Leeds United FC
| Leeds United | ||||
| 100px | ||||
| Csapatadatok | ||||
| Teljes csapatnév | Leeds United Association Football Club | |||
| Becenév |
The Whites (Fehérek) The Peacocks (Pávák) | |||
| Székhely | Leeds, Anglia | |||
| Alapítva | 1919 | |||
| Klubszínek | ||||
| Stadion |
Elland Road Beeston Leeds Anglia | |||
| Vezetőedző |
 Marcelo Bielsa | |||
| Elnök |
 Massimo Cellino | |||
| Bajnokság | The Championship | |||
| Nemzeti sikerek | ||||
 Bajnok | 3 alkalommal | |||
| Kupagyőztes | 1 alkalommal | |||
| Szuperkupa-győztes | 2 alkalommal | |||
| Ligakupa-győztes | 1 alkalommal | |||
| Nemzetközi sikerek | ||||
 VVK | 2 alkalommal | |||
| Statisztika | ||||
| Legtöbb gól | Peter Lorimer (168) | |||
| Csapatmezek | ||||
| ||||
| Hivatalos honlap | ||||
| Leeds United honlapja | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leeds United témájú médiaállományokat. | ||||
A Leeds United egy profi angol labdarúgóklub Leedsben. Az angol labdarúgó-bajnokság másodosztályában, a The Championship-ben szerepel.
Története[szerkesztés]
A kezdetek[szerkesztés]
1904-ben Leeds City FC néven alapítottak futballklubot, amelyet 1919-ben felszámoltak azzal a váddal, hogy illegális kifizetéseket eszközöltek a játékosok irányába az első világháború alatt. Az átformálódó és újraalakuló gárda a Leeds United nevet kapta, így a klubot hivatalosan 1919-ben alapították. Első mezük kék-fehér volt a Huddersfield Town mintájára, ugyanis a Huddersfield elnöke támogatta a Unitedet, valamint szerette volna egyesíteni a két együttest. Ezután 1950-ig sárga-kékben játszottak, majd tiszta fehérre váltottak – a Real Madrid hatására. A sárga és kék színek az idegenbeli szerelésben maradtak meg.
1919 októberében a Midland League-be kaptak meghívást, hogy töltsék be a megszűnt előd helyét. Első mérkőzésükre novemberben már sor is került, méghozzá az Elland Roadon. A 39 460 férőhelyes stadiont használta korábban a Leeds City FC is, a United a Yorkshire Amateurstől kapta vissza. 1920-ban már a másodosztályban vitézkedhettek a Pávák (ez ugyanis a Leeds beceneve, utalva a korábban az Elland Road közelében fekvő „Öreg Páva Pub” nevére), a szakmai munkát Arthur Fairclough, a Barnsley korábbi sikeres edzője felügyelte, akivel meg is szilárdították helyüket ebben a ligában. Igaz, bemutatkozó mérkőzésüket, amely hivatalosan is első bajnokijuknak számít, 1920. augusztus 28-án, a Port Vale ellen 2-0-ra elvesztették. Az élvonalba először 1924-ben kerültek fel, ám évtizedekig ingáztak az első- és második vonal közt. Első nemzetközi hírű játékosuk az 1950-es években bukkant fel a walesi John Charles személyében, akit a Juventus igazolt le - akkoriban rekordot jelentő 65 ezer fontért.
Don Revie 13 éve[szerkesztés]
1961-ben a Leeds United vezetőedzője bizonyos Donald "Don" Revie lett. Az új tréner első éve igen nehéz körülmények közt zajlott, kis híján ki is estek az időközben átszerveződött ligarendszer harmadik osztályába. A zseniális szakember hamar megfordította a rossz szériát, feljuttatta csapatát az élvonalba, ahol 1965 és 1974 közt nem végeztek a negyediknél rosszabb pozícióban. 1968/69-ben első bajnoki aranyérmüket ünnepelhették, melyet 1973/74-ben újabb siker követett. Más sorozatokban is jól szerepeltek, 1968-ban Ligakupát, 1972-ben FA-kupát nyertek, megmutathatták magukat a nemzetközi színtéren is: 1968-ban és 1971-ben elhódították a Vásárvárosok Kupáját (a mai Európa-liga egyik elődje). Előbbinek magyar vonatkozása is akad: a ’68-as fináléban a Ferencvárost múlta felül az angol együttes. Nem volt azért ez a korszak sem csupa arany, öt alkalommal a bajnokságban, háromszor az FA-kupában, egyszer a VVK-ban, egyszer pedig a Kupagyőztesek Európa-kupájában zártak másodikként.
