„Justus Pál” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Életútja: Szabad Szó (WP:BÜ), replaced: [[Szabad Szó (romániai folyóirat)| → [[Szabad Szó (folyóirat, 1944–1989)| |
a egyértelműsítés - Fenyő László |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
==Életútja== |
==Életútja== |
||
Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban.<ref> |
Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban.<ref>[https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-21550-29632-81?cc=1452460&wc=92SR-N3D:40680101,48561001,41405301 Születése bejegyezve Pécs állami akv. 291/1905. folyószám alatt.]</ref> 1915 és 1923 között a [[budapest]]i Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi Justus nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. [[Magyar Államvasutak Zrt.|MÁV]] főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”<ref>A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.</ref> Bölcsészetet [[1924]] és [[1927]] között [[Bologna|Bolognában]] és [[Párizs]]ban tanult. Ebben az időszakban [[Károlyi Mihály (miniszterelnök)|Károlyi Mihállyal]] és [[Basch Viktor]]ral<ref>(1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.</ref> megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. [[1925]]-től tagja volt az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]-nek. Hazatérése után tagja lett [[Kassák Lajos]] Munka-körének. Innen [[1930]]-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott.<ref>Lásd: Konok Péter: A "torckista" Justus Pál. In: Jemnitz János - Székely Gábor: Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008.</ref> Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (''Vers, füttyszóra''; ''A távozó után''; ''Zápor<!-- https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Justus_P%C3%A1l&action=edit§ion=1 - Valami itt elromlott, kivettem-->''; ''Levelek őszi tánca''; ''Tavaszi szél''; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. [[Kunfi Zsigmond]]; [[Carlo Rosselli]]) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, [[1929]]-ben szocialista diák mozgalmat alapított. |
||
[[1934]]–[[1936]]-ig [[Bécs]]ben, [[Berlin]]ben és Párizsban élt. Hazatérése után, [[1944]]-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. [[1943]] és [[1944]] között a párt értelmiségi csoportjának ([[Gábori György|Gábori Györggyel]] együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a [[Mónus Illés]] vezette [[Karl Marx|Marx]]-[[Friedrich Engels|Engels]] válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba ([[Bor (munkatábor)|Bor]]) vitték. Innen megszökött és csatlakozott [[Josip Broz Tito|Tito]] [[partizán]]jaihoz. A felszabaduláskor [[Temesvár]]on tartózkodott és az újra indult [[Szabad Szó (folyóirat, 1944–1989)|Szabad Szó]] munkatársa lett. [[1945]]-ben az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a [[Szocializmus (folyóirat)|Szocializmus]] című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be. [[1949]]-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a [[Rajk László|Rajk-per]] nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.<ref>A Rajk per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.</ref> |
[[1934]]–[[1936]]-ig [[Bécs]]ben, [[Berlin]]ben és Párizsban élt. Hazatérése után, [[1944]]-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. [[1943]] és [[1944]] között a párt értelmiségi csoportjának ([[Gábori György|Gábori Györggyel]] együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a [[Mónus Illés]] vezette [[Karl Marx|Marx]]-[[Friedrich Engels|Engels]] válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba ([[Bor (munkatábor)|Bor]]) vitték. Innen megszökött és csatlakozott [[Josip Broz Tito|Tito]] [[partizán]]jaihoz. A felszabaduláskor [[Temesvár]]on tartózkodott és az újra indult [[Szabad Szó (folyóirat, 1944–1989)|Szabad Szó]] munkatársa lett. [[1945]]-ben az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a [[Szocializmus (folyóirat)|Szocializmus]] című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az [[Ideiglenes Nemzetgyűlés]]be. [[1949]]-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a [[Rajk László|Rajk-per]] nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.<ref>A Rajk per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.</ref> |
||
32. sor: | 32. sor: | ||
* 1925-ben Justus Bernát Pál néven közzéteszi első kötetét, „Fekete ormok alatt” címmel.<ref>Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.</ref> Egyébként középiskolai tanulmányai során végig Justus Bernát nevet használja; e kötete megjelenésekor tünteti fel mellé a Pál nevet. |
