Manysik

Manysik

Teljes lélekszám

8 474 (1989-es adat)

Nyelvek

Manysi

Vallások

Sámánizmus

A Wikimédia Commons tartalmaz Manysik témájú médiaállományokat.

A manysik (régiesen: vogulok) egy Nyugat-Szibériában, az Urál hegység keleti lejtőin, az Ob alsó folyásának baloldali mellékfolyói mentén, a Tyumenyi területhez tartozó Hanti- és Manysiföld nyugati részén élő népcsoport. A tudomány mai állása szerint a hantik mellett a magyarok legközelebbi nyelvrokonai.

Manysik

Hanti- és Manysiföld Oroszország térképén

A manysik (saját nemzeti nevükön: manysz, mányszi, a zürjéneknél: jögrajak (jögra-nép), a régi orosz évkönyvekben: jugri, a magyar krónikákban: joriani, orosz eredetű régies magyar elnevezéssel: (vogulok) a magyarság legközelebbi nyelvrokonai, akik mintegy 6000-7000 főnyi számmal (a 40-es években: 6342) Szibéria nyugati részében az Ural hegységből az Ob folyamig, s a Tavda folyótól dél felé a Szigváig, az É. sz. 58-66°, K. h. 76-85° közt, 210 000 km2 területen, keletre és északra a törzsrokon osztjákoktól, nyugatra a zürjénektől, délnyugatra és délre az oroszoktól, délkeletre a tatároktól környezve laknak s hat, egymástól határozottan különváló nyelvjáráson beszélnek. A vogulföldi falvak száma 247, ebből azonban csak 179 vogul, 14 osztják, 44 faluban eloroszosodtak a vogulok, 10-ből pedig kiköltöztek. A falu 2-3 házból áll, a legnagyobb sincs több 7 háznál. Az egész vogul föld lápos, mocsaras erdőségekből (fenyvesekből) áll, iram- és jávorszarvasokkal, medvével, farkassal, különböző szőrméjű rókával (van fekete és fehér), nyuszttal, nyesttel, evettel, hóddal, vidrával, aztán fajddal, császármadárral, sasokkal stb. Hajdan sokkal nagyobb területet foglaltak el, a XVII. sz.-i Jugria (beleszámítva az osztjákok földjét is) 890 000 km2 volt, benne 46 kerített helységgel vagy várossal, melyben több mint 50 fejedelem uralkodott, az előkelők számára pedig abból következtethetünk, hogy egy ízben (1500.) az oroszok ezernél többet ejtettek közülük fogságba, ami a vogul-osztják nép ezen időbeli számát legalább is 80-100 ezernek mutatja. Az 1631-i fekete himlő azonban elragadta az élők felét s ezt a csapást nem tudták kiheverni. A múlt század vége felé valami 40 000 osztják és 12 000 vogul volt s azóta ez a szám lassan apad, ma a két nép legfeljebb 35 000 főből áll.

