„Kurtág György (zeneszerző, 1926)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
13 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta10) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor: | 11. sor: | ||
[[Magyarország]]ra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] korrepetitora. 1967-ben aztán a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint [[Kocsis Zoltán]], [[Szenthelyi Miklós]] vagy [[Schiff András]]. 1971–1972 között egy évet Nyugat-[[Berlin]]ben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. |
[[Magyarország]]ra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt a [[Budapesti Filharmóniai Társaság]] korrepetitora. 1967-ben aztán a [[Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem|Zeneakadémia]] zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint [[Kocsis Zoltán]], [[Szenthelyi Miklós]] vagy [[Schiff András]]. 1971–1972 között egy évet Nyugat-[[Berlin]]ben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. |
||
1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a [[Herder-díj|Herder-]] és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a [[Berlini Filharmonikus Zenekar|Berlini Filharmonikusokkal]] dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de |
1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a [[Herder-díj|Herder-]] és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a [[Berlini Filharmonikus Zenekar|Berlini Filharmonikusokkal]] dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de Rougemont-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől |
||
A következő évet [[Bécs]]ben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Société Gaviniès-től, a [[hága]]i Royal Conservatorytól, az [[utrecht]]i Muziekcentrum Vredenburg-tól, az [[amszterdam]]i Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig [[Hollandia|Hollandiában]] dolgozzon. |
A következő évet [[Bécs]]ben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Société Gaviniès-től, a [[hága]]i Royal Conservatorytól, az [[utrecht]]i Muziekcentrum Vredenburg-tól, az [[amszterdam]]i Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig [[Hollandia|Hollandiában]] dolgozzon. |
||
41. sor: | 41. sor: | ||
* Herder-díj (1993) |
* Herder-díj (1993) |
||
* a [[hamburg]]i Freiherr-vom-Stein Stiftung díja (1993) |
* a [[hamburg]]i Freiherr-vom-Stein Stiftung díja (1993) |
||
* az Accademia Lincei Roma Feltrinelli-díja (1993) |
* az Accademia Nazionale dei Lincei Roma Feltrinelli-díja (1993) |
||
* Ausztriának az európai komponisták számára kiírt Állami-díja ([[1994]]) |
* Ausztriának az európai komponisták számára kiírt Állami-díja ([[1994]]) |
||
* az Ernst von Siemens Alapítvány zenei nagydíja (1994) |
* az Ernst von Siemens Alapítvány zenei nagydíja (1994) |
A lap 2018. november 17., 22:35-kori változata
Kurtág György | |
Született | 1926. február 19. (98 éves)[1][2][3][4][5] Lugos[5][6] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Kurtág Márta (1947 – 2019. október 17.) |
Gyermekei | Kurtág György |
Foglalkozása |
|
Iskolái | |
Kitüntetései |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurtág György témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Kurtág György (Lugos, Románia, 1926. február 19. –) kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár.
Életpályája
Ötéves korában kezdett zongorázni tanulni, felsőfokú zenei tanulmányait Temesváron kezdte. Itt Kardos Magda – Bartók tanítványa – volt a zongora-, Max Eisikovits pedig a zeneszerzéstanára. 1946-ban aztán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola növendéke lett, ahol Kadosa Pálnál zongoratudását, Veress Sándornál és Farkas Ferencnél zeneszerzési ismereteit mélyítette el, valamint Weiner Leó kamarazene óráit látogatta. 1951-ben szerezte meg zongoraművészi és kamarazenei diplomáját, négy évvel később pedig lediplomázott zeneszerzésből is. Még ebben az évben Erkel-díjjal tüntették ki. Ezután egy évet Párizsban töltött (1957-1958 között), ahol Marianne Stein tanítványa volt és rendszeresen látogatta Darius Milhaud és Olivier Messiaen óráit is.
Magyarországra visszatérve 1960-tól kezdődően nyolc éven át volt a Budapesti Filharmóniai Társaság korrepetitora. 1967-ben aztán a Zeneakadémia zongora-, majd kamarazene-tanára lett. Többek között olyan, később nagy hírnevet szerzett előadóművészek is a tanítványai, mint Kocsis Zoltán, Szenthelyi Miklós vagy Schiff András. 1971–1972 között egy évet Nyugat-Berlinben töltött a DAAD Művészprogramjának keretein belül. Nem sokkal hazaérkezése után, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.
