Schiff András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schiff András
Schiff András 2013-ban
Schiff András 2013-ban
Életrajzi adatok
Született 1953. december 21. (62 éves)
Budapest
Származás magyar
Házastársa Siokava Juko
Pályafutás
Műfajok klasszikus zene
Hangszer zongora
Díjak
Tevékenység zongorista, karmester
Kiadók Decca, Teldec
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schiff András témájú médiaállományokat.

Schiff András (Budapest, 1953. december 21. –) Kossuth-díjas (1996) magyar zongoraművész. 1979-ben emigrált Nagy-Britanniába, jelenleg Londonban vagy Firenzében tartózkodik.[1] 1987 óta osztrák, 2001 óta brit állampolgár. Siokava Juko hegedűművész férje.

Élete[szerkesztés]

Schiff András 1953-ban Budapesten született. Édesanyja Csengeri Klára[2][3] (Schiff Ödönné), egy ideig zongora szakon tanult a Zeneakadémián. Zongorázni 5 évesen kezdett, majd 1960-ban a Fővárosi Zeneiskolában (7 éves) Vadász Erzsébet növendéke lett. 1968-ban, 14 évesen elindult a Magyar Televízió „Ki mit tud" versenyén, ahol komolyzene kategóriában első helyezést nyert és ezzel országosan ismertté vált. 1968 és 1974 között Kadosa Pál és Rados Ferenc professzorok tanítványa volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, de diplomát nem szerzett.[4] Még akadémista évei alatt ismerkedett meg George Malcolmmal(en) akinél Londonban hosszú évekig rendszeresen tovább képezte magát. Művészi fejlődésében meghatározó tanáregyéniségek voltak még: Kabos Ilonka, Simon Albert, Amadeus Webersinke, Tatjana Nikolajeva, Bella Davidovics.

1974-től 1976-ig engedéllyel kamarazenét taníthat a Zeneakadémián. Még akadémistaként több nemzetközi versenyen sikerrel szerepelt. 1973-ban a Weiner Leó kamarazenei versenyen Szenthelyi Miklós partnerével ért el első helyezést. 1974-ben a moszkvai Csajkovszkij-verseny díjazottja volt, 1975-ben a Leedsi Nemzetközi Zongoraverseny döntőjében IV. helyezést ért el.[5] 1976-ban megkapja a Liszt Ferenc-díjat. 1976-ban kezdte nemzetközi pályafutását hangszeres szólistaként.

1979-ben elhagyta Magyarországot és Londonba majd az Egyesült Államokba költözik. 1983-tól a Decca hanglemezgyár hosszútávú szerződést kötött vele. Számtalan felvétele készült és jelent meg ennél a cégnél. Elsősorban zongoraművészként vált ismerté világszerte, de kezdetektől fogva aktív kamarazenész is. Fellép szólóesteken és emellett számos zenekari koncerten, de gyakori résztvevője különböző összeállítású kamaraegyütteseknek is. 1987-től Salzburgban telepedik le (osztrák állampolgárságot kapott), később feleségével, Yuuko Shiokawa japán hegedűművésszel Firenzébe költözik. Többek között megszervezte a Salzburg mellett a Mondsee-i kamarazene-fesztivált, melynek 1989-től 1998-ig a művészeti vezetője volt. 1995-ben Heinz Holliger oboaművésszel megalapította a Svájci Ittingeni Zenei Napokat. 1998-ban Vicenzában tartotta meg az első Ommaggio a Palladio című koncertsorozatot. 1999-ben Capella Andrea Barca néven saját kamaraegyüttest szervez (A zenekar elnevezésére saját neve inspirálta - németül a Schiff hajót jelent mint a Barca olaszul). A weimari fesztivál művészeti vezetője volt 2004 és 2007 között. Schiff András repertoárjából leggyakrabban játssza: Bach, Mozart, Beethoven, Schubert, Chopin, Schumann és Bartók műveit. A salzburgi Mozart-héten kamaraegyüttesével több év alatt előadta Mozart összes zongoraversenyét. 2004-2006 között eljátszotta Beethoven harminckét zongoraszonátáját a művek keletkezésének sorrendjében. A zongoraművész-karmester nagy gonddal állítja össze koncertjei témakörét. Hangoztatott véleménye alapján Bach számára a legnagyobb zeneszerző, a legeredetibb és legérdekesebb többek között Schumann, de Bartók Béla zongoraművészként és komponistaként is meghatározó a pályáján.