Vallásos világnézetük alapja a természetimádás, legfőbb istenük az ég és föld teremtője, kit Numi Tarém- vagy Tórémnek neveznek, maga az ég. Mellette igen előkelő helyet foglalnak el az "ég fiak" (tarem-pîhet) vagy nemzeti hősök szellemei, kik közt legnevezetesebbek a "világ ügyelő" Szarnyu-atér (arany fejedelem), Numi Tarém legkisebb fia, aztán a munkeszi Khant-tarém (had-isten), ezek már bizonyos helyhez vannak kötve, hol egykor székeltek, itt vannak bálványaik 8pupi) is, s ez a hely szent, hol tisztátalan állapotban nem szabad megjelenni, sem füvet leszakítani, sem gallyat letörni, sem vizéből nem szabad inni vagy főzni. Ezenkívül vannak különböző földalatti, vízi, tűzifa, hegyi s erdei manók és tündérek, mint a betegség- és halálhozó Khulya-atér, az erdőkre és vadjaira ügyelő Meng. Nevezetesebb mitikus alakok még Kaltés asszony és a főisten rendelkezésének a föld, hegységek, emberek, állatok, életfoglalkozási eszközök megalkotásánál a végrehajtója Elmkhalesz (a lég halandója) stb. Életmódjuk vadászat, halászat és iramszarvas-tenyésztés. Földmíveléssel csak az eloroszosodó félben lévő déli Vogulok foglalkoznak. Vadfogásra (iram- és jávorszarvas, medve, nyuszt, evet, madarak) fegyvereken kívül csapdát, farkasvermet és madárhálót használnak. Halászeszközeik a háló, varsa és csége. Csónakjaik kivájt fatörzsből állnak, volt azonban régebben könnyű nyírhéj-csónakjuk is. Házi állatuk az eb és iramszarvas, de az énekek szerint egykor lovaik is voltak. Gazdaságuk iramszarvasnyájakból áll. Midőn Reguly köztük járt, a leggazdagabbnak, Kaszimov Eleknek, 19 000 iramszarvasból álló nyája volt. Fő táplálékuk az iramszarvas- és jávorhús, nyers és szárított hal, halzsír, szárított földi bogyók, cirbolyadió, nagyon kedvelik a medvehúst, valamint a lóhúst, melyből az északi Vogul kolbászt (ászék) is készítenek, a kenyér idegen (persa) eredetű nyalánkság, melyet hamuban sütnek. Van méhsörük s nyírfavizük, melyet orvosságnak is használnak. Házaikat egykor a földbe vájták; ez négyszögű gödör volt, falait facölöpök alkották, melyre a föld színén jött a rudakból összerótt s földdel s gyeppel borított tető, oldalt vagy közepén a világosságnak és füstnek nyílással, melyet éjjel nyírhéjjal vagy bőrtakaróval födtek el. A ház közelében magas oszlopokon áll az élelmi szereknek a hombár. Van téli és nyári lakásuk.

Népköltészet

Népköltészetük megbecsülhetetlen anyagának összegyűjtésében a magyar Reguly Antal (1843-1844) és Munkácsi Bernát (1888-89) fáradozott. Reguly az énekeket Jurkinas Bahtjár, egy vogul sámán után jegyezte föl. Munkácsinak különösen Pérse (Mihail Gregorics Persin), egy régi vogul nemzetség utolsó sarja, illetve Tatjana Alekszejevna Szotyinova, a fentebb említett Jurkina növendéke volt nagy segítségére. Reguly hagyatékának egy részét Hunfalvy Pál adta ki A vogul föld és nép (Pest 1864) c. nagy munkában, a többit Munkácsi fejtette meg s közölte a vogul népköltési gyűjtemény (Budapest 1892-97) eddig megjelent négy kötetében, melyek a következők:

1. kötet: Regék és énekek a világ teremtéséről
2. kötet: Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi
3. kötet: Medveénekek
4. kötet: Életképek. Sorsénekek, vitézi énekek, medveünnepi szinjátékok, állaténekek, mesék, találós mesék, néprajzi apróságok földrajzi névjegyzék.

Ezeken kívül néhány vallásos műből áll az egész vogul irodalom.

• Miatyánk (Wissen Miklós, 1748, Lipcse) (Hunfalvynál 241. old.)
• Tízparancsolat (Szatigin) (u. o. 243-254. old.)
• Máté és Márk evangéliuma (Popov Gergely) (először közzétette az Angol Bibliai Társaság és ezután Hunfalvy Pál Nyelvtudományi Közlemények IX-X., 1872-73)

Illetve Munkácsi B. hozott magával útjából egy Máté, Márk és Lukács evangéliumát magában foglaló vogul kéziratot, melyet Feliczin Péter fordított le.

• Vogul nyelvtan (Hunfalvy Pál)
• Egy vogul monda (Akadémiai Ért. 1859, I. 285.)

A kondai vogul nyelv, Nyelvtudományi Közlemények IX-X., Pest 1872-739 és Munkácsi B. (A vogul nyelvjárások, Budapest 1894) készített. Szótárt Szilasi M. (Nyelvtudományi Közlemények XXV. 1895) állított össze. Életmódjukról, szokásaikról stb. a 18. századbeli utazók: Strahlenberg Fülöp János (1709-23), Pallas P. G. (1770-72) és aztán Reguly Antal számolt be.