Kétségkívül Don Revie a korszak legjobb angol csapatát építette fel. Azonban ennek ára volt: Revie Leeds Unitedjét a korszak legdurvább és legsportszerűtlenebb csapatának tartották. Ugyanakkor a játékosai apjukként imádták őt, és feltétel nélkül hittek benne és a módszerében. Pedig nem akárkikről volt szó: például Revie csapatkapitánya az a Billy Bremner volt, akit később a klub történetének legjobb játékosává választottak.
A BEK-döntőtől a másodosztályig: a '70-es, '80-as évek[szerkesztés]
Revie 1974-ben az angol szövetségi kapitányi posztért hagyta el a Leedset, de a helyére kinevezett Brian Clough már előzetesen is óriási kockázatnak tűnhetett: ugyan a szakember képességei elvitathatatlanok voltak (megnyerte frissen feljutó Derby Countyval az 1971-72-es bajnoki kiírást a Leeds előtt, majd a BEK-ben az elődöntőig menetelt), de a stílusa gyakorlatilag teljesen ellentétes volt Don Revie-ével, akivel személyes ellentétei is voltak. Ennek az lett az eredménye, hogy az öntörvényű és szigorú edző nem tudta magát és a stílusát elfogadtatni Anglia akkori legjobb csapatával, így a klub történetének egyik legrosszabb rajtját produkálta. Mindössze 44 nappal a munkába állása után Clough-nak mennie kellett.
Clough helyére Jimmy Armfield került, akivel egy kis időre még visszatért a klub régi fényébe: az 1974-1975-ös szezon végén BEK-döntőt játszhatott a gárda – a Franz Beckenbauer-féle szupererős Bayern Münchennel viszont már nem bírtak a kiöregedőben lévő klasszisok. Armfield és asszisztense, Don Howe újjáépítették a klubot, ami ugyan nem volt bajnokesélyes, de stabilan a középmezőny élén tartotta magát. Azonban a sikerekhez szokott vezetőségnek ez kevés volt, így a helyükre hozta Jock Steint, akinek Clough-hoz hasonlóan 44 nap jutott. Őt Jimmy Adamson követte, de se neki, se az utána következő egykori Revie-játékosnak, Allan Clarke-nak nem sikerült megállítani a zuhanást, és a Leeds kiesett a másodosztályba. Clarke-ot egykori csapattársa, Eddie Gray követte, aki pénz híján fiatalítani akart. Azonban az eredmények még mindig nem jöttek, így a tulajdonosok 1985-ben őt is menesztették. Utódja egy másik Revie-sztár, a legendás csapat kapitánya, Billy Bremner lett, aki jobb híján a Gray által megkezdett úton ment előre. Úgy néz ki, hogy neki sikerül: 1987-ben végre bejutottak a playoff-ba, de ott elbukták a döntőt a Charlton Athletic ellen. Az FA kupában egészen az elődöntőig meneteltek, de ott meg a Coventry City győzte le őket. Ráadásul a nagy terhelés kimerítette a fiatal csapatot, így az 1988/1989-es szezon elején minden eddiginél pocsékabb kezdést produkáltak.
