Rhätische Bahn

	Rhätische Bahn
Típus	vasútvállalat; pályavasút; adhéziós vasút; vasúthálózat;
Jogelőd	Lanquart-Davos AG; Bernina-Bahngesellschaft; Chemin de fer Coire-Arosa;
Alapítva	1888. február 7.
Székhely	Chur
Vezetők	Stafan Engler elnök; Heinz Dudli alelnök; Hans Amacker igazgató
Alapító	Willem Jan Holsboer
Iparág	vasúti közlekedés
Tulajdonos	Graubünden kanton (0,513); Svájc (0,431);
Forma	részvénytársaság
Árbevétel	336 000 000 Fr (2012)
Alkalmazottak száma	1500 (2012)
	Rhätische Bahn Pozíció Svájc térképén
	é. sz. 46° 24′ 32″, k. h. 10° 01′ 10″46.408889°N 10.019444°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 32″, k. h. 10° 01′ 10″46.408889°N 10.019444°E
	A Rhätische Bahn weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Rhätische Bahn témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A Rhätische Bahn (RhB) svájci vasúttársaság. 384 km hosszú hálózata^[2] az ország délkeleti részén, Graubünden kantonban található; a hálózaton panoráma- és regionális vonatokat, tehervonatokat, valamint autószállító vonatokat üzemeltet. A Bernina Express és a Glacier Express világszerte ismert márkák, míg a Bernina- és az Albula-vasút 2008 óta az UNESCO világörökség része.^[3]

Szervezet

A Rhätische Bahn részvénytársasági formában működik, Rhätische Bahn AG néven. Több mint 95%-ban köztulajdonban van, pontos tulajdoni struktúrája a következő:

51,3% Graubünden kanton,
43,1% Svájci Államszövetség,
4,6% magánszemélyek és magánvállalkozások,
1% graubündeni községek (önkormányzatok).

Közszolgáltatási feladatainak ellátásához az államszövetség és a kanton pénzügyileg is hozzájárul.^[4]

Mintegy 1500 alkalmazottjával az RhB Graubünden kanton egyik legnagyobb munkáltatója.^[5]

Infrastruktúra

A Rhätische Bahn 384 km hosszú, metrikus nyomtávú pályahálózatot üzemeltet. A hálózaton 612 híd és 115 alagút található.^[2] Ennek a hátulütője az infrastruktúra fenntartásának és megújításának magas finanszírozási igénye.^[4]

Hálózat

St. Moritz, Davos és Arosa jól ismert magashegyi üdülőhelyek Svájcban, amelyeket az RhB 1000 mm nyomtávolságú vonalai kötnek össze egymással, illetve a svájci országos hálózatra átszállva Európa nagyvárosaival. Az RhB a Brig—Visp—Zermattbahn (BZV) és a Furka Oberalpbahn (FO) vonalaival egy nagyobb kiterjedésű összefüggő, 1000 mm nyomtávolságú hálózatot alkot, amelynek a másik végpontja Zermattban van. A három vasúttársaság által üzemeltetett vonalak napjainkban Európa legnagyobb kiterjedésű keskeny nyomtávolságú hálózatát képezik, amelyet még a ma már csak turisztikai célokat szolgáló, gőzvontatású Furka-Hegyivasút (DFB) egészíti ki.

A Rhätische Bahn a következő vasútvonalakat üzemelteti:

Landquart–Davos Platz-vasútvonal
Davos Platz–Filisur-vasútvonal
Landquart–Thusis-vasútvonal
Albula-vasút (Thusis–St. Moritz)
Samedan–Pontresina-vasútvonal
Bever–Scuol-Tarasp-vasútvonal
Bernina-vasút (St. Moritz–Tirano)
Chur–Arosa-vasútvonal
Bellinzona–Mesocco-vasútvonal (turisztikai forgalom külső üzemeltetővel)
Vereina-vasútvonal

A Bernina- és az Albula-vasút 2008 óta az UNESCO világörökség része.^[3]

Személyszállítás

Az RhB panoráma- és regionális vonatokat, valamint autószállító vonatokat üzemeltet.^[3] 2014-ben 10 093 000 utast szállított (ez a szám 1995-ben még csak 8 584 000, 2005-ben 9 226 000 fő volt).^[6]

Chur, Davos, Landquart és St. Moritz térségében jelentős hivatásforgalmat (ingázó forgalmat) bonyolít.^[5]

A Bernina Express és a Glacier Express világszerte ismert márkák.^[3] Ezek a járatok alapvetően turisztikai termékek, melyeket a Schweiz Tourismus és Graubünden Ferien turisztikai szervezetekkel, valamint az érintett üdülőhelyekkel (St. Moritz, Davos, Zermatt) együtt képviselnek.