• Hunfalvy Pál: A vogul föld
• Castrén, Matthias Alexander–August Ahlqvist: Mucstelmín Matkoilta Venäjällä. Emlékezések Oroszországban tett utazásairól (Helsingfors, 1859)
• Munkácsi Bernát: Nyelvészeti tanulmányutam a vogulok földjén (Budapest, 1889)
• A medveeskü népszokása a voguloknál (Hunfalvy-album, 1891, 113-132.)
• A vogul költőről (182-188.)
• A vogul pogány ősvallása (Ethnographia IV., 1893, 32-54.)
• A régi osztják társadalom (u. o. V. 1894, 352-368.)
• Pápai Károly: A voguloknál és osztjákoknál (Ethnographia I. 1890, 130)
• A vogul házasság (Hunfalvy-album, 1891, 133-150)
• Der Typus d. Ugrier, Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn, III. 1894. 257-276.)
• Hunfalvy Pál: A vogul föld és nép (Pest, 1864)

Őskorukról az Ethnographia közölt egy pár tanulmányt.

Hitviláguk

A hantik hitvilága a marikéhoz, valamint a többi szomszédos néphez hasonlóan a természetvallás, az állatok és növények kultusza, valamint a világ hármas felosztása (ég-föld-alvilág) köré összpontosul. A hantik szerint az ember ugyanolyan rangú, mint a többi élőlény, és az állatok valamint az emberek is egyaránt kaptak észt az istenektől. Az egyik legokosabb állatnak a hódot és a vidrát tartották. Mivel a víz már részben az alsó világhoz tartozott, és mivel a hantik úszni se nagyon tudtak, ezért a víz alatt úszkáló, maguknak házat építő állatokat tartották a legokosabbnak a medve után. A gyík is szent és érinthetetlen állat volt, amit az is bizonyított, hogy nagyon sokszor díszítette a sámánok kellékeit, mint amilyen a dobverő, és az állatot magát is a sámán egyik fontos segítő szellemének tartották. A különböző bajok elkerülésének érdekében, a családok régen nyírkéregből, vagy fémből készült gyíkábrázolásokat tartottak a házban.  A béka szintén nagy tiszteletnek örvendett a hantiknál. Úgy is nevezték, hogy "zsombékon élő nő", és hittek abban, hogy ő segíti elő a családi boldogságot, és segít a nehéz szülés esetén. A női princípium hordozója volt, ezért békahúst nem ettek.

A növények is ugyanolyan élőlénynek számítottak mint az állatok, vagy emberek, azonban a mozgás képessége nélkül. Ezért is történt az, hogy amikor egy fát kivágtak, először elmagyarázták a fa szellemének, hogy miért teszik. Tüzelésre azonban sosem vágtak ki egészséges fát, hanem mindig csak a beteg, elszáradt fákat használták fel, és úgy gondolták, hogy a fa is képes büntetni az embert, azáltal, ha megszúrják az illető kezét, vagy elbotlasztják az embert. A különleges formájú, öreg, hatalmas fákat, különleges tisztelettel övezték, mert számukra ezek a világfát szimbolizálták. Még az állatok legkisebb tagjai is ugyanolyan szinten voltak a hantik szemében még az emberek. Úgy hitték, hogy az ember lelke halála után szúnyoggá változik, ezért a halál, vagy betegség előjelének számított az, hogyha egy szúnyog közvetlenül a fülükbe szállt. A szúnyogot is hasznos állatnak tartották, hiszen ezek odakergették a rénszarvasokat a füstölőhöz, és ezzel egyben tartották a csordát.

A hantik hittek abban, hogy amilyen reális a minket körülvevő világ, annyira igaziak a természetfeletti erők is, melyet a hétköznapi emberek nem láthatnak, azonban a különleges képességűek igen. Ilyenek voltak a sámánok, akik dobbal, nyílvesszővel, fejszével, ládával, szablyával, és egyebekkel jósoltak.

Sámánizmus

A hantiknál többféle képpen válhatott sámánná valaki: ha kijelölték az istenek, ha megtanulta egy tapasztalt sámántól a mesterséget, vagy pedig ha örökletesen kapta őseitől. A sámán, úgynevezett sámánbetegség útján (hallucinációk, álmok) tanulja meg, hogy melyik éneket mikor, és melyik sámánhoz kell címezni, valamint, hogy mikor mit kell csinálnia. Ez a folyamat 3-7 évig is eltarthat, és a hanti közösség csak akkor ismeri el az új sámánt, hogyha az birtokába van kétféle tudásnak. Az első fajta tudás, különleges, látomások, transzok, álmokról szól, a második azonban hagyományos módon megszerezhető tudás (sámántechnikák, a szellemek nevei, és funkciói stb.).