Howard Wilkinson és a '90-es évek[szerkesztés]
1988 októberében menesztették az egykori skót legendát, Billy Bremnert a menedzseri posztról, és Howard Wilkinson került a másodosztály 21. helyén tanyázó csapat kispadjára. Súlyos örökséget kellett átvennie - és ha nem lett volna így is gyászos a helyzet, még egy legendát is elveszítettek: Don Revie 1989. május 26-án halt meg, hosszas betegség után. Ezek után nem is lehetett volna más a Leeds célja, mint méltóképpen megemlékezni a klub történetének legnagyobb edzőjéről. Célját hamarosan elérte, 1990-ben ismét a legjobbak közé került a Leeds. 1991-ben negyedikek lettek az élvonalban, egy évvel később történetük harmadik, egyben eddigi utolsó bajnoki aranyát nyerték olyan játékosokkal, mint a szezon végén a fő rivális Manchester Unitedhez igazoló Éric Cantona, Ian Rush, Gary Speed vagy Gordon Strachan. 1992/93-ban tiszteletüket tehették az első kiírását futó Bajnokok Ligájában, ám hazai pontvadászatukban - az újjászerveződő Premier League-ben - épphogy bennmaradtak. 1996-ban Ligakupa-döntőt buktak, aztán egy-két évre újra beleszürkültek a mezőnybe. Ahogy az új sikerkorszak kezdetét, úgy a végét is egy tragédia árnyékolta be: Billy Bremner, aki nem is olyan régen még a csapat menedzsere volt, 1997. december 7-én, mindössze 2 nappal az 55. születésnapja előtt szívrohamban meghalt. A csapat sajátos búcsút vett a korábbi kőkemény középpályástól: a december 13-ai, Chelsea elleni idegenbeli meccsen kettős emberhátrányban is kihúzták 0-0-s döntetlennel. Az utcai szurkolók ezt énekelték: "Van 9 férfi és Billy!". (2006-ban egész véletlenül pont Bremner 64. születésnapjára, december 9-ére sorsolták a Leeds és a Bremner-féle csapat legnagyobb riválisa, a Derby elleni másodosztályú meccset. A csúcsrangadón a szurkolók énekelni kezdtek "az egyetlen Billy Bremner"-ről, mire a legenda arca megjelent a kivetítőn is.)
A mennytől a pokolig - immár másodszor[szerkesztés]
1998-ban, George Graham menesztése után David O’Leary lett a klub menedzsere. Ekkor került a fehérmezesekhez többek közt Mark Viduka és Olivier Dacourt. Az UEFA-kupában 2000-ben elődöntőig jutottak. A Galatasaray ellen alulmaradtak ugyan, de nem erről maradt emlékezetes a párharc: a törökországi mérkőzés előtt két brit szurkolót halálra késeltek. Azóta minden évben egyperces néma csenddel emlékeznek rájuk a tragikus dátumhoz legközelebb eső mérkőzéseken. 1999/2000-ben bajnoki harmadik helyükkel kivívták a Bajnokok Ligája-szereplés lehetőségét, és 2001-ben az elődöntőig meneteltek, ahol a spanyol Valencia állította meg őket. A Leedsnek ekkoriban a fentebb említett kettősön kívül még olyan játékosai voltak, mint két angol válogatott kapus, Paul Robinson és Nigel Martyn; a kiváló képességű, de sérülékeny középhátvéd, Jonathan Woodgate; a csapatkapitány Lucas Radebe; Rio Ferdinand, az angol védőfejedelem; a kiváló középpályás Lee Bowyer; a későbbi BL-győztes Harry Kewell; a liverpooli "Isten", Robbie Fowler; illetve Dominic Matteo, Seth Johnson, és ekkoriban lett az első csapat tagja az akkor még csak 18 éves James Milner.
O'Leary csapata minden kétséget kizáróan félelmetes játékerőt képviselt. De a kártyavár összeomlott.
