Rhätische Bahn
| Rhätische Bahn | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1888. február 7. |
| Székhely | Chur |
| Vezetők |
Stafan Engler elnök Heinz Dudli alelnök Hans Amacker igazgató[1] |
| Alapító | Willem Jan Holsboer |
| Iparág | vasúti közlekedés |
| Tulajdonos |
|
| Forma | részvénytársaság |
| Árbevétel | 336 000 000 Fr (2012) |
| Alkalmazottak száma | 1500 (2012) |
 Rhätische Bahn
Pozíció Svájc térképén
| |
| é. sz. 46° 24′ 32″, k. h. 10° 01′ 10″Koordináták: é. sz. 46° 24′ 32″, k. h. 10° 01′ 10″ | |
| A Rhätische Bahn weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rhätische Bahn témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Rhätische Bahn (RhB) svájci vasúttársaság. 384 km hosszú hálózata[2] az ország délkeleti részén, Graubünden kantonban található; a hálózaton panoráma- és regionális vonatokat, tehervonatokat, valamint autószállító vonatokat üzemeltet. A Bernina Express és a Glacier Express világszerte ismert márkák, míg a Bernina- és az Albula-vasút 2008 óta az UNESCO világörökség része.[3]
Szervezet[szerkesztés]
A Rhätische Bahn részvénytársasági formában működik, Rhätische Bahn AG néven. Több mint 95%-ban köztulajdonban van, pontos tulajdoni struktúrája a következő:
- 51,3% Graubünden kanton,
- 43,1% Svájci Államszövetség,
- 4,6% magánszemélyek és magánvállalkozások,
- 1% graubündeni községek (önkormányzatok).
Közszolgáltatási feladatainak ellátásához az államszövetség és a kanton pénzügyileg is hozzájárul.[4]
Mintegy 1500 alkalmazottjával az RhB Graubünden kanton egyik legnagyobb munkáltatója.[5]
Infrastruktúra[szerkesztés]
A Rhätische Bahn 384 km hosszú, metrikus nyomtávú pályahálózatot üzemeltet. A hálózaton 612 híd és 115 alagút található.[2] Ennek a hátulütője az infrastruktúra fenntartásának és megújításának magas finanszírozási igénye.[4]
Hálózat[szerkesztés]
St. Moritz, Davos és Arosa jól ismert magashegyi üdülőhelyek Svájcban, amelyeket az RhB 1000 mm nyomtávolságú vonalai kötnek össze egymással, illetve a svájci országos hálózatra átszállva Európa nagyvárosaival. Az RhB a Brig—Visp—Zermattbahn (BZV) és a Furka Oberalpbahn (FO) vonalaival egy nagyobb kiterjedésű összefüggő, 1000 mm nyomtávolságú hálózatot alkot, amelynek a másik végpontja Zermattban van. A három vasúttársaság által üzemeltetett vonalak napjainkban Európa legnagyobb kiterjedésű keskeny nyomtávolságú hálózatát képezik, amelyet még a ma már csak turisztikai célokat szolgáló, gőzvontatású Furka-Hegyivasút (DFB) egészíti ki.
A Rhätische Bahn a következő vasútvonalakat üzemelteti:
- Landquart–Davos Platz-vasútvonal
- Davos Platz–Filisur-vasútvonal
- Landquart–Thusis-vasútvonal
- Albula-vasút (Thusis–St. Moritz)
- Samedan–Pontresina-vasútvonal
- Bever–Scuol-Tarasp-vasútvonal
- Bernina-vasút (St. Moritz–Tirano
) - Chur–Arosa-vasútvonal
- Bellinzona–Mesocco-vasútvonal (turisztikai forgalom külső üzemeltetővel)
- Vereina-vasútvonal
A Bernina- és az Albula-vasút 2008 óta az UNESCO világörökség része.[3]
Személyszállítás[szerkesztés]
Az RhB panoráma- és regionális vonatokat, valamint autószállító vonatokat üzemeltet.[3] 2014-ben 10 093 000 utast szállított (ez a szám 1995-ben még csak 8 584 000, 2005-ben 9 226 000 fő volt).[6]
Chur, Davos, Landquart és St. Moritz térségében jelentős hivatásforgalmat (ingázó forgalmat) bonyolít.[5]
A Bernina Express és a Glacier Express világszerte ismert márkák.[3] Ezek a járatok alapvetően turisztikai termékek, melyeket a Schweiz Tourismus és Graubünden Ferien turisztikai szervezetekkel, valamint az érintett üdülőhelyekkel (St. Moritz, Davos, Zermatt) együtt képviselnek.
- A Bernina Express nevű panorámavonat Churból indulva, az Albulatalon és Felső-Engadinon keresztül jut el a Bernina-hágónt található legmagasabb pontjára (2253 m), ahonnan látványos műtárgyakon át ereszkedik le az Olaszországi Tiranóba. Az út nagyjából 4 óráig tart.
- A Glacier Express, „a világ leglassabb gyorsvonata” 1930 óta közlekedik az Engadinból a Matterhornhoz (St. Moritz és Davos, valamint Zermatt között) az Albulatalon keresztül.[7]
A Vereina-alagútban közlekedő autószállító vonatok az egyetlen időjárástól független (télen is üzembiztos) kapcsolatot jelentik az Engadin és a Nordbünden között.[5] Az 1999-ben megnyílt vonalon a szállított járművek – autóbuszok, személy- és tehergépkocsik – száma a 2000-es 306 000-ről 2014-re 473 000-re emelkedett.[6]
Teherszállítás[szerkesztés]
A társaság hálózatán teherszállítást is végez.[3] A jellemző áruféleségek a rönkfa, építőanyag, élelmiszerek és italok, hulladékok és kőolajtermékek. A teherforgalom csökkenő tendenciát mutat: 2014-ben 547 000 tonna volt, míg 1995-ben még 872 000, 2005-ben 699 000 tonna.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Profil 2015': Profil 2015: Die RhB im Überblick (német nyelven). Rhätische Bahn AG, 2015. [2015. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 11.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Rhätische Bahn című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (német, olasz, francia, angol, romans, lengyel, cseh, kínai, japán)
- The Rhaetian Network
- Rail-info.ch
- Railfaneurope.net, RhB fotók
|
