„Gránit” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Előfordulása: õ→ő with AWB |
|||
88. sor: | 88. sor: | ||
A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a [[szilur]]-, [[Devon (időszak)|devon]]-, sőt egyes helyeken még a [[jura (időszak)|jura]] földtörténeti korokból is ([[Sziklás-hegység]], [[Sierra Nevada (USA)|Sierra Nevada]] É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is [[Németország]], [[Hollandia]], [[Lengyelország]], [[Oroszország]] lapályán, melyek a [[gleccser]]ekkel a diluviális korban [[Svédország|Svéd-]] és [[Finnország]]ból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek [[Anglia|Angliában]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] területén is több szövetségi államban. |
A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a [[szilur]]-, [[Devon (időszak)|devon]]-, sőt egyes helyeken még a [[jura (időszak)|jura]] földtörténeti korokból is ([[Sziklás-hegység]], [[Sierra Nevada (USA)|Sierra Nevada]] É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is [[Németország]], [[Hollandia]], [[Lengyelország]], [[Oroszország]] lapályán, melyek a [[gleccser]]ekkel a diluviális korban [[Svédország|Svéd-]] és [[Finnország]]ból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek [[Anglia|Angliában]] és az [[Amerikai Egyesült Államok]] területén is több szövetségi államban. |
||
Magyarországon a legrégibb |
Magyarországon a legrégibb időkre utaló kőzetünk (1000 millió éves) a Keleti [[Mecsek]]ben található gránit a Mórágyi-Geresd - másként Baranyai-röghegységben. A [[Mórágy]]-Kecskeméti gránit-vonulat 25–30 km széles, 200 km hosszú összefüggő lemez. A felszínen lévő mórágyi gránit-rög folytatása nem messze Mórágytól, a [[Sárköz]]ben, [[Pilis (település)|Pilis]] községben 88 m, [[Bátaszék]]en 112 m, [[Szekszárd]] alatt 882 m, [[Szeged]]en már 3500 m mélyen van. Mórágyon korábban felszíni gránitbánya működött (ma természetvédelmi terület), a falu és [[Bátaapáti]] között e gránittömbben alakították ki a [[paksi atomerőmű]] alacsony [[radioaktivitás]]ú hulladékainak tárolóját. |
||
Velencei-hegységben is előfordul. |
Velencei-hegységben is előfordul. |
||
A lap 2013. október 22., 19:12-kori változata
Gránit | |
Adatok | |
Képződés típusa | Magmás |
Szerkezet | durvakristályos |
Szövet | durva-, közép- vagy aprószemű |
Ásványos összetétel | kvarc, plagioklász és káliföldpát |
Fajsúly | átlag: 2750 kg/m³ |
Előfordulás | A földkéreg számottevő része gránit. |
A Wikimédia Commons tartalmaz Gránit témájú médiaállományokat. |
A gránit a leggyakoribb mélységi magmás kőzet, a leggyakoribb savanyú kőzet. Neve a latin granum = szemcse szóból származik.
Összetétele
Viszonylag könnyű, szilárd, durvakristályos kőzet. Három fő ásványa:
- az áttetsző, szürkés kvarc,
- a fehér vagy sárga plagioklász (oligoklász, illetve albit) és
- a rózsaszínű vagy fehér káliföldpát (ortoklász, néha mikrolin)
többnyire nagyjából egyenlő arányban fordul elő benne.
Kevesebb kvarcot tartalmazó változata a granoszienit; a kvarc nélkül, döntően földpátokból álló kőzet a szienit. Az olyan, kevés káliumot, de a szokásosnál több nátriumot (és kalciumot) tartalmazó gránitot, amiben káliföldpát nincs vagy mennyisége alárendelt, és helyette plagioklászt találunk, plagiogránitnak nevezzük.
Színét általában a földpátok határozzák meg.
Színes elegyrészként többnyire csillámokat tartalmaz:
- gyakrabban biotitot (biotit-gránit),
- ritkábban muszkovitot (muszkovit-gránit),
- esetleg mindkettőt (kétcsillámos gránit, mint például a Magas-Tátrában),
- néha-néha lítiumcsillámot.
A csillám helyett vagy mellett kőzetalkotó mennyiségig szaporodhat fel benne az amfibol (a legyakrabban hornblende) is – ilyenkor amfibol-gránitról beszélünk. Jellemző opak ásványa a magnetit (titanomagnetit). A színes és opak ásványok együttes mennyisége 5% körüli;
- ha ennél kevesebb, a gránit leukokrata,
- ha ennél több, a gránit melanokrata.
A még több benne a színes és opak ásvány, továbbá kevesebb a káliföldpát és több, bázikusabb a plagioklász, úgy a kőzetet granodioritnak nevezzük: mint neve is mutatja, ez a gránit és a diorit közötti összetételű, átmeneti kőzet.
