Nátrium-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nátrium-oxid
Sodium-oxide-unit-cell-3D-balls-B.png
nátrium-oxid
Sodium-oxide-3D-polyhedra.png
nátrium-oxid
IUPAC-név nátrium-oxid
Más nevek dinátrium-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1313-59-3
PubChem 73971
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Na2O
Moláris tömeg 61,9789 g/mol (0,061 9789 kg/mol)
Megjelenés fehér színű szilárd anyag
Sűrűség 2270 kg/m3 (2,27 g/cm3)
Olvadáspont 1132°C
Forráspont 1950 °C bomlik
Oldhatóság (vízben) hevesen reagál, NaOH keletkezik
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet antifluorit (lapon centrált köbös), cF12
Tércsoport Fm3m, No. 225
Koordinációs
geometria
tetraéderes (Na+); köbös (O2−)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
−414,2 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
75,1 J mol−1 K−1
Veszélyek
MSDS ICSC 1653
EU osztályozás Maró (C)[1]
EU Index nincs listázva
Főbb veszélyek Korrozív, vízzel hevesen reagál
R mondatok R14, R34[1]
S mondatok S8, S26, S30, S36/37/39, S45[1]
Lobbanáspont Nem gyúlékony
Rokon vegyületek
Azonos kation nátrium-szulfid
nátrium-szelenid
nátrium-tellurid
Azonos anion lítium-oxid
kálium-oxid
rubídium-oxid
cézium-oxid
Rokon nátrium-oxidok nátrium-peroxid
nátrium-szuperoxid
Rokon vegyületek nátrium-hidroxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A nátrium-oxid szervetlen vegyület, képlete Na2O. Kerámiákban és üvegekben használják fel. Vízzel reagálva nátrium-hidroxid keletkezik belőle:

Na2O + H2O → 2 NaOH

Az M2O alkálifém-oxidok (M = Li, Na, K, Rb) antifluorit rácsban kristályosodnak, melyben az anionok és kationok helye a CaF2 rácsban találhatóhoz képest fel van cserélve, a nátriumionokat tetraéderesen 4 oxid anion veszi körül, míg az oxidionokhoz kocka alakban 8 nátriumion koordinálódik.[2][3]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üveggyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nátrium-oxid – bár nem Na2O formában teszik beléjük, és nem is különálló nátrium-oxid komponensként van bennük jelen – az üvegek fontos komponense, jellemzően mintegy 15% mennyiségben. Egyéb összetevők a szilícium-dioxid és kalcium-oxid, rendre körülbelül 70% és 9% aránnyal. A szóda folyósítószer, a szilícium-dioxid olvadáspontját csökkenti. A közönséges üveg (nátronüveg) olvadáspontja alacsonyabb, mechanikai tulajdonságai pedig – valamivel jobb elaszticitása következtében – kedvezőbbek a szilícium-dioxidénál. Ezeket a változásokat a szilícium-dioxid és nátrium-karbonátból keletkező – Na2[SiO2]x[SiO3] általános képletű – nátrium-szilikátok keletkezése okozza.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nátrium-hidroxid, nátrium-peroxid vagy nátrium-nitrit fémnátriummal végzett reakciójával állítják elő:[4]

2 NaOH + 2 Na → 2 Na2O + H2
Na2O2 + 2 Na → 2 Na2O
2 NaNO2 + 6 Na → 4 Na2O + N2

A nátrium levegőn történő égetésekor Na2O és körülbelül 20% nátrium-peroxid (Na2O2) keletkezik.

6 Na + 2 O2 → 2 Na2O + Na2O2

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c A nátrium-oxid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. 10. 09. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. Zintl, E.; Harder, A.; Dauth B. (1934), "Gitterstruktur der oxyde, sulfide, selenide und telluride des lithiums, natriums und kaliums", Z. Elektrochem. Angew. Phys. Chem. 40: 588–93
  3. Wells, A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry, Oxford: Clarendon Press. ISBN 0-19-855370-6.
  4. Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó (1999). ISBN 963-18-9144-5 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]