* 1925-ben Justus Bernát Pál néven közzéteszi első kötetét, „Fekete ormok alatt” címmel.<ref>Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.</ref> Egyébként középiskolai tanulmányai során végig Justus Bernát nevet használja; e kötete megjelenésekor tünteti fel mellé a Pál nevet. |
||
*Munkatársa [[Kassák Lajos]] folyóiratának, a [[Munka (folyóirat)|Munkának]]. [[Vas István]] visszaemlékezéseiben Justust nevezi a Munka-kör emblematikus költőjének, aki – [[avantgárd irodalom|avantgardista]] létére – még a verstannal is tisztában volt! |
*Munkatársa [[Kassák Lajos]] folyóiratának, a [[Munka (folyóirat)|Munkának]]. [[Vas István]] visszaemlékezéseiben Justust nevezi a Munka-kör emblematikus költőjének, aki – [[avantgárd irodalom|avantgardista]] létére – még a verstannal is tisztában volt! |
||
*„Az utak éneke” címmel teszi közzé 1925 és 1930 között keletkezett veseit.<ref>Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.</ref> A kötet élénk visszhangot vált ki: a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] ([[Fenyő László]]) és a [[Szocializmus (folyóirat)|Szocializmus]] ([[Kálmán József]]) mellett [[Bálint György (író)|Bálint György]] is méltatja a [[Pesti Napló]]ban.<ref>Bálint György: ''Az utak éneke''. In: Pesti Napló, 1930. november 29., 8. o.</ref> |
*„Az utak éneke” címmel teszi közzé 1925 és 1930 között keletkezett veseit.<ref>Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.</ref> A kötet élénk visszhangot vált ki: a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] ([[Fenyő László (költő)|Fenyő László]]) és a [[Szocializmus (folyóirat)|Szocializmus]] ([[Kálmán József]]) mellett [[Bálint György (író)|Bálint György]] is méltatja a [[Pesti Napló]]ban.<ref>Bálint György: ''Az utak éneke''. In: Pesti Napló, 1930. november 29., 8. o.</ref> |
||
*Jelentős műfordítói életműve. Többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]]-t (szonettek), [[Charles Baudelaire|Baudelaire]]-t, [[Paul Verlaine|Verlaine]]-t, [[Voltaire]]t, [[Heinrich Heine|Heinét]], [[Guy de Maupassant|Maupassant]]-t, [[Jean Cocteau|Cocteau]]-t, [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]]t, [[Makszim Gorkij|Gorkijt]], [[Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij|Majakovszkij]]t is fordított. |
*Jelentős műfordítói életműve. Többek között [[William Shakespeare|Shakespeare]]-t (szonettek), [[Charles Baudelaire|Baudelaire]]-t, [[Paul Verlaine|Verlaine]]-t, [[Voltaire]]t, [[Heinrich Heine|Heinét]], [[Guy de Maupassant|Maupassant]]-t, [[Jean Cocteau|Cocteau]]-t, [[Alekszandr Szergejevics Puskin|Puskin]]t, [[Makszim Gorkij|Gorkijt]], [[Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij|Majakovszkij]]t is fordított. |
||
*A közélettől visszavonulva haláláig a [[Corvina Könyvkiadó]] szerkesztője volt. |
*A közélettől visszavonulva haláláig a [[Corvina Könyvkiadó]] szerkesztője volt. |
||
76. sor: | 76. sor: | ||
*[http://www.cafebabel.hu/szamok/munka/k-horvath A munkáskalokagathia pillanata. Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúra egysége: Justus Pál és a Munka-kör] |
*[http://www.cafebabel.hu/szamok/munka/k-horvath A munkáskalokagathia pillanata. Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúra egysége: Justus Pál és a Munka-kör] |
||
* [http://www.server2001.rev.hu/oha/oha_browse_photo.asp?dsppict=on&search_str=justus+p%E1l&lang=h&OK=OK Fényképek Justusról az 1956-os Intézet digitális archívumából]{{halott link}} |
* [http://www.server2001.rev.hu/oha/oha_browse_photo.asp?dsppict=on&search_str=justus+p%E1l&lang=h&OK=OK Fényképek Justusról az 1956-os Intézet digitális archívumából]{{halott link}} |
||
{{Portál|Zsidóság||Pécs|-}} |
{{Portál|Zsidóság||Pécs|-}} |
A lap 2016. április 22., 20:11-kori változata
Justus Pál | |
Született | 1905. április 7. Pécs |
Elhunyt | 1965. december 28. (60 évesen) Temesvár |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Justus Pálné |
Foglalkozása | költő, műfordító, szakíró, politikus |
Tisztsége | az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.) |
Iskolái | Kölcsey Ferenc Gimnázium (1915–1923) |
Sírhelye | Farkasréti temető (NVh-730) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Pál témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Justus Bernát Pál (Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.) magyar költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus.
Életútja
Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban.[1] 1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi Justus nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”[2] Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral[3] megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott.[4] Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diák mozgalmat alapított.