A Bernina Express nevű panorámavonat Churból indulva, az Albulatalon és Felső-Engadinon keresztül jut el a Bernina-hágónt található legmagasabb pontjára (2253 m), ahonnan látványos műtárgyakon át ereszkedik le az Olaszországi Tiranóba. Az út nagyjából 4 óráig tart.
A Glacier Express, „a világ leglassabb gyorsvonata” 1930 óta közlekedik az Engadinból a Matterhornhoz (St. Moritz és Davos, valamint Zermatt között) az Albulatalon keresztül.^[7]

A Vereina-alagútban közlekedő autószállító vonatok az egyetlen időjárástól független (télen is üzembiztos) kapcsolatot jelentik az Engadin és a Nordbünden között.^[5] Az 1999-ben megnyílt vonalon a szállított járművek – autóbuszok, személy- és tehergépkocsik – száma a 2000-es 306 000-ről 2014-re 473 000-re emelkedett.^[6]

Teherszállítás

A társaság hálózatán teherszállítást is végez.^[3] A jellemző áruféleségek a rönkfa, építőanyag, élelmiszerek és italok, hulladékok és kőolajtermékek. A teherforgalom csökkenő tendenciát mutat: 2014-ben 547 000 tonna volt, míg 1995-ben még 872 000, 2005-ben 699 000 tonna.^[6]

Jegyzetek

↑ Profil (2015), i. m. 12–13. o.
↑ ^a ^b Profil (2015), i. m. belső borító. o.
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Profil (2015), i. m. 3. o.
↑ ^a ^b Profil (2015), i. m. 5. o.
↑ ^a ^b ^c Profil (2015), i. m. 4. o.
↑ ^a ^b ^c Profil (2015), i. m. 16–18. o.
↑ Profil (2015), i. m. 10–11. o.

Források

Profil 2015': Profil 2015: Die RhB im Überblick (német nyelven). Rhätische Bahn AG, 2015. [2015. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhätische Bahn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Hivatalos honlap (német, olasz, francia, angol, romans, lengyel, cseh, kínai, japán)
The Rhaetian Network
Rail-info.ch
Railfaneurope.net, RhB fotók

Világörökség-portál
Vasútportál

[profil1213-1] Profil (2015), i. m. 12–13. o.

[profilbor-2] Profil (2015), i. m. belső borító. o.

[profil3-3] Profil (2015), i. m. 3. o.

[profil5-4] Profil (2015), i. m. 5. o.

[profil4-5] Profil (2015), i. m. 4. o.

[profil1618-6] Profil (2015), i. m. 16–18. o.

[profil1011-7] Profil (2015), i. m. 10–11. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

Rhätische Bahn


Típus	vasútvállalat pályavasút adhéziós vasút vasúthálózat
Jogelőd	Lanquart-Davos AG Bernina-Bahngesellschaft Chemin de fer Coire-Arosa
Alapítva	1888. február 7.
Székhely	Chur
Vezetők	Stafan Engler elnök Heinz Dudli alelnök Hans Amacker igazgató^[1]
Alapító	Willem Jan Holsboer
Iparág	vasúti közlekedés
Tulajdonos	Graubünden kanton (0,513) Svájc (0,431)
Forma	részvénytársaság
Árbevétel	336 000 000 Fr (2012)
Alkalmazottak száma	1500 (2012)

Rhätische Bahn Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 24′ 32″, k. h. 10° 01′ 10″46.408888888889, 10.01944444444446.408889°N 10.019444°EKoordináták: é. sz. 46° 24′ 32″, k. h. 10° 01′ 10″46.408888888889, 10.01944444444446.408889°N 10.019444°E
A Rhätische Bahn weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rhätische Bahn témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Sablon:RhB vasúti járművek m v sz Rhätische Bahn vasúti vontatójárművek és vasútvonalak
Villamosmozdonyok	Ge 2/2 Ge 3/3 Ge 2/4 Ge 4/4 I Ge 4/4 II Ge 4/4 III Ge 4/6 Ge 6/6 II Ge 6/6 I Ge 4/4 181 Ge 4/4 182
Motorkocsik	ABe 4/4 (fővonal) Be 4/4 AB(D)e 4/4 (Arosa) ABe 4/4 I ABe 4/4 II ABe 4/4 III ABe 8/12 ABe 4/16 De 2/2
Vasútvonalak	Landquart–Davos Platz-vasútvonal Davos Platz–Filisur-vasútvonal Landquart–Thusis-vasútvonal Albula-vasút Samedan–Pontresina-vasútvonal Bever–Scuol-Tarasp-vasútvonal Bernina-vasút Chur–Arosa-vasútvonal Bellinzona–Mesocco-vasútvonal Vereina-vasútvonal Vereina-alagút
Egyéb	Az RhB vasútállomásainak listája Bernina Express