1986-ban úgy döntött, hogy elhagyja a Zeneakadémiát, de 1993-ig még korlátozott számban tartott órákat az intézményben. A következő évben tagjai közé választotta a müncheni Bajor Szépművészeti Akadémia és a Berlini Művészeti akadémia. Még ebben az évben megkapta a Pierre Monacoi Herceg Alapítvány zenei díját, valamint a Herder- és Feltrinelli-díjat is. Ezután két évre meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe, itt a Berlini Filharmonikusokkal dolgozott. 1994-ben aztán további két kitüntetést ítéltek oda neki: az osztrák kormánytól megkapta az európai zeneszerzőknek járó nagydíjat, valamint Denis de Rougemont-díjat az Európai Fesztiválok Szövetségétől
A következő évet Bécsben töltötte, ahol komponálási felkéréseknek tett eleget és mesterkurzusokat tartott a Konzerthausban. 1996-ban ismét megkapta a Kossuth-díjat. Még ebben az évben meghívást kapott a Société Gaviniès-től, a hágai Royal Conservatorytól, az utrechti Muziekcentrum Vredenburg-tól, az amszterdami Concertgebouw NV-től, a Nederlandse Operától, a Schönberg Ensemble-tól, az Asko Ensemble-tól, az Orlando Quartettől, az Osiris Triótól és a Reinbert de Leeuwtől, hogy két évig Hollandiában dolgozzon.
1998-ban megkapta a zenei Nobel-díjként számontartott Ernst von Siemens Stiftung-díjat, illetve másodszor is odaítélte neki az osztrák kormány az európai komponistáknak járó nagydíjat. Ezután ismét meghívták a berlini Wissenschaftskollegbe.
A következő évben különböző francia zenei intézmények-fesztiválok hívták meg egy kétéves párizsi tartózkodásra (Ensemble intercontemporain, a párizsi Conservatoire, a Cité de la musique és a Festival d'automne à Paris). Még ebben az évben megkapta a Tudományért és Művészetért érdemérmet Berlinben, 2000-ben pedig a Grants to Artists-díjat New Yorkban. 2001-ben tiszteletbeli tagjává választotta az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia, valamint ebben az évben megkapta a Hölderlin-díjat is a Tübingeni Egyetemtől. A következő évben feleségével Franciaországban, Bordeaux közelében telepedtek le.
2006-ban nyolcvanadik születésnapja alkalmából a zeneszerzőt egy ötnapos fesztivállal köszöntötte a Budapest Music Center. Még ebben az évben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, majd április 20-án a Louisville University Grawemeyer Díjjal tüntette ki. 2010-ben Kurtág nyerte el a Zürichi Fesztivál Díját.
Művészete
Kurtág Györgyöt a zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző a nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége.
A zeneszerző mindig is szerette az irodalmat, így több híres költő, író munkáit is megzenésítette: Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseinek megzenésítése), József Attila-töredékek, Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, Kafka-töredékek.
A nemzetközi hírnevet az 1981-ben bemutatott A boldogult R. V. Truszova üzenetei című kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklusa hozta meg számára. Ezt követően az 1980-as években a közép-európai zenei örökség új aktualitását teremtette meg.
Legismertebb alkotásai között tartják számon az 1973–1976 között komponált Játékok zongorára című sorozatot. A négy füzetben található darabok a Mikrokozmoszhoz hasonlóan, a zongorán tanuló növendékeket egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják.
Kurtág túl nyolcvanadik életévén, még mindig aktívan dolgozik: 2009-ben mutatták be az amerikai magyar kulturális évadra komponált új művét, Anna Ahmatova verseire írt dalciklusát. Ekkor adta elő feleségével közösen a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére írt, Bartók előtt tisztelgő másik új művét is.
Díjak, elismerések
- Erkel Ferenc-díj (1954, 1956, 1969)
- Kossuth-díj (1973, 1996)
- Érdemes művész (1980)
- Bartók–Pásztory-díj (1984)
- a francia Arts et Lettres tiszti rangja (1985)
- a monacói Péter herceg Alapítvány zeneszerzői díja Grabstein für Stephan és Double Concerto c. műveiért (1993)
- Herder-díj (1993)
- a hamburgi Freiherr-vom-Stein Stiftung díja (1993)
- az Accademia Nazionale dei Lincei Roma Feltrinelli-díja (1993)
- Ausztriának az európai komponisták számára kiírt Állami-díja (1994)
- az Ernst von Siemens Alapítvány zenei nagydíja (1994)
- az Európai Fesztiválok Egyesületének Denis de Rougemont-díja (1994)
- Ausztria "Österreichisches Ehrenzeichen" díja (1998)
- Tudományért és Művészetért érdemérem Berlinben (1999)
- Grants to Artists-díj New Yorkban (2000)
- Hölderlin-díj a Tübingeni Egyetemtől (2001)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2001)
- Budapest díszpolgára (2001)
- Hazám-díj (2002)
- A 40. MIDEM-en (Cannes) Classique 2006 Special Award elnevezésű életműdíjat vehetett át 2006-ban.
