Justus Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Justus Pál
Született 1905. április 7.
Pécs
Elhunyt 1965. december 28. (60 évesen)
Temesvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása költő,
műfordító,
szakíró,
politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Sírhely Farkasréti temető[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Justus Pál témájú médiaállományokat.
Justus Pál és feleségének hamvai a budapesti Farkasréti temetőben NVh-730. fülke (a táblán hibás a szám).

Justus Bernát Pál (Pécs, 1905. április 7.Temesvár, 1965. december 28.) magyar költő, műfordító, társadalomtudományi író, szociáldemokrata ideológus.

Életútja[szerkesztés]

Jusztusz Mór államvasúti hivatalnok és Perls Anna gyermekeként született, izraelita vallású családban.[2] 1915 és 1923 között a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumba járt, ahol tanulmányait végig jó és jeles érdemrenddel zárta. Ugyanitt érettségizett 1923-ban, az iskola értesítője a „a jelesen érettek” között említi Justus nevét. „Március 15-ei ünnepünk hatása alatt – írja a gimnázium éves értesítője – pedig két tanítványunk édesapja, Jusztusz Mór ny. MÁV főfelügyelő úr 52.000 koronás Petőfi-alapítványt adott át az igazgató úrnak.”[3] Bölcsészetet 1924 és 1927 között Bolognában és Párizsban tanult. Ebben az időszakban Károlyi Mihállyal és Basch Viktorral[4] megalakították: Az Emberi Jogok Ligája magyar tagozatát. 1925-től tagja volt az MSZDP-nek. Hazatérése után tagja lett Kassák Lajos Munka-körének. Innen 1930-ban kizárták, mert az irodalmi kulturális tevékenység mellett politikai aktivitást is szorgalmazott.[5] Kassák hatása versei tartalmában és formájában is érzékelhető, ugyanakkor messze nem nevezhető Kassák-epigonnak; lírájában ugyanúgy érezhető a Nyugat második és harmadik nemzedékének hatása. Jóllehet korai ciklusában fellelhetőek a klasszikus témák (Vers, füttyszóra; A távozó után; Zápor; Levelek őszi tánca; Tavaszi szél; stb.), ám lírai témái között egyre gyakrabban feltűnik: a munka, az ember, a „harcos élet”, a küzdelem, a lázadó, a változásért kiáltó ember képzete. E finom szemantikai eltolódás rajzolja körül Justus líráját: a finom, a lét általános problémái felé forduló beállítódás és a néven nevezett, a szocialista öntudat, sőt hit nyomát magán viselő témák (pl. Kunfi Zsigmond; Carlo Rosselli) keveredése. Elméleti felkészültsége révén az MSZDP egyik meghatározó ideológusa volt, 1929-ben szocialista diák mozgalmat alapított.

19341936-ig Bécsben, Berlinben és Párizsban élt. Hazatérése után, 1944-ig bank és magántisztviselő volt. A munka mellett aktív tagként működött az MSZDP-ben, volt az V., VI. és a VII. kerületi szervezet titkára is. 1943 és 1944 között a párt értelmiségi csoportjának (Gábori Györggyel együtt) egyik vezetője volt. Számos közgazdasági és politikai tanulmánya jelent meg, jelentős a politikai ismeretterjesztő füzeteinek száma. Tagja volt a Mónus Illés vezette Marx-Engels válogatott műveit fordító, kiadó vállalkozásnak. A kötet előszavát is Ő írta. A háború alatt munkatáborba (Bor) vitték. Innen megszökött és csatlakozott Tito partizánjaihoz. A felszabaduláskor Temesváron tartózkodott és az újra indult Szabad Szó munkatársa lett. 1945-ben az SZDP központi vezetőségének tagja, agitációs és propagandaosztályának vezetője, a Szocializmus című lap szerkesztője lett. 1945 áprilisában beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a Rajk-per nyolcadrendű vádlottjaként életfogytiglant szabtak ki rá.[6]