1934–1936-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 1943 és 1944 között a párt értelmiségi csoportjának (Gábori Györggyel együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette Marx-Engels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A felszabaduláskor Temesváron tartózkodott és az újra indult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a Rajk-per nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.[5]
A Rajk-pert (számos más koncepciós perrel egyetemben) a desztalinizáció jegyében újratárgyalták és felmentették; 1955. november 29-én szabadult. 1956. szeptember 27-én rehabilitálták, így visszatérhetett az irodalmi életbe, ahol a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, miközben a korszak egyik legnagyobb tekintélyű prózai fordítójává (magyarról idegen nyelvre és idegenről magyarra egyaránt) nőtte ki magát.
Irodalmi munkássága
- Párizsból való hazatérte után, csatlakozik a Kálmán József, Nagy Lajos és Szirmai Jenő szerkesztette Együtt című laphoz.
- 1925-ben Justus Bernát Pál néven közzéteszi első kötetét, „Fekete ormok alatt” címmel.[6] Egyébként középiskolai tanulmányai során végig Justus Bernát nevet használja; e kötete megjelenésekor tünteti fel mellé a Pál nevet.
- Munkatársa Kassák Lajos folyóiratának, a Munkának. Vas István visszaemlékezéseiben Justust nevezi a Munka-kör emblematikus költőjének, aki – avantgardista létére – még a verstannal is tisztában volt!
- „Az utak éneke” címmel teszi közzé 1925 és 1930 között keletkezett veseit.[7] A kötet élénk visszhangot vált ki: a Nyugat (Fenyő László) és a Szocializmus (Kálmán József) mellett Bálint György is méltatja a Pesti Naplóban.[8]
- Jelentős műfordítói életműve. Többek között Shakespeare-t (szonettek), Baudelaire-t, Verlaine-t, Voltairet, Heinét, Maupassant-t, Cocteau-t, Puskint, Gorkijt, Majakovszkijt is fordított.
- A közélettől visszavonulva haláláig a Corvina Könyvkiadó szerkesztője volt.
- 1981-ben „Végrendelet” címmel megjelenik 1925 után keletkezett, publikált és asztalfiókban maradt verseinek válogatott kiadása.[9] Egyik legszebb ciklusa a börtönben keletkezett Hét év börtön és harmincnyolc sor.
Kötetei
- Fekete ormok alatt (1925)
- Az utak éneke (1930)
- A szocializmus útja. Az osztályháború új feltételei. Tanulmányok (1945) – A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták.
- A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete (1946)
Idézetek
Magyar irodalom története
Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket „Hét év börtön és harmincnyolc sor” címen foglalt össze. E „sorokban” – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:
„ |
Ez a Szilvesztered, |
” |
– Justus Pál: Tizedik sor |
Jegyzetek
- ↑ Születése bejegyezve Pécs állami akv. 291/1905. folyószám alatt.
- ↑ A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.
- ↑ (1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.
- ↑ Lásd: Konok Péter: A "torckista" Justus Pál. In: Jemnitz János - Székely Gábor: Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008.
- ↑ A Rajk per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.
- ↑ Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.
- ↑ Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.
- ↑ Bálint György: Az utak éneke. In: Pesti Napló, 1930. november 29., 8. o.
- ↑ Justus Pál: Végrendelet (Szépirodalmi, 1981)
Források
- Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
- Tütő László: Justus Pál társadalomfilozófiai nézetei. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1986/5–6. szám, 690–737. o.
- Jemnitz János - Székely Gábor (szerk.): Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008.
Külső hivatkozások
- Magyar életrajzi Lexikon
- Életrajz a sulineten
- Fenyő László ajánlása a Nyugat-ban
- A magyar irodalom története
- Konok Péter: A Munka-Kör szellemi, politikai hátországa PDF
- Az Ideiglenes Nemzetgyűlés Almanachja
- Utolsó beszélgetés Rajk Lászlóval
- A szociáldemokrácia elszakadása a magyar demokráciától
- Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
- Műfordítások 1945 és 1975 között
- Karig Sára: Szibéria nincs olyan messze
- Blog eszmecsere 2006
- A munkáskalokagathia pillanata. Költészet, társadalomkritika és a munkáskultúra egysége: Justus Pál és a Munka-kör
- Fényképek Justusról az 1956-os Intézet digitális archívumából[halott link]
- Magyar költők
- Magyar műfordítók
- Politikai foglyok
- Zsidó származású magyarok
- A kommunizmus üldözöttei Magyarországon
- MSZDP-tagok
- Az MDP korábbi tagjai
- Országgyűlési képviselők (MSZDP)
- Országgyűlési képviselők (MDP)
- Országgyűlési képviselők (Ideiglenes Nemzetgyűlés)
- Országgyűlési képviselők (1945–1947)
- Országgyűlési képviselők (1947–1949)
- 1905-ben született személyek
- 1965-ben elhunyt személyek
- Pécsiek
- Shakespeare-fordítók