Betánia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hasonló címmel lásd még: Betánia (keresztnév).
Betánia
العيزرية
Lázár állítólagos sírja
Lázár állítólagos sírja

Névváltozatok Bethánia
Elhelyezkedése
Betánia (Izrael)
Betánia
Betánia
Pozíció Izrael térképén
é. sz. 31° 46′ 17″, k. h. 35° 15′ 40″Koordináták: é. sz. 31° 46′ 17″, k. h. 35° 15′ 40″
A katolikus templom mozaikjai: Mária, Lázár és Márta

Betánia (Károlyi-biblia: Bethánia, arámi írással: בית עניא, görög betűkkel: Βηθανία) kisváros a Bibliában. Az Újszövetség többször is említi, itt élt a Jézus által feltámasztott Lázár és testvérei, Mária és Márta, valamint Simon, a leprás. Jézus itt szállt meg, miután bevonult Jeruzsálembe, és itt búcsúzott el tanítványaitól mennybemenetelekor.

Helye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betániát általában a mai al-Eizarija várossal azonosítják, melynek neve (arabul (العيزرية) „Lázár helyét” jelenti. Itt helyezkedik el az a sír, amelyet a néphagyomány Lázár sírjának tart, Jeruzsálem óvárosától kb. 2,4 km-re keletre, az Olajfák hegye délkeleti lejtőin.[1] Legalább a 4. század óta tartják Lázár sírhelyének, így említi Caesareai Eusebius[2] (330 körül) és az Itinerarium Burdigalense-ben (333 körül) szereplő bordeaux-i zarándok.[3] A település legrégebbi háza, egy 2000 éves ház, amely állítólag Márta és Mária lakhelye volt, szintén népszerű zarándokhely.[4] Zanecchia (1899) szerint az ókori Betánia magasabban helyezkedhetett el az Olajfák hegyén,[5] de a Catholic Encyclopedia ezt cáfolja.[6]

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A név eredete sok vitát váltott ki. William Hepworth Dixon több oldalas lábjegyzetet szentel a témának The Holy Land („A Szentföld”) című, 1866-ban megjelent könyvében, melyben igyekszik cáfolni, hogy a név jelentése „datolyák háza” lenne, mint az Joseph Barber Lightfoot nyomán elterjedt. Dixon a British Museum tudósa, Emanuel Deutsch levelét idézi, amelyben Deutsch cáfolja Lightfoot elméletét, és megjegyzi, hogy sem a Betánia név, sem a Lightfoot által feltételezett gyökei nem jelennek meg sehol a Talmudban, majd szíriai eredetet feltételezve „nyomorúság háza”-ként vagy „szegényház”-ként fordítja a szót.[7] Ezt a megfejtést fogadta el Gustav Dalman is 1905-ben, mások azonban nem értenek vele egyet. E. Nestle Philologica Sacrája (1896) szerint a fal neve személynévi eredetű, mások szerint a Nehémiás könyvében (11:32) szereplő Ananiah falu nevének rövidített változata. Mivel a görög nyelvben nem létezik sem a h, sem szó közepén a héber ch hang, lehetséges az is, hogy eredetileg a Chananya („Jah kegyes volt”) névből ered. Egy másik magyarázat – a közeli Bethphage („Éretlen fügék háza”) falu nevének analógiájára a beit hini („fügék háza”) kifejezésből származtatás.

Deutsch elméletét erősíti, hogy Caesareai Eusebius Onomasticonjának Szent Jeromos általi fordításában a település nevének jelentése domus adflictionis, azaz „szenvedés háza”. Brian J. Capper szerint ez a héber beth 'ani vagy az arámi beth 'anya latin fordítása, mindkettőnek jelentése „szegények háza” vagy „szenvedés/szegénység háza”, „szegényház”. Capper történelmi források és eme nyelvészeti bizonyíték alapján arra következtet, a településen szegényház állhatott.[8] Capper és Deutsch szerint nyelvi nehézségek is felmerülnek, amikor az „Anaiah/Ananiah”, „fügék háza” vagy „datolyák háza” elméletet összehasonlítjuk a görög nyelvű Újtestamentumban használt Bethania névvel. Emellett az arámi beit 'anya a település neve az Újszüvetség keresztény palesztin, illetve szíriai változataiban. Emiatt, illetve mivel Jeromos jól ismerte a sémi filológiát és a környéket, Capper arra a következtetésre jutott, hogy a „nyomorúság háza / szegényház” fordítás helyes, amelyet Jeromos és a szíriai Újtestamentum használ, és a név arra utal, hogy a faluban gondoskodtak a betegekről és segítették a szegényeket, valamint a Jeruzsálembe tartó zarándokokat.[8]