- A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2006)
- Franco Buitoni-különdíj (2017)[10]
Művei
- Koreai kantáta (1953)
- Brácsaverseny (1954)
- Vonósnégyes (1959)
- Fúvósötös (1959)
- Nyolc zongoradarab (1960)
- Nyolc duó (1960–61) hegedűre és cimbalomra
- Jelek (1961)
- Szálkák (1961–73) szóló cimbalomra
- Bornemisza Péter mondásai (1963–68)
- Egy téli alkony emlékére (1969)
- Négy capriccio (1972)
- Négy dal Pilinszky János verseire (1975)
- Eszká-emlékzaj (1975)
- Játékok I-IV. (1973–76) zongorára
- Hommage a Mihály András – 12 mikroludium vonósnégyesre (1977)
- Herdecker Eurythmie (1978)
- Bagatellek (1981)
- A kis csáva (1979)
- Omaggio a Luigi Nono (1979)
- A boldogult R. V. Truszova üzenetei (1976–80) kamarazenekar-kíséretes, orosz nyelvű dalciklus (bemutató: 1981. Párizs, nemzetközi siker)
- Jelenetek egy regényből (1982)
- József Attila-töredékek (1981)
- Hét dal (1981)
- Nyolc kórus Tandori Dezső verseire (1981–82)
- Kafka-Fragmente – szoprán hangra és hegedűre (1986)
- Három régi felirat – dalciklus (1986)
- Requiem po drugu – dalciklus (1986–87)
- Hölderlin: An… – dal (1989)
- Quasi una fantasia… – zongorára és hangszercsoportokra (1988)
- Drei alte Inschriften; Grabstein für Stephan – gitárra és hangszercsoportokra (1978–1989)
- Officium breve in memoriam Anderae Szervánszky – vonósnégyes (1989)
Filmzenék:
- Táncalak (2002)
- Visszatérés (Kicsi, de nagyon erős 2.) (1998)
- Utrius (1993)
- Goldberg variációk (1992) zeneszerző
- Chroniques Hongroises – Magyar krónikák I-II. (1991)
- Tutajosok (1989)
- Róbert és Róbert (1981)
Színpadi zenék:
- Orfeusz (bemutató: 2003. április 29. Közép-Európa Táncszínház – Budapest
- Ős K., (bemutató: 1999. december 17. Közép-Európa Táncszínház )
Lemezei
- 1987 Flowers, Chants, Hymn, Plays and Games for Cimbalom (Hungaroton SLPX 12755) – közreműködő
- 1990 Musikprotokoll '90 (ORF MP 90 ORF 08) – közreműködő
- 1993 Kurtág György: Dalciklusok (Sony Music SK 53290
- 1994 Kurtág György: Szerzői est (Salzburg, 1983) (Col Legno WWE 31870)
- 1995 Kurtág – Robert Schumann: Hommage à R. Sch. (ECM Records ECM 1508) – közreműködő
- 1995 Kurtág György művei (Hungaroton HCD 31290)
- 1995 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Hungaroton HCD 31135)
- 1996 Kurtág György: Musik für Streichinstrumente (ECM Records ECM 1598)
- 1996 Kurtág György Grabstein Für Stephan; Stele; Stockhausen: Gruppen Deutsche Grammophon 4477612
- 1996 Kurtág György: Kafka-töredékek, Op. 24 (Ondine ODE 868-2)
- 1997 Kurtág György: Játékok (Games) (ECM Records ECM) 1619
- 1998 Kurtág György: Művek szoprán hangra (Hungaroton HCD 31821)
- 1998 Mentsük meg a Zeneakadémiát! (Hungaroton HCD 31841) – közreműködő
- 1999 Ganz, Bruno: Wenn Wasser wäre (ECM Records ECM 1723) – közreműködő
- 1999 Kortárs magyar szerzők orgonaművei (Hungaroton HCD 31858) – közreműködő
- 1999 Solos – XX. századi magyar kompozíciók szóló fuvolára (Hungaroton HCD 31785) – közreműködő
- 2000 Kim Kashkashian: Bartók/Eötvös/Kurtág (ECM Records ECM 1711) – közreműködő
- 2001 Psy: A cimbalom varázsa (Hungaroton HCD 32015) – közreműködő
- 2001 Tihanyi Gellért: Kurtág/Bartók/Faragó/Stravinsky/Reich (BMC Records BMC CD 048) – közreműködő
- 2001 Vékony Ildikó: Szálkák (BMC Records BMC CD046) – közreműködő
- 2002 Bartók; Ligeti; Kurtág: Ligatura – Message to Frances-Marie Op. 31b (ECM Records ECM 1729) – közreműködő
- 2002 Kurtág, Szőllősy, Sáry, Serei, Sári, Gyöngyössy BMC Records BMC CD 074 – közreműködő
- 2003 Kurtág: Signs, Games and Messages (ECM Records ECM 1730)
- 2004 Music Colours – Hungarian Contemporary Music (BMC HMIC BMC PCD 015) – közreműködő
- 2005 Déri György: a lá Carte – szólódarabok gordonkára (Hungaroton HCD 31288) – közreműködő
- 2006 Kurtág: Játékok (BMC CD 123) – közreműködő
Irodalom
- Balázs István: A magánélet börtönében (Valóság, 1984. 5.sz.)