Ugyanis a Leeds United klubcsúcsot jelentő 18 millió fontot fizetett a West Hamnek Rio Ferdinandért, de nem ez volt az egyetlen komoly igazolás a 2000-es évek elején: Robbie Fowler és Seth Johnson is nagy összegért, és komoly fizetésért írt alá. Az árak és a fizetések meredek emelkedése viszont komoly megterhelést jelentettek a klubkasszának. Ráadásul a Valencia elleni, 2001-es BL-elődöntő után megfordult a szerencséjük. A financiális problémák első jele Rio Ferdinand eladása volt – 30 millió fontot kaptak érte a fő rivális Manchester Unitedtől. Az üzlet enyhén szólva sem nyerte el a sikerkovács O’Leary tetszését, de a tulajdonosoknak ekkor már a pénzügyi válság kezelése volt a prioritás, így megváltak tőle a vezetők, és a helyére Terry Venablest ültették. Tovább folytatódott a kiárusítás: először elment Robbie Keane (2002, Tottenham), majd 2003-ban jött az első nagy eligazolási hullám: Jonathan Woodgate (Newcastle United FC), Lee Bowyer (West Ham United FC), Nigel Martyn (Everton FC), Robbie Fowler (Manchester City FC), és a saját nevelésű Harry Kewell (Liverpool), majd a pocsék 2003/2004-es szezon végén követte őket Mark Viduka (Middlesbrough), Paul Robinson (Tottenham), Alan Smith (Manchester United FC) és James Milner (Newcastle) is. A klub egyre rosszabb anyagi helyzetét mutatta, hogy a nagyszerű futballistákat jóval áron alul kótyavetyélték el. Ennyi klasszis távozását nincs az a klub, amelyik elbírná. A Leeds sem bírta el: a már említett 2003/2004-es szezon végén a 3 évvel azelőtt BL-elődöntős csapat újra kiesett a Championshipbe, azaz az angol másodosztályba.
2004-ben Ken Bates vette meg a Leeds Unitedet 10 millió fontért. Volt neki miből, hiszen az orosz Roman Abramovics 2003-ban tőle vette meg a Chelsea FC-t, amit aztán fontmilliókkal lendített fel. Ugyanakkor, a Chelsea-ért kapott 100 millió font a saját adósságai miatt csak átmenetileg bizonyult elégnek. Az új tulaj és Kevin Blackwell menedzser pedig néhány új igazolással stabilizálta a gárdát, amely így a Championship középmezőnyében végzett. Az idény végeztével kulcsembereik közül Lucas Radebe visszavonult, a fiatal Aaron Lennon a Tottenhamhez igazolt. 2006-ban ennek ellenére is elérték a felsőházi rájátszást, és bár a szezon végére visszaestek, a rájátszás elődöntőjében magabiztosan verték a Prestont. Sokan úgy vélték, hogy a feljutás is sikerül nekik, a döntőben azonban kikaptak a Watfordtól. Egy évvel később ennyire sem futotta, kiestek a másodosztályból – ez pedig azt eredményezte, hogy a klub története során először szerepelhetett a harmadik ligában (leszámítva a megalakulás utáni rövid portyát a Midland Leauge-ben – de az még más rendszer volt, nem nevezhető harmadik vonalnak).