Lehetséges, hogy az Ananiah személynévből eredeztetés és a „szegények háza” jelentés összeegyeztethető, mivel elképzelhető a név Anya rövidítése (bár szövegekben nem fordul elő, hasonlóan a Jochanan Choni rövidítéséhez), és ez képezhet egy, a sémi nyelvekre jellemző szójátékot a személynévvel és a „szegény” jelentésű arámi szóval a falu nevében. A szójáték vezethetett ahhoz is, hogy itt jelöljék ki a szegényházat.[9]

Betánia és a gyógyítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Capper és mások is arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori Betániában egy szegényház létezhetett, ahol betegekről is gondoskodtak. Az evangéliumokban található utalás Betánia és a gyógyítás kapcsolatára: a leprás Simon háza itt állt (Márk 14:3-10), és Jézust innen értesítették Lázár betegségéről (János 11:1-12:11). A kumráni tekercsek szerint Jeruzsálemtől keletre három hely volt, ahol betegekről gondoskodtak, ezek közül egyben a leprásokról. Azt is írja (XLVI:13-18), hogy a város 3000 könyöknyi (kb. 1,37 km) határán belül semmi tisztátalannak nem szabad lennie. Mivel Betánia János evangéliuma szerint tizenöt stadiumnyira (2,78 km) volt a szent várostól (János 11:18), a távolság megfelelt a tekercsekben leírtaknak. Bethphage valószínűleg inkább az Olajfák hegyének csúcsán található at-Tur településsel azonosítható, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Jeruzsálemre. Betánia lentebb, délkeletre terült el, és nem lehetett látni a Templom-hegyről, így ideális lehetett egy rejtett, a betegek gondozására szolgáló intézménynek.

Mivel Márk evangéliuma említi, hogy Betániában tartózkodott Simon, a leprás, elképzelhető, hogy az esszénusok vagy a jeruzsálemi jótékonykodók leprásokat telepítettek le Betániában. Ez főleg Nagy Heródes idejében lehetett elképzelhető, akinek az esszénusok iránti jóindulatát Josephus is említi (Antiquities 15.10.5 [373-8]). Emellett Jézusnak az a kijelentése, amely szerint „a szegények mindig veletek lesznek” (Márk 14:7; Máté 26:11) csak a betániai szegényház közelében hangozhatott el úgy, hogy ne tűnjön érzéketlennek.[10] Jézus tanítványai egyedül itt, Betániában említik a szegényeket (amikor Mária drága olajat önt Jézusra, ők pedig azt mondják, hogy inkább adta volna az árát a szegényeknek – Márk 14:5; Máté 26:8-9; János 12:4-6); ez sugallhatja, hogy Betániának kiemelt jelentősége volt a szegényekről és betegekről gondoskodás terén.[11]

A helyszínen talált osszuáriumokra faragott nevek alapján feltételezhető, hogy Jézus idején Betániában galileaiak éltek, akik Jeruzsálem közelébe költöztek. Ez megmagyarázza, hogy Jézus és tanítványai – akik maguk is galileaiak voltak – számára miért tűnt kézenfekvőnek, hogy itt szálljanak meg, mikor Jeruzsálembe látogattak.[12]

