burtenshaw | Angol | 1986 | 11 | 27,2% | 0 |
Don Howe | Angol | 1983 - 1986 | 116 | 48,2% | 0 |
Terry Neill | Északír | 1976 - 1983 | 414 | 45,1% | 1 |
Bertie Mee | Angol | 1966 - 1976 | 539 | 44,7% | 3 |
Billy Wright | Angol | 1962 - 1966 | 182 | 38,4% | 0 |
George Swindin | Angol | 1958 - 1962 | 179 | 39,1% | 0 |
Jack Crayston | Angol | 1956 - 1958 | 77 | 42,8% | 0 |
Tom Whittaker | Angol | 1947 - 1956 | 428 | 47,1% | 5 |
George Allison | Angol | 1934 - 1947 | 283 | 46,2% | 4 |
Joe Shaw | Angol | 1934 | 23 | 60,8% | 0 |
Herbert Chapman | Skót | 1925 - 1934 | 403 | 49,8% | 8 |
Leslie Knighton | Angol | 1919 - 1925 | 267 | 34,4% | 0 |
George Morrell | Skót | 1908 - 1919 | 294 | 35,3% | 0 |
Phil Kelso | Skót | 1904 - 1908 | 151 | 41,7% | 0 |
Harry Bradshaw | Angol | 1899 - 1904 | 189 | 50,7% | 0 |
George Elcoat | Angol | 1898 - 1899 | 43 | 53,4% | 0 |
Thomas Mitchell | Skót | 1897 - 1898 | 26 | 53,8% | 0 |
Sam Hollis | Angol | 1894 - 1897 | 95 | 45,2% | 0 |
Arsenal FC (2002–2003)
|
|
Sikerlista
- 13-szoros angol bajnok: 1930–31, 1932–33, 1933–34, 1934–35, 1937–38, 1947–48, 1952–53, 1970–71, 1988–89, 1990–91, 1997–98, 2001–02, 2003–04
- 13-szoros FA kupa győztes (rekord): 1929–30, 1935–36, 1949–50, 1970–71, 1978–79, 1992–93, 1997–98, 2001–02, 2002–03, 2004–05, 2013–14, 2014–15, 2016–17
- 2-szeres Ligakupa győztes: 1986–87, 1992–93
- 15-szörös Community Shields/Charity Shields győztes: 1930, 1931, 1933, 1934, 1938, 1948, 1953, 1991 (megosztva), 1998, 1999, 2002, 2004, 2014, 2015, 2017
Források
- ↑ Arsenal: Unai Emery lett Wenger utódja – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2018. május 23.)
- ↑ Soar, Phil & Tyler, Martin. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak. Hamlyn, 32–33. o. (2005). ISBN 0-600-61344-5
- ↑ Soar & Tyler. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, 40. o. (2005)
- ↑ Felmerült az Arsenal feljutásával kapcsolatban, hogy a csapat történelmi téren jelentősebb, mint az érdemekben, ami a tulajdonos, Sir Henry Norris alattomos akciójának köszönhető. Ezen lehetséges állítások: politikai fondorlat, készpénzért történő megvesztegetés; de nincs bizonyíték bűncselekményi kísérletre. Egy tömör beszámoló Soar & Tyler. A hivatalos illusztrált történelme az Arsenalnak, 40. o. (2005) Egy részletes beszámoló Spurling, Jon. Rebels for the Cause: Az alternatív történelme az Arsenalnak. Mainstream, 38–41. o. (2004). ISBN 0-575-40015-3
- ↑ a London Underground és az Arsenal bemutatja: Az utolsó elköszönés a Highburytől. Transport for London, 2006. január 12. (Hozzáférés: 2007. április 8.)
- ↑ Egy 2005-ös angol labdarúgásról szóló szavazás szerint a szurkolók minden idők 15. legjobb meccsének tartják az 1979-es FA kupa döntőt. Referencia: Winter, Henry. „Klasszikus döntő? Jobban szeretik a klasszikus ötpercet.”, Daily Telegraph, 2005. április 19. (Hozzáférés: 2007. január 30.)
- ↑ Graham was banned for a year by the Football Association for his involvement in the scandal after he admitted he had received an "unsolicited gift" from Hauge.Collins, Roy. „Rune Hauge, a rejtély nemzetközi embere”, The Guardian, 2000. március 18. (Hozzáférés: 2006. december 8.) Bower, Tom. Broken Dreams. Simon & Schuster (2003). ISBN 0-7434-4033-1
- ↑ Hughes, Ian. „A legyőzhetetlen Arsenal”, BBC Sport, 2004. május 15. (Hozzáférés: 2006. december 8.)
- ↑ „Az Ágyúsok 50 legnépszerűbb játékosa”, Arsenal F.C., 2008. május 19.
- ↑ Squad: First team. Arsenal F.C.. (Hozzáférés: 2017. július 27.)
- ↑ a b „Arsenal F.C. - Rekordok”, Arsenal F.C.