„Júdeai-sivatag” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
nem rosszalló |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
[[Jézus]] a Júdeai-sivatagban 40 napig [[böjt]]ölt, mielőtt megkezdte tanítói működését.<ref>Márk 1,12-13 ; Máté 4. rész</ref> Hosszú böjtje után – a hagyomány alapján – a [[Jerikó]] melletti Dzsebel Karantal (Jabal al-Qarantal) hegynél kísértette meg Sátán. Ennek emlékére a hegy oldalában ma a [[Görög ortodox egyház|görög ortodox]] ''Megkísértés kolostora'' (Deir al-Qarantal) áll. |
[[Jézus]] a Júdeai-sivatagban 40 napig [[böjt]]ölt, mielőtt megkezdte tanítói működését.<ref>Márk 1,12-13 ; Máté 4. rész</ref> Hosszú böjtje után – a hagyomány alapján – a [[Jerikó]] melletti Dzsebel Karantal (Jabal al-Qarantal) hegynél kísértette meg Sátán. Ennek emlékére a hegy oldalában ma a [[Görög ortodox egyház|görög ortodox]] ''Megkísértés kolostora'' (Deir al-Qarantal) áll. |
||
A Holt-tenger ÉNy-i partjának közelében találták meg |
A Holt-tenger ÉNy-i partjának közelében találták meg a híres [[Holt-tengeri tekercsek|Kumráni tekercseket]]. |
||
== Szerzetesség == |
== Szerzetesség == |
||
[[Fájl:Palestine-2013-Aerial-Mar Saba Monastery.jpg| |
[[Fájl:Palestine-2013-Aerial-Mar Saba Monastery.jpg|bélyeg|200px|A Szent Szabbász alapította kolostor, Mar Szaba, Jeruzsálemtől keletre a Kidron aszóvölgye mellett]] |
||
A sivatagban a bizánci korból való keresztény kolostorokat is találunk. A szerzetesi élet virágzott már itt Jézus idejében az [[esszénusok]] között, majd [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] idejétől az arab invázióig. Egyesek szerzetes közösségben éltek, mások barlangokban a remeteéletet választották. Híres szerzetesek voltak: [[Szent Khariton]] (?–350 k.), [[Nagy Szent Euthümiosz]] (377–473), [[Szabbai Szent Szabbász]] (439–532), [[Cönobiarkha Szent Theodósziosz]] (424–529). Mindegyikük saját [[kolostor]]t alapított. Ma is élnek itt szerzetesek és remeték a világtól elvonultan.<ref>Gyürki László: A Biblia földjén, 1990</ref> |
A sivatagban a bizánci korból való keresztény kolostorokat is találunk. A szerzetesi élet virágzott már itt Jézus idejében az [[esszénusok]] között, majd [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantin]] idejétől az arab invázióig. Egyesek szerzetes közösségben éltek, mások barlangokban a remeteéletet választották. Híres szerzetesek voltak: [[Szent Khariton]] (?–350 k.), [[Nagy Szent Euthümiosz]] (377–473), [[Szabbai Szent Szabbász]] (439–532), [[Cönobiarkha Szent Theodósziosz]] (424–529). Mindegyikük saját [[kolostor]]t alapított. Ma is élnek itt szerzetesek és remeték a világtól elvonultan.<ref>Gyürki László: A Biblia földjén, 1990</ref> |
||
48. sor: | 48. sor: | ||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
{{jegyzetek}} |
{{jegyzetek}} |
||
== Fordítás == |
== Fordítás == |
||
* {{fordítás|en|Judaean Desert}} |
* {{fordítás|en|Judaean Desert}} |
A lap 2020. január 18., 12:50-kori változata
Tájkép Maszada környékén (légifelvétel) |
A Júdeai-sivatag területe pirossal jelezve (műholdas kép) |
A Júdeai-sivatag (héber: מִדְבַּר יְהוּדָה arabul: صحراء يهودا) száraz, kietlen régió Palesztinában, Ciszjordánia és Izrael területén.
Nyugaton É-D-i irányban Jeruzsálem, illetve a középső (Júdeai-) hegyvidék határolja, míg keleten a Holt-tenger, a Jordán-árok határolja. Jeruzsálem-től alig pár km-re keletre - Betániát elhagyva - már a félsivatag rideg világa bontakozik ki.
Földrajz
A terület észak-déli irányban kb. 85 km hosszú és kb. 25 km széles. Délen a Negev-sivatagba megy át. Míg a júdeai-sivatag egy esőszegény, száraz hegyoldal, addig a Negev valódi száraz sivatag. A két terület között képzeletbeli határt húzhatunk Arad városától kelet-nyugati irányban.
Felszínének magassága nyugatról kelet felé haladva folyamatosan csökken. A többnyire hegyvidékes-dombos területen számos nyugat-kelet irányú vádi húzódik, amelyek közül sok a több száz méter mélységet is eléri. Jeruzsálem tengerszint feletti magassága 600-800 méter, a sivatag keleti részéé átlagosan 150-200 méter, míg Jerikó a Jordán-árokban már a tengerszint alatt fekszik 200 méterrel.
Éghajlat
A terület éghajlata:
- A nyugati határszélén mediterrán hegyvidéki, ahol az évi átlagos csapadék 300-500 mm
- Középső részén félsivatagi.
- A keleti részén sivatagi. Itt kb. 50 mm csapadék hull évente.
Panoráma
Települések
Főbb városok:
- A nyugati határszélén Jeruzsálem, Betlehem, Gus Ecion (Gush Etzion) és Hebron
- ÉK-en a Jordán folyó közelében Jerikó.
A sivatagban többfelé vannak oázis-települések, ilyen pl. Én-Gedi (Ein Gedi) a Holt-tenger nyugati partján, továbbá Jerikó, Gilgál stb.
A Szentírás
A terület a Bibliából ismert még Júda/Júdea pusztája, pusztasága (יְשִׁימוֹן) néven is.[1]
A fiatal Dávid itt bujdosott Saul üldözése elől.[2]
Jézus a Júdeai-sivatagban 40 napig böjtölt, mielőtt megkezdte tanítói működését.[3] Hosszú böjtje után – a hagyomány alapján – a Jerikó melletti Dzsebel Karantal (Jabal al-Qarantal) hegynél kísértette meg Sátán. Ennek emlékére a hegy oldalában ma a görög ortodox Megkísértés kolostora (Deir al-Qarantal) áll.
A Holt-tenger ÉNy-i partjának közelében találták meg a híres Kumráni tekercseket.
Szerzetesség
A sivatagban a bizánci korból való keresztény kolostorokat is találunk. A szerzetesi élet virágzott már itt Jézus idejében az esszénusok között, majd Nagy Konstantin idejétől az arab invázióig. Egyesek szerzetes közösségben éltek, mások barlangokban a remeteéletet választották. Híres szerzetesek voltak: Szent Khariton (?–350 k.), Nagy Szent Euthümiosz (377–473), Szabbai Szent Szabbász (439–532), Cönobiarkha Szent Theodósziosz (424–529). Mindegyikük saját kolostort alapított. Ma is élnek itt szerzetesek és remeték a világtól elvonultan.[4]
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Judaean Desert című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) מדבר_יהודה című héber Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.