- Bösche, Thomas: Kurtág György képmása (Muzsika, 2001. 2.sz.)
- Csalog Gábor: Kurtág órái (Muzsika, 2001. 2.sz.)
- Csengery Adrienne: "… hogy faragjon belőle hangszert a zenéjéhez" (Muzsika, 2001. 2.sz.)
- Egy zeneszerző képmása – ahogyan egy énekesnő látja. Beszélgetés Kurtág Györgyről Csengery Adrienne-nel (Mozgó Világ, 1986. 2.sz.)
- Ernst von Siemens Zenei Díj Kurtág Györgynek. Roland Moser laudációja (Muzsika 1998. 7.sz.)
- Földes Imre: Harmincasok. Beszélgetések magyar zeneszerzőkkel. Budapest, 1969. Zeneműkiadó.
- Frideczky Frigyes: Magyar zeneszerzők (Budapest, Atheneum, 2000.)
- G. Fábri Zsuzsa: 40 arc – 40 írás. (Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1984.)
- Halász Péter: Kurtág György (Budapest, Mágus Kiadó, 1998.)
- Halász Péter: Kurtág-töredékek (Holmi, 1995. 2.sz.)
- Heg, Hans: "Az ember sohasem érkezik túl későn". Hans Heg beszélgetése Kurtág Györggyel (Muzsika, 1996. 2.sz.)
- Kárpáti János: Kurtág György I-IV. (Muzsika, 1974. 11.sz. , 1975. 1.sz., 1975. 3.sz., 1975. 5.sz.)
- Kocsis Zoltán: "Csúnya" (Muzsika, 1996. 2.sz.)
- Kroó György: Kurtág György: Bornemissza Péter mondásai op. 7. in Miért szép századunk zenéje? Szerk. Kroó György. Budapest, 1974. Gondolat K. pp. 317–368 ISBN 9632800427
- Lück, Harmut: Zene a kimondhatatlanról. Közelítések Kurtág György műveihez (Holmi, 1995. 2.sz.)
- Moldován Domokos szerk.: Tisztelet Kurtág Györgynek (2006.)
- Papp Márta: A csüggedés és keserűség dalai. 1. (Muzsika, 2001. 2.sz.)
- Reimann Mariann, V. – Keszi Imre: Magyar zeneszerzők (Budapest, Zeneműkiadó, 1975.)
- Varga Bálint András: 3 kérdés 82 zeneszerző (Budapest, Zeneműkiadó, 1986.)
Jegyzetek
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Musicalics (francia, holland, angol, német, olasz és spanyol nyelven)
- ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
- ↑ Archivio Storico Ricordi
- ↑ LIBRIS, 2012. november 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ https://books.openedition.org/pur/40027?lang=fr
- ↑ https://www.evs-musikstiftung.ch/en/prize/prize/archive/prize-winner-archive.html
- ↑ Kurtág Györgyöt kitüntették a 91. születésnapján. nepszava.hu (2017. február 19.) (Hozzáférés: 2017. február 19.)
Források, külső hivatkozások
- Kurtág zongorázik – fotó
- Magyar életrajzi lexikon
- Fidelio
- BMC adatbázis
- Francia lap
- Musicologie
- Kurtág György évszakai
- Nemzeti Filharmonikusok oldala
- A hetvenéves Kurtág György köszöntése
- Kurtág-kiállítás Szegeden
- Devich Márton: Kurtág-ünnep Londonban Európai Utas, 2002
- MR kincsestár
- BFZ lapja
- Kurtágok a palotában[halott link]
- Kurtág Salzburgban Parlando, 2004.
- Balassa Péter: Kurtág György, az olvasó ÉS
- Furcsa pár a Midemen Magyar Hírlap 2006.
- Kurtág György különdíjat kapott a 40. MIDEM-en
- Több cikk a Muzsika 2006. februári számában
- Hungaroton
- Dalos Rimma: A nyolcvanéves Kurtág György
- Darvas János filmje Kurtág Györgyről
- A Magyar Televízió "Virág az ember" c. portréfilmje
- Kurtágh György – avantgárd zeneszerző Sulinet
- Magyar zeneszerzők
- Magyar zongoristák
- Kossuth-díjasok
- Zsidó származású magyarok
- Budapest díszpolgárai
- Erkel Ferenc-díjasok
- Lugosiak
- 1926-ban született személyek
- Hazám-díjasok
- Bartók–Pásztory-díjasok
- A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze díjasok
- Magyar egyetemi, főiskolai oktatók
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze díjasok
- Élő személyek