2007-2012[szerkesztés]
2007 júliusában a teljes irányítás Ken Bates kezébe került, Dennis Wise vezetőedzővel pedig a csapat mínusz 15 pontról indulva is jól szerepelt (a pontlevonás oka az volt, hogy a csapat tulajdonosi helyzete még tárgyalás alatt állt a bajnokság kezdetekor, ezért majdnem ki is zárták őket). A szezon felénél Dennis Wise elhagyta a Leeds gárdáját a Newcastle kedvéért, helyét a klub korábbi játékosa, Gary McAllister vette át, aki a rájátszásig kormányozta a Pávákat. A döntőben elvéreztek, a 2008/09-es szezonban pedig gyengén kezdtek, ami újabb edzőváltáshoz vezetett. 2009-ben újra közel kerültek a feljutáshoz, bár ezúttal a rájátszási elődöntő jelentett végállomást. 2009/10-ben aztán Simon Grayson vezetésével végre sikerült kiharcolniuk a másodosztálybeli tagságot, ráadásul 2010 januárjában Jermaine Beckford góljával az Old Traffordon búcsúztatták az FA-kupától a fő riválist, a Manchester Unitedet. Üröm az örömben, hogy Beckford az élvonalbeli Everton labdarúgó-csapatához igazolt. A Leeds a másodosztályban viszont csak a középcsapat szinten tengődik, ami különösen bosszantó lehet annak tükrében, hogy először a Norwich (2010/2011), majd a Southampton (2011/2012) csapata is képes volt másodosztályos újoncként feljutni a Premier Ligába. A 2011-es év szörnyű hírrel zárult a klub számára: az egykori Leeds-legenda (1988 és 1996 között 248 meccsen 39 gól a védekező középpályástól), a klub történetének 23. legjobb játékosa, a korábbi közkedvelt középpályás, a walesi válogatott egykori csapatkapitánya és (visszavonulása után) szövetségi kapitánya, Gary Speed máig ismeretlen okokból 2011. november 27-én felakasztotta magát. Az eset megrázta a Unitedet és az egész labdarúgást.
2012 decemberében érkezett a hír: a United is csatlakozik az újgazdag klubok sorába, mivel a GFH Capital nevű dubaji cég (pár hónapos átmeneti időszak után) a Leeds kizárólagos tulajdonosává válik. Mivel a Leeds a másodosztály középmezőnyének elején található, és a Unitedé a másodosztály egyik legjobb infrastruktúrája, Anglia legdinamikusabban fejlődő vidékén, ráadásul a klub vezetőedzője az a Neil Warnock, aki alőző klubját (Queens Park Rangers) az élvonalba vitte, így a Leeds rajongóinak minden okuk megvan a reménykedésre...
Rekordok, érdekességek[szerkesztés]
Első meccs: 1920. augusztus 28., Leeds United 0-2 Port Vale
Rekord győzelem a bajnokságban: 1934. április 7., Leeds United 8-0 Leicester City
Rekord győzelem nemzetközi kupában: 1969. szeptember 17., Leeds United 10-0 Lyn Oslo (első forduló)
Rekord vereség a bajnokságban: 1934. augusztus 27., Stoke City 8-1 Leeds United
Rekord nézőszám: 1967. március 15., Leeds United - Sunderland, 57.892 néző (FA kupa, 5. forduló)
Legtöbb gól egy meccsen: 1938. október 1., Division One, Gordon Hodgson 5 gól (a Leicester City ellen)
Legdrágább játékos: Rio Ferdinand, 18 millió £-ért érkezett a West Ham Unitedtől 2000-ben.
Mezek és a címer[szerkesztés]
A Leeds első 15 évében a mez -a Huddesfield Town-hoz hasonlóan- kék és fehér csíkos volt, hozzá fehér nadrág, és sötétkék zokni, mivel a Huddersfield elnöke, Hilton Crowther megpróbálta a két klubot egyesíteni. Végül elhagyta a csapatát, hogy csatlakozzon a Leeds-hez.
1934-ben a csapat átváltott félig kék, félig sárga mezre. A nadrág fehér maradt, de a zoknik világoskékek lettek. Ebben az összeállításban először 1934. szeptember 22-én játszottak.
