Muszkovit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muszkovit
Mineraly.sk - muskovit.jpg
Általános adatok
Kémiai név kálium-aluminium-hidroszilikát
Képlet KAl2Si3AlO10(OH)2
Kristályrendszer monoklin
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Szilikátásványok
Alosztály Filloszilikátok
Azonosítás
Megjelenés álhatszöges, táblás, lemezes, pikkelyes
Szín üveg- vagy gyöngyházfényű
Porszín színtelen vagy narancsbarna
Fény színtelen vagy alig színeződötten halványzöld vagy halványsárga
Átlátszóság átlátszó
Keménység 2,5
Hasadás tökéletes
Törés kagylós, egyenetlen
Olvadáspont 1320 °C
Oldhatóság savakban
Sűrűség 2,7-3,1 g/cm³ g/cm³
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Muszkovit témájú médiaállományokat.
Leveles kifejlődésű muszkovit-albit kristályok
Hasított muszkovit lap.

A muszkovit (csillámkő) egy kálium-alumínium hidroszilikát, azaz kálium- és alumíniumtartalmú szilikátásvány. A rétegszilikátok (filloszilikátok) közé sorolt csillámfélék (angolul: Mica egyike; monoklin rendszerben kristályosodik. Kristályai laposak: lemezesek vagy pikkelyesek. Krómtartalmú változata, a fuchsit zöldes színű, a mangántartalmú alurgit barnás. Gyakori kőzetalkotó ásvány, a pegmatitokban gyakoriak benn-nőtt kristályai. Kristályai ugyanúgy vékony lemezekre hasíthatók, mint a biotitéi. A vékony, gyöngyházfényű lemezek áttetszőek, sőt teljesen átlátszóak, ebből ered nagytáblás lemezeinek népies neve, a máriaüveg.

Keletkezése[szerkesztés]

Mélységi magmás kőzetekben elsődleges kőzetalkotó. Csillámpalákban gyakori, homokkövekben másodlagosan keletkezik.

Előfordulása[szerkesztés]

Gyakori kőzetalkotó ásvány. Gránitban vagy egyedül vagy biotittal („kétcsillámos gránit”) fordul elő. Kis lemezkéit a víz főleg lebegtetve szállítja, ezért kevéssé aprózódik, és messzire eljut. A a Duna homokjában található sok muszkovitot az Alpokból hozza a folyó.

Nagytáblás, négyzetméternyi lapjai a gránitpegmatitokban fordulnak elő Oroszország kelet-szibériai területein, Indiában (főként Bengálban), Kanada Ontario tartományában, az Amerikai Egyesült Államok Dél-Dakota és New Hampshire államaiban, Brazíliában fordulnak elő. Szlovákiában Rozsnyón, Romániában Macskamezőn (Masca) bányászták.

Magyarországon hasznosítható csillámelőfordulás nincs. Sopron térségében (Soproni Kristályospala Komplexum) apró muszkovitkristályokkal bőven hintett szericitpalák fordulnak elő. Ezek egy részében a muszkovit metaszomatikusan leuchtenbergitté alakult; az ilyen kőzet a leukofillit. A Velencei-hegységben biotitból keletkezett, centiméteres kristályait találhatjuk. Rakacához közel karbonátos alapkőzetben albittal összenőtt (agyagásványokból átalakult) kristályait találták meg.

Felhasználása[szerkesztés]

Kiváló szigetelő és hőálló tulajdonságai miatt elektromos készülékek gyártásánál nagy mennyiségben használták. Népszerű felhasználási területe volt kályhák és kandallók „ablakaként”.

Források[szerkesztés]

  • Bognár László: Ásványhatározó. Gondolat Kiadó. 1987.
  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó. 1985.
  • J.Arem: Rock and Minerals. Toronto. 1974
  • Boldizsár Tibor (szerk): Bányászati Kézikönyv. III.kötet. Műszaki Könyvkiadó. Budapest. 1962.
  • http://webmineral.com

További információk[szerkesztés]

Szakáll Sándor: Ásvány- és kőzettan alapjai (2011) Miskolci Egyetem Földtudományi Kar 4. Rétegszilikátok (filloszilikátok)