Az 1990-es években már nemcsak szólistaként ismert hanem karmesterként is bemutatkozott.Az első ilyen hangversenyeket a zongora mellől vezényelte. Az utóbbi másfél évtizedben többek közt Bach Máté passióját és h-moll miséjét, Haydn Teremtés című oratóriumát, ezenkívül Mozart Cosi fan tutte című operájának koncertszerű előadását vezényelte. Saját kamarazenekara mellett több alkalommal Budapesten vezényelte a Budapesti Fesztiválzenekart, a Nemzeti Filharmonikusokat és az Európai Kamarazenekart is. Az elmúlt években rendszeresen játszott - egy-egy nagyvárosban - ciklusokat Bach, Mozart és Schubert műveiből. Repertoárja igen széles, Bachtól Bartókig és Janáčekig terjed.

Schiff Andrást számos kritikusa nevezte a zongora poétájának. 1990-ben Grammy-díjat kapott Legjobb instrumentális szóló előadás (zenekar nélkül) kategóriában, Bach Angol szvitjeinek előadásáért.[6] 2013 decemberében, 60. születésnapja alkalmából, a londoni Királyi Filharmóniai Társaság (RPS) aranymedáljával tüntették ki.[7] 2014. június 14-én a brit uralkodó, II. Erzsébet „a zeneművészetért kifejtett tevékenységéért” lovagi címmel tüntette ki, így a „Sir” előnév viselésére is jogosulttá vált.[8] Schiff András aktív közéleti tevékenységet is folytat, többször felemelte szavát az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen.

Gondolatai a zenéről[szerkesztés]

Schiff András "A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról" címmel 2003-ban megjelent könyvéből:

"Ha tehetem, minden koncert előtt elmegyek egy múzeumba. Ha Schubertot játszom, mindig nagyon inspirálónak érzem Caspar David Friedrich festményeit. Ugyanez a helyzet az irodalommal és a nyelvvel. Amit az ember lát, olvas vagy átél, egészen biztosan kihat a zenélésére is. Horszowszki vagy Arrau muzsikálásán lehetett érezni, hogy sokat élt, látott és olvasott. Igaz, például Benedetti-Michelangelin mindez nem érződött, ő fantasztikusan játszott, alighanem minden idejét a zongora mellett töltötte. Engem mindig jobban vonzottak azok a zenészek, akik sokat tudtak a világról. Abban a tudatban lépek ki a pódiumra, hogy küldetésem van: Bach, Mozart, Beethoven és Schubert zenéjének megszólaltatása. Egy Cézanne-képet kiakasztanak a múzeumban, és mindenki megnézheti. Egy Bach-mű kéziratát azonban hiába akasztják ki a falra, bármilyen szép is, csak akkor lesz Bach-mű, ha valaki kilép a pódiumra és megszólaltatja. Az elődadó médium a szerző és a közönség között. Nélküle az egész nyugati zeneirodalom holt kincs."

– Schiff András

Díjak, kitüntetések[szerkesztés]

  • 1976 Liszt Ferenc-díj
  • 1990 Grammy-díj
  • 1991 Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj
  • 1994 A düsseldorfi Robert Schuman Intézet Claudio Arrau - emlékérem
  • 1996 Kossuth-díj
  • 1997 Koppenhága Leonie Sonnings Zenei-díj
  • 2003 Vicenzában Palladio d'Oro-díj
  • 2003 Brémai Zenei-Díj
  • 2006 A bonni Beethoven Ház tiszteletbeli tagja
  • 2007 Az olasz Premio della critica musicale Franco Abbiati-díj
  • 2007 Royal Academy of Music és a Kohn Alapítvány Bach-Díj
  • 2008 Magyar Kultúra Követe cím
  • 2011 Robert Schumann-díj
  • 2013 londoni Királyi Filharmóniai Társaság (RPS) Aranymedálja
  • 2014 II. Erzsébet Angol királynő lovagi rangot adományozott
  • A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Stephen Moss. „Bach to the future”, The Guardian, 1999. május 14. (Hozzáférés ideje: 2011. január 2.) 
  2. https://www.geni.com/people/klara-csengeri/6000000025169561882
  3. Dr. Vág Sándor: Zsidó reálgimnázium, Debrecen, 1936 (magyar nyelven). LIEBERMANN TESTVÉREK „PANNÓNIA” KÖNYVNYOMDA VÁLLALATA. hungarycana.hu, 1937 (Hozzáférés: 1936)
  4. Schiff András: A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról - Vince Kiadó, Budapest 2003. ISBN 963-932-399-3
  5. Leedsi Nemzetközi Zongoraverseny – 1975.
  6. András Schiff (Piano, Conductor) (angol nyelven). bach-cantatas.com, 2013. december 6. (Hozzáférés: 2014. június 14.)
  7. Schiff András hiányolja a civil kurázsit
  8. Schiff Andrást lovaggá ütötték (magyar nyelven). Hvg, 2014. június 14. (Hozzáférés: 2014. június 14.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Andras Schiff. „Hungary's E.U. role questioned”, The Washington Post, 2011. január 1. (Hozzáférés ideje: 2011. január 23.)  – Schiff András 2011-es olvasói levele a Washington Postban a magyarországi politikai viszonyokról