Többféle sámán létezik, melyeknek meglétét a kutatók többféleképpen magyarázzák. Voltak olyanok akik álomfejtők voltak, és az álmok segítségével gyógyítottak. Voltak akik szakrális énekeket énekeltek, és mondákat adnak elő énekes formában, dob segítségével. Voltak olyanok akik jósoltak, jövendőt mondtak, és állati hangokkal idézték meg a segítő szellemeket, melyektől megtudták, hogy mely állatokra érdemes vadászni, és mennyire lesz sikeres a szezon. Ezenkívül voltak mesemondók, és kézzel gyógyítók is.

A sámánok legfontosabb eszköze azonban még mindig a dobjuk, mely kerek, és olyan rénszarvasbőrre van kifeszítve, melyet áldozatként öltek meg. Fontos, hogy a sámándob fája is csak a szent ligetből származhat. A dobverők alapja szintén fából készült, melyet rénszarvasláb szőrével vontak be. A sámánok dobját sosem ők maguk készítették. Fontos továbbá, hogy a sámánoknak nem járt fizetség, azonban mindenki adott nekik általában valamit hálából.

Istenek és szellemek

A legfőbb isten, ki az összes isten közül a leghatalmasabb, a teremtő Torum, Numi-Torem, Szornye Torum iki. Ha neki akarnak áldozni, akkor fehér áldozatot kell bemutatniuk. Mivel Torum a legfelső égen lakik, csak a leghatalmasabb sámánok juthatnak el hozzá.

Torum felesége, Kaltesz, Kaltes anki, Kaltas imi vagy Anki Pugosz, akinek több neve és alakja van. Ő a gyermekszületést segíti.

A Hiny iki vagy Kiny iki az alvilág ura, ugyancsak mindenhol ismeretes isten. A hanti mítoszokban úgy szerepel, mint a főisten testvére, vagy unokája. Az alvilágban él, a holtak birodalmában, egy fekete teremben, fekete széken, és csak a tűz világít mellette. Ahogyan Torumnak, neki is vannak segítő szellemei, valamint gyermekei, akik mind gonosz, és ártó szellemek. Kinézetre magas, sovány férfi, aki fekete ruhát visel. Áldozati ajándékul általában sötét szőrű rénszarvast adnak neki, azonban nem nyírfára teszik, ahogyan a többi istennek, hanem általában föld alá ássák, vagy fenyőfa alá temetik.

Ob-öreg, azaz Asz iki, a halászattal kapcsolatos istenség, akitől függ az egész Ob-Irtis medencében, az Ob folyóban, és mellékfolyóiban, valamint a környező tavakban, a halak mennyisége. Az ő fennhatósága alá tartozik az összes vízi szellem.

Az általánosan tisztelt istenek mellett, vannak olyanok is amelyek csak bizonyos területeket védenek, és olyanok is melyek egyes emberek szempontjából fontosak, vagyis egyéni, személyes szellemek. Ezeknek a figuráit a családok a szent szánjaikon őrzik, mivel folyamatosan változtatják lakhelyeiket. Ezenkívül minden folyónak, vagy akár folyószakasznak megvannak az adott védőszellemei.

Források

• Bokor József (szerk.). Vogulok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. február 1. 
• The Red Book of the Peoples of the Russian Emipre (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. április 19.)
• Vépy Enikő és Gugán Katalin: A manysik (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. április 19.)
• Ballai Vince: Vesztésre állnak finnugor kistestvéreink (magyar nyelven), 2007. július 21. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
• Kerezsi Ágnes: Manysik (vogulok) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2012. április 20.)
• Kerezsi Ágnes: Az uráli népek néprajza 74-83.o. (2009) Piliscsaba

További információk

• Szegő Iván Miklós: Mementó 1950: Sztálin elvtárs és az ugor lószerszámok, in HVG, 2010. december 15.

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Manysik témájú médiaállományokat.

• Finnugor nyelvek
• Finnugor nyelvrokonság