Capper szerint: „a galileai zarándokok igyekeztek elkerülni a lehetséges összetűzéseket a szamaritánusokkal, ezért a Jordán folyó keleti partján tartottak dél felé. Betánia volt jeruzsálemi utuk utolsó állomása, miután átkeltek a folyón ás Jerikón át a rátértek a felföldre vezető útra. Betánia, ami megfelelő távolságban volt a várostól és a templomtól, tökéletes helynek számított egy jótékonysági intézmény számára. Nem meglepő, hogy itt jött létre az esszénus kórház, mely gondjaiba vette a zarándokokat a Galileából idevezető hosszú, sok veszéllyel fenyegető út után. Emellett a Jeruzsálem környéki betegekről és szegényekről is gondoskodtak. Nevét így azért kaphatta, mert ez volt a tökéletes esszénus szegényház, amelyben a szent városhoz legközelebb élő szegényekről gondoskodtak.”[13]

A település újszövetségi említései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betánia összesen ötször szerepel az Újszövetségben:

  • Lázár feltámasztásakor (János 11:1-46);
  • Jézus bevonulásakor Jeruzsálembe (Márk 11:1 és Lukács 19:29)
  • Mikor Jézus Betániában szállt meg az ezt követő héten (Máté 21:17 és Márk 11:11-12)
  • A vacsoránál Simon, a leprás házában, amikor Mária olajjal keni Jézus lábát (Máté 26:6-13, Márk 14:3-9, János 12:1-8)
  • Mielőtt Jézus a mennybe megy (Lukács 24:50)

Lukács evangéliuma említi továbbá (10:38-42), hogy Jézus látogatást tett Márta és Mária otthonában, de nem említi Betániát név szerint.

A másik Betánia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

János evangéliuma említ egy másik, Betánia nevű települést is, a Jordán keleti partján (János 1:28), ennek pontos helye nem ismert és ez az egyetlen említése. Más Biblia-fordításban ennek a településnek a neve nem Betánia, hanem Betabara.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Location of Bethany., www.bible-history.com.
  2. The Onomastikon of Eusebius and the Madaba Map, By Leah Di Segni. First published in: The Madaba Map Centenary, Jerusalem, 1999, pp. 115-120.
  3. Itinerary of the Pilgrim of Bordeaux, translated by Arnold vander Nat, 2001.
  4. Shahin, 2005, p. 332.
  5. D. Zanecchia La Palestine d'aujourd'hui, ses sanctuaires, ses localités bibliques et historiiques (Paris, 1899), Vol. I, 445-446.
  6. Breen, A.E. "Bethany." The Catholic Encyclopedia. Vol. 2. New York: Robert Appleton Company, 1907.
  7. Dixon, 1866, pp. 214-9.
  8. ^ a b Capper, in Charlesworth, 2006, pp. 497-8.
  9. Cf. Capper, "John, Qumran and Virtuoso Religion" in Paul Anderson, Mary Coloe, and Tom Thatcher (eds.), John and Qumran (Leuven: Peeters, 2009)
  10. Reta Halteman Finger, Of Widows and Meals: Communal Meals in the Book of Acts (Grand Rapids: Eerdmans, 2008) p. 164, cf. Brian J. Capper, "The Church as the New Covenant of Effective Economics", International Journal for the Study of the Christian Church 2, 1 (January 2002) pp. 83-102, see p. 95.
  11. Timothy J. M. Ling, The Judaean Poor and the Fourth Gospel (Cambridge, UK: Cambridge University Press, 2007), pp. 143-145, 170-171, 176-177.
  12. With Jesus in the City of Bethany, Rev. the Hon. Dr. Gordon Moyes AC MLC.
  13. Brian J. Capper, "The Church as the New Covenant of Effective Economics", International Journal for the Study of the Christian Church 2, 1 (January 2002) pp. 83-102.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bethany (biblical village) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Capper, Brian J., "Essene Community Houses and Jesus' Early Community" (2006), in James H. Charlesworth, ed., Jesus and Archaeology, pp. 474-502, Wm. B. Eerdmans Publishing, ISBN 978-0-8028-4880-2

Dixon, William Hepworth (1866), The Holy Land, Chapman and Hall

Shahin, Mariam (2005), Palestine: A Guide, Interlink Books, p. 332, ISBN 1-56656-557-X