Vas(II)-oxid

A vas(II)-oxid szervetlen vegyület, a vas egyik oxidja, képlete FeO. Ásványi formája a wüstit. Fekete színű por, melyet néha összetévesztenek a rozsdával, ám az hidratált vas(III)-oxid (ferri-oxid). Vas(II)-oxidnak hívják azt a rokon, nem sztöchiometrikus összetételű, jellemzően vashiányos vegyületcsaládot is, melynek képlete az Fe_0,84O–Fe_0,95O tartományba esik.^[3]

Előállítása[szerkesztés]

Előállítható vas(II)-oxalát hőbontásával:

FeC₂O₄ → FeO + CO₂ + CO

A reakciót védőgáz alatt hajtják végre, hogy elkerüljék a vas(III)-oxid képződését. Hasonló eljárás használható a mangán(II)-oxid és az ón(II)-oxid előállítására is.^[4]^[5]

Sztöchiometrikus FeO állítható elő Fe_0,95O és fém vas 770 °C-on és 36 kbar nyomáson történő hevítésével.^[6]

Reakciói[szerkesztés]

575 °C alatt termodinamikailag instabil, diszproporcióra hajlamos, melynek során fém vas és Fe₃O₄ keletkezik:^[3]

4 FeO → Fe + Fe₃O₄

Szerkezete[szerkesztés]

Köbös kősó szerkezetű, melyben a vasatomokat oktaéderesen oxigénatomok veszik körül, míg az oxigénatomokhoz oktaéderesen vasatomok koordinálódnak. A sztöchiometrikustól eltérő összetétel azért fordulhat elő, mert a vas(II) könnyen vas(III)-má oxidálódik, ami miatt a Fe^II egy kis részét valójában kétharmadannyi Fe^III helyettesíti, melyek a szoros illeszkedésű oxidrácsban tetraéderes helyzetet foglalnak el.^[6]

200 K alatt a szerkezet némileg módosul, romboéderes szimmetriájúvá válik, az anyag pedig antiferromágneses lesz.^[6]

Természetes előfordulása[szerkesztés]

A földköpeny mintegy 9%-át vas(II)-oxid alkotja. A köpenyen belül elektromosan vezető lehet, ami megmagyarázhatja a Föld forgásának azon zavarait, melyeket a földköpeny elfogadott tulajdonságain alapuló modellek még nem tudnak kellően leírni.^[7]

Felhasználása[szerkesztés]

Színezékként használják, az FDA kozmetikumokban és egyes tetováló tintákban is engedélyezi a felhasználást. Felhasználható az otthoni akváriumokból a foszfátok kiszűrésére is.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Römpp vegyészeti lexikon: Negyedik kötet Q–Zs. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 876. o. (1984). ISBN 963 10 4749 0
↑ Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8
↑ ^a ^b Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1472. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5
↑ H. Lux "Iron (II) Oxide" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 1497.
↑ Practical Chemistry for Advanced Students, Arthur Sutcliffe, 1930 (1949 Ed.), John Murray - London
↑ ^a ^b ^c Wells A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry 5th edition Oxford University Press ISBN 0-19-855370-6
↑ Science Jan 2012

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Iron(II) oxide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További olvasnivalók[szerkesztés]

http://webmineral.com/data/Wustite.shtml (angolul)

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Römpp4-1] Römpp vegyészeti lexikon: Negyedik kötet Q–Zs. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 876. o. (1984). ISBN 963 10 4749 0

[2] Pradyot Patnaik. Handbook of Inorganic Chemicals. McGraw-Hill, 2002, ISBN 0-07-049439-8

[Greenwood-3] Greenwood, N.N.. Az elemek kémiája, 1., Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1472. o. (1999). ISBN 963-18-9144-5

[4] H. Lux "Iron (II) Oxide" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 1497.

[5] Practical Chemistry for Advanced Students, Arthur Sutcliffe, 1930 (1949 Ed.), John Murray - London

[Wells-6] Wells A.F. (1984) Structural Inorganic Chemistry 5th edition Oxford University Press ISBN 0-19-855370-6

[7] Science Jan 2012

[1]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]