m v sz Svájc világörökségi helyszínei
	Természeti	Monte San Giorgio¹ Jungfrau – Aletsch – Bietschhorn A svájci tektonikus terület Sardonában A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei²
	Kulturális	A Sankt Gallen-i kolostor A müstairi Szent János benedekrendi kolostor Bern óvárosa Bellinzona kastélyai és bástyái Lavaux teraszos szőlőültetvényei A rhaetiai vasútvonal Albulában és a Bernina kultúrtáj¹ La Chaux-de-Fonds / Le Locle Történelem előtti cölöpházak az Alpok közelében³ Le Corbusier építészeti munkái⁴
	Javasolt	Salginatobel-híd
¹ Olaszországgal közös ² több országgal közös ³ Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Olaszországgal és Szlovéniával közös ⁴ Argentínával, Belgiummal, Franciaországgal, Indiával, Japánnal, Németországgal közös

m v sz Olaszország világörökségi helyszínei
	Természeti	Lipari-szigetek Dolomitok Etna Monte San Giorgio¹ A Kárpátok és más európai régiók ősbükkösei² Az Észak-Appenninek evaporit karszt-barlangjai
	Kulturális	A Camonica-völgy sziklarajzai A Santa Maria delle Grazie-templom és domonkosrendi kolostor Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című festményével Róma történelmi központja, a Vatikán birtokában levő, területenkívüli jogokkal rendelkező terület és a San Paolo fuori le mura-bazilika Firenze történelmi központja Velence és lagúnája A pisai Dóm tér San Gimignano történelmi központja Sassi di Matera Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái Siena történelmi központja Nápoly történelmi központja Crespi d’Adda Ferrara történelmi központja és a Pó torkolata Castel del Monte Alberobellói trullók Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei Pienza városának történelmi központja A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio épületegyüttessel A Savoyai királyi család rezidenciái (Torino) A padovai botanikus kert Porto Venere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) A dóm, a Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande Modenában Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei Amalfi-part Agrigento régészeti lelőhelyei Villa Romana del Casale (Piazza Armerina) Su Nuraxi di Barumini, Szardínia Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a padulai karthauzi kolostor Urbino történelmi központja Villa Adriana Verona városa Assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek Villa d’Este A Val di Noto késő barokk városai (Délkelet-Szicília) Piemont és Lombardia szent hegyei (Sacri Monti) Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai Val d’Orcia Siracusa városa és Pantalica nekropolisza Genova: Le Strade Nuove és a Palazzi dei Rolli Mantova és Sabbioneta Az Albula-vasút Albulában és a Bernina kultúrtáj¹ Történelem előtti cölöpházak az Alpok közelében³ Langobárd emlékek Itáliában Medici-villák és kertek Piemonti borvidékek: Langhe-Roero és Monferrato Az arab-normann Palermo, és Cefalù és Monreale székesegyházai Ivrea, a 20. századi ipari város 16–17. századi velencei védművek⁴ Padova 14. századi freskói Bolognai árkádok Via Appia
	Javasolt	Európai papírmalmok A görög-bizánci kultúra emlékei a korai és késői középkorból Chianti Classico villagazdaság-rendszere Marche történelmi színházai Szardínia nuraghe építményei Az Alpone-völgy eocén kori tengeri fosszília lelőhelye A történelem előtti Szardínia művészete és építészete A Via Francigena olaszországi szakasza A mediterrán Alpok Civita di Bagnoregio kultúrtája Középkori benedek-rendi kolostorok A Mont Blanc tömbje A Maggiore-tó és az Orta-tó vidéke Hanbury Botanikus Kert Orvieto A pápai nemesség villái Salento és a barokk Lecce A stilói katholikon és bazilita bizánci épületegyüttesek A Maddalena-szigetvilág és a Bonifaciói-szoros Motya és Lilibeo a pun civilizáció Itáliában A Flegrea-térség talajszintváltozásai A Marmore-vízesés és Valnerina kolostorépítményei valamint vízgazdálkodási emlékei Pelagos Menedék a tengeri emlősök védelmére a Földközi-tengeren Asinara-sziget Sulcis-Iglesiente Carrara márványlelőhelye A legelőváltó pásztorkodás útvonalai Volterra és kultúrtája Az Aniene-völgy és a Villa Gregoriana Tivoliban Murgia-fennsík A történelem előtti Puglia karsztbarlangjai Alessandria erődje
¹ Svájccal közös ² Több országgal közös ³ Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Svájccal és Szlovéniával közös ⁴ Horvátországgal, Meontenegróval közös