Mezgyártók és szponzorok[szerkesztés]
| Év | Gyártó | Mezszonpzor | Másodlagos szponzor | Harmadlagos szponzor |
|---|---|---|---|---|
| 1972–1973 | Umbro |
nincs | nincs | nincs |
| 1973–1981 | Admiral
| |||
| 1981–1983 | Umbro |
RFW | ||
| 1983–1984 | Systime | |||
| 1984–1985 | WKG | |||
| 1985–1986 | Lion Cabinets | |||
| 1986–1989 | Burton | |||
| 1989–1991 | Topman | |||
| 1991–1992 | Evening Post | |||
| 1992–1993 | Admiral |
Admiral | ||
| 1993–1996 |  ASICS |
Thistle Hotels | ||
| 1996–2000 |  Puma |
Packard Bell | ||
| 2000–2003 |  Nike |
Strongbow | ||
| 2003–2004 | Whyte & Mackay | |||
| 2004–2005 | Diadora |
Rhodar | ||
| 2005–2006 | Admiral
| |||
| 2006–2007 | Bet 24 | Empire Direct | ||
| 2007–2008 | Red Kite | OHS | ||
| 2008–2011 | Macron |
NetFlights.com | ||
| 2011–2014 | Enterprise Insurance | |||
| 2014–2015 | Help-Link | |||
| 2015–2016 | Kappa |
nincs | ||
| 2016–17 | 32Red | Clipper Logistics | Greenpeace | |
| 2017– | Utilita |
Stadion és szurkolók[szerkesztés]
A csapat stadionja az Elland Road, melynek befogadóképessége 39.460 fő. Ez jelenleg a 11. legnagyobb stadion Angliában.
A stadion eleinte a Holbeck Rugby Club otthona volt, akik az északi rögbiligában játszottak.
Sikerei[szerkesztés]
Bajnokság[szerkesztés]
Kupa[szerkesztés]
- 1-szeres FA-kupa győztes: 1971-72
- 3-szoros FA-kupa döntős: 1964-64, 1969-70, 1972-73
- 1-szeres Ligakupa győztes: 1967-68
- 1-szeres Ligakupa döntős: 1995-96
- 1-szeres szuperkupa győztes: 1969-70, 1992-93
- 1-szeres szuperkupa döntős: 1974-75
Nemzetközi[szerkesztés]
Játékoskeret[szerkesztés]
- Utolsó módosítás: 2020. április 7.
- *A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
- **A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
| Mezszám | Név | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Korábbi csapat | Érték (€) | Szerződés lejárta |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kapusok | |||||||
| 1 | Illan Meslier | 
|
Lorient | 2000. március 2. (20 éves) | FC Lorient
|
5 000 000 | 2020.06.30. |
| 13 | Kiko Casilla | 
|
Alcover | 1986. október 2. (33 éves) | Real Madrid CF
|
2 500 000 | 2023.06.30. |
| 25 | Elia Caprile |
|
Verona | 2001. augusztus 25. (18 éves) | AC Chievo Verona
|
100 000 | 2023.06.30. |
| - | Will Huffer |
|
London | 1998. október 30. (21 éves) | Barnet FC | 100 000 | 2020.06.30. |
| Védők | |||||||
| 2 | Luke Ayling |
|
London | 1991. augusztus 25. (24 éves) | Bristol City FC | 3 000 000 | 2023.06.30. |
| 3 | Barry Douglas | 
|
Glasgow | 1989. szeptember 4. (30 éves) | Wolverhampton Wanderers FC | 2 500 000 | 2021.06.30. |
| 5 | Ben White |
|
Poole | 1997. október 8. (22 éves) | Brighton & Hove Albion FC | 7 000 000 | 2020.05.31. |
| 6 | Liam Cooper 
|
|
Kingston upon Hull
|
1991. augusztus 30. (28 éves) | Chesterfield FC | 7 000 000 | 2024.06.30. |
| 10 | Ezgjan Alioski |  
|
Prilep | 1992. február 12. (28 éves) | FC Lugano
|
4 500 000 | 2021.06.30. |
| 15 | Stuart Dallas | 
|
Cookstown | 1991. április 19. (29 éves) | Brentford FC | 3 000 000 | 2023.06.30. |
| 28 | Gaetano Berardi |
|
Sorengo | 1988. augusztus 21. (31 éves) | UC Sampdoria
|