A Rajk-pert (számos más koncepciós perrel egyetemben) a desztalinizáció jegyében újratárgyalták és felmentették; 1955. november 29-én szabadult. 1956. szeptember 27-én rehabilitálták, így visszatérhetett az irodalmi életbe, ahol a Corvina Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, miközben a korszak egyik legnagyobb tekintélyű prózai fordítójává (magyarról idegen nyelvre és idegenről magyarra egyaránt) nőtte ki magát.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Kötetei[szerkesztés]

  • Fekete ormok alatt (1925)
  • Az utak éneke. Versek 1925-1930; Merkur Nyomda, Bp., 1931
  • A szocializmus útja. Az osztályháború új feltételei; Népszava, Bp., 1945 (Szocialista könyvtár) – A kommunisták követelésére a könyvet bezúzták.
  • Miért államosítunk? Kertész Miklós, Justus Pál, Borbély János, Bán Antal beszéde a szénbányászat államosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában; bev. Bán Antal; Szociáldemokrata Párt, Bp., 1946 (A Kunfi-Gárda könyvei)
  • A monopolkapitalizmus gazdasági szerkezete; Népszava, Bp., 1947
  • Végrendelet (versek); Szépirodalmi, Bp., 1981

Idézetek[szerkesztés]

Magyar irodalom története[szerkesztés]

Börtönbüntetése idején írta legszebb, legmegrendítőbb verseit, melyeket „Hét év börtön és harmincnyolc sor” címen foglalt össze. E „sorokban” – melyek voltaképp különálló költemények – egymásba olvad nappal és éjszaka, hetek és hónapok telnek el, s ő emlékei mezején bolyongva igyekszik újraélni az élet derűsebb pillanatait, miközben fájdalmasan kérdez rá a számára oly érthetetlen tényre: miért kellett így történnie? Puritán egyszerűséggel számol be mindennapjainak egyhangúságáról, s arról az egyre reményvesztettebb állapotról, ahogy a börtönbe zárt ember lassan ráébred, hogy fölöslegessé lett, nem emlékszik rá senki, s életének alig-alig van értelme:

Ez a Szilvesztered,
s még az, hogy gondolkozhatsz egész éjszaka,
mit csinálhatnak most a tiéid;
Éva, Edith,
s nyugodt vagy, mert már nincs mit vesztened

– Justus Pál: Tizedik sor

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2019. szeptember 9.
  2. Születése bejegyezve Pécs állami akv. 291/1905. folyószám alatt.
  3. A Budapesti VI. kerületi m. kir. állami Kölcsey Ferenc Főgimnázium értesítője, 1922–1923, Dr. FINÁLY Gábor (szerk.), Budapest, k. n., 1923, 12. o.
  4. (1863-1944) Magyar származású francia irodalomtörténész. Fasiszta francia milicisták ölték meg.
  5. Lásd: Konok Péter: A "torckista" Justus Pál. In: Jemnitz János - Székely Gábor: Justus Pál. Magyar Lajos Alapítvány, Budapest, 2008.
  6. A Rajk-per nyolcadrendű vádlottja volt. Életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Feltételezése szerint ő lehetett az utolsó, aki Rajk Lászlóval beszélt.
  7. Justus Bernát Pál, Fekete ormok alatt, Budapest, Dús Márton Könyvnyomda, 1925.
  8. Justus Pál, Az utak éneke. Versek 1925-1930, Budapest, Merkus Nyomda, 1930.
  9. Bálint György: Az utak éneke. In: Pesti Napló, 1930. november 29., 8. o.
  10. Justus Pál: Végrendelet (Szépirodalmi, 1981)

Források[szerkesztés]

  • Reményi Gyenes István: Ismerjük őket? Zsidó származású nevezetes magyarok (Ex Libris Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-85530-3-0
  • Tütő László: Justus Pál társadalomfilozófiai nézetei. In: Magyar Filozófiai Szemle, 1986/5–6. szám, 690–737. o.
  • Justus Pál; szerk. Jemnitz János, Székely Gábor; Magyar Lajos Alapítvány, Bp., 2008

Külső hivatkozások[szerkesztés]