Leggyakoribb akcesszórikus ásványai:
Ritkább akcesszórikus ásványai:
- andaluzit,
- berill,
- topáz,
- epidot,
- klorit,
- pirit,
- kalcit,
- kordierit,
- titanit,
- leukoxén,
- cirkon,
- turmalin (turmalin-gránit),
- hematit,
- kassziterit,
- grafit;
- nagyon ritka az augit.
Modális kémiai összetétele
- SiO2 – 72,04%
- Al2O3 – 14,42%
- K2O – 4,12%
- Na2O – 3,69%
- CaO – 1,82%
- FeO – 1,68%
- Fe2O3 – 1,22%
- MgO – 0,71%
- TiO2 – 0,30%
- P2O5 – 0,12%
- MnO – 0,05%
Szövete
A szemcsék mérete szerint lehet durva-, közép- vagy aprószemű – utóbbi az ún. mikrogránit. A szemcsék mérete a magma kihűlésének sebességétől függ: minél lassabban hűl ki, annál nagyobbak a kristályok. Azt a változatát, amelyben az aprószemű szövetben elszórtan nagy (úgynevezett porfíros) szemcsék fordulnak elő, gránitporfírnak nevezzük. Egészen finomszemű, kis mélységben megszilárdult változata a gránitaplit.
A porfíros szövetű gránitban (ritkábban más, de ugyancsak porfíros szövetű magmás kőzetekben is) időnként szélsőségesen durvakristályos, ún. pegmatitos lencséket-fészkeket találhatunk. Ezekben az egyes kristályok akár méteresre is megnőhetnek. A gránitpegmatitok közepén erősen megnyúlt kvarcmagot találunk, és azt veszik körül az óriásira nőtt földpátkristályok.
Kőzettani szempontból a gránitokat a csillámok és egynéhány színes szilikát alapján osztályozzák, így megkülönböztetnek biotit-, biotit-muszkovit-, amfibol- és piroxén-gránitokat, éppen úgy mint a gnejszeknél. A luxulian olyan gránitféleség, amelyben a vörös színű földpátok között sok a turmalin és kevés a kvarc; ehhez hasonló összetételűek a turmalin-pegmatitok (Toscana Gavorrano, Elba San Piero, Vogesek Chenarupt).
Képződését tekintve metamorf, hidrotermás úton is létrejött, amikor a szükséges anyagok oly zónába jutottak, melyben az elegyrészek kiválására a körülmények együtt voltak, a kvarc volt az utolsó, mely a még meglevő helyet kitöltötte, némely gránitok azonban eruptiv módon is keletkezhettek s ezek mind intruziókat képeznek metamorf palákban és palás meszes kőzetekben is.
Előfordulása
A gránitok a földkéregnek számot tevő részét teszik úgy egymagukban, mint a gnejsszel és egyéb kristályos palákkal egyetemben, ahol azok magját képezik; a gránithegyek alakja kerekded felületű gömbszelethez hasonlít, vagy pedig több ezer km hosszú fennsíkokat képez, tömeges anyaga az őskori (laurentian-szisztéma) gránitrégióját alkotja, de ismeretesek a szilur-, devon-, sőt egyes helyeken még a jura földtörténeti korokból is (Sziklás-hegység, Sierra Nevada É.-Amerikából és egynéhány európai tartományokból.) Előfordul még mint vándorkő is Németország, Hollandia, Lengyelország, Oroszország lapályán, melyek a gleccserekkel a diluviális korban Svéd- és Finnországból származnak; hasonló vándorkövek ismeretesek Angliában és az Amerikai Egyesült Államok területén is több szövetségi államban.
Magyarországon a legrégibb időkre utaló kőzetünk (1000 millió éves) a Keleti Mecsekben található gránit a Mórágyi-Geresd - másként Baranyai-röghegységben. A Mórágy-Kecskeméti gránit-vonulat 25–30 km széles, 200 km hosszú összefüggő lemez. A felszínen lévő mórágyi gránit-rög folytatása nem messze Mórágytól, a Sárközben, Pilis községben 88 m, Bátaszéken 112 m, Szekszárd alatt 882 m, Szegeden már 3500 m mélyen van. Mórágyon korábban felszíni gránitbánya működött (ma természetvédelmi terület), a falu és Bátaapáti között e gránittömbben alakították ki a paksi atomerőmű alacsony radioaktivitású hulladékainak tárolóját. Velencei-hegységben is előfordul.
Mállása
A fizikai mállás (aprózódás) eredménye a gránitdara. A káliföldpát kémiai mállásának terméke a porcelán készítéséhez használt kaolin.
Felhasználása
A gránitot építőkőnek már az őskorban is használták. Napjainkban leginkább sír- és díszítőköveknek, oszlopoknak, burkolóköveknek,(járdaszegélynek) stb. dolgozzák fel. A legszebb és legtarkább színűek Svédországból kerülnek ki. Budapesti építkezésekre 1900-as évek eleéjén a meisseni bányából is kerültek gránit építőkövek.
Források
- Pokolné Südi Eszter: Földtörténet-geológia. BME