500 000 | 2020.06.30. |
| 40 | Leif Davis |
|
Newcastle upon Tyne | 2000. január 12. (20 éves) | Morecambe FC | 100 000 | 2023.06.30. |
| Középpályások | |||||||
| 4 | Adam Forshaw |
|
Liverpool | 1991. október 8. (28 éves) | Middlesbrough FC | 4 000 000 | 2022.06.30. |
| 19 | Pablo Hernández |
|
Castellón | 1985. április 11. (35 éves) | Al Arabi 
|
1 500 000 | 2022.06.30. |
| 23 | Kalvin Phillips | 
|
Leeds | 1995. december 2. (24 éves) | utánpótlásból került fel | 15 000 000 | 2024.06.30. |
| 43 | Mateusz Klich | 
|
Tarnów | 1990. június 13. (29 éves) | FC Utrecht 
|
3 500 000 | 2024.06.30. |
| 44 | Mateusz Bogusz |
|
Ruda Śląska | 2001. augusztus 22. (18 éves) | KS Ruch Chorzów
|
100 000 | 2021.06.30. |
| 46 | Jamie Shackleton |
|
Leeds | 1999. október 8. (20 éves) | utánpótlásból került fel | 2 500 000 | 2021.06.30. |
| 48 | Jordan Stevens |
|
Gloucester | 2000. március 25. (20 éves) | Forest Green Rovers | 200 000 | 2022.06.30. |
| - | Ouasim Bouy | 
|
Amszterdam | 1993. június 11. (26 éves) | PEC Zwolle
|
400 000 | 2021.06.30. |
| Támadók | |||||||
| 7 | Ian Poveda | 
|
London | 2000. február 9. (20 éves) | Manchester City FC | 750 000 | 2024.06.30. |
| 9 | Patrick Bamford | 
|
Grantham | 1993. szeptember 5. (26 éves) | Middlesbrough FC | 8 000 000 | 2022.06.30. |
| 11 | Tyler Roberts | .svg){kind=small}
|
Gloucester | 1999. január 12. (21 éves) | West Bromwich Albion FC | 4 000 000 | 2022.06.30. |
| 17 | Hélder Costa |  
|
Luanda | 1994. január 12. (26 éves) | Wolverhampton Wanderers FC | 10 000 000 | 2020.06.30. |
| 22 | Jack Harrison |
|
Stoke-on-Trent | 1996. november 20. (23 éves) | Manchester City FC | 6 500 000 | 2020.06.30. |
| 29 | Jean-Kévin Augustin | 
|
Párizs | 1997. június 16. (22 éves) | RB Leipzig
|
12 000 000 | 2020.06.30. |
| Név | Poszt | Csapat |
|---|---|---|
| Jay-Roy Grot | támadó | Vitesse Arnhem
|
| Laurens De Bock | védő | ADO Den Haag
|
| Conor Shaughnessy | középpályás | Burton Albion FC |
A Leeds United 100 legjobb játékosa[szerkesztés]
Az év játékosa[szerkesztés]
A klub edzői[szerkesztés]
|
|
|
Ligák[szerkesztés]
Az alábbi listában évek szerint szerepelnek az angol osztályok, amikben a Leeds szerepelt.
- 1920-24: Angol másodosztály
- 1924-27: Angol elsőosztály
- 1927/28: Másodosztály
- 1928-31: Elsőosztály
- 1931/32: Másodosztály
- 1932-47: Elsőosztály
- 1947-56: Másodosztály
- 1956-60: Elsőosztály
- 1960-64: Másodosztály
- 1964-82: Elsőosztály
- 1982-90: Másodosztály
- 1990-92: Elsőosztály
- 1992-04: Elsőosztály (itt már Premier League)
- 2004-07: Másodosztály (itt már Championship)
- 2007-10: Harmadosztály
- 2010-: Másodosztály
Az ősi rivális[szerkesztés]
A Manchester United. Ez nem kizárólag a futballpályán megjelenő rivalizálás, hanem történelmi eredetű versengés. Lancashire és Yorkshire megyék, a Lancaster- és a York-ház szembenállására, a „Rózsák háborújára ” vezethető vissza. A 15. században e két uralkodóház vívott háborút a trón megszerzéséért, mely végül a Lancester-házhoz tartozó Tudor Henrik győzelmével ért véget. A Tudorok több mint 100 évig uralkodtak Angliában.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
|
