Ugrás a tartalomhoz

Pónik

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pónik (Poniky)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBesztercebányai
Rangközség
Első írásos említés1282
PolgármesterJán Beňo
Irányítószám976 33
Körzethívószám00421 (0) 48
Forgalmi rendszámBB
Népesség
Teljes népesség1554 fő (2024. dec. 31.)[1]
Népsűrűség27 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság499 m
Terület59,04 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 42′ 35″, k. h. 19° 17′ 25″48.709722°N 19.290278°EKoordináták: é. sz. 48° 42′ 35″, k. h. 19° 17′ 25″48.709722°N 19.290278°E
Pónik weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Pónik témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pónik (1886-ig Pojnik, szlovákul: Poniky) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban. Pónikkohó és Kispónik tartozik hozzá.

Fekvése

[szerkesztés]

Besztercebányától 13 km-re délkeletre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorszakban, majd a korai bronzkorban is éltek emberek.

A település első írásos említése 1282-ből „Ponyk” néven származik, de valószínűleg már a tatárjárás előtt is létezett. Királyi birtok volt, melyet IV. László király 1284-ben a csehek elleni háborúban mutatott vitézségéért Turchus Fülöp mesternek adott. A 14. században területén aranyat találtak és az aranybányászat 1571-ig tartott. Az aranyon kívül vasércet is bányásztak itt. 1310-ben az alapító Fülöp mester fiai Keresztelő Szent János tiszteletére kápolnát építettek ide. 1358-ban területén két malom működött. 1388-ban részben nemesi birtok, részben a zólyomlipcsei váruradalom része. 1400-ban városi kiváltságokat kapott. 1580-ban török támadás érte a falut, amely súlyos károkat szenvedett. 1605-ben Bocskai István hajdúi gyújtották fel. 1663-ban újabb török támadás érte, melyben a templom is leégett, benne sok régi oklevéllel. Az utolsó török támadás 1678. január 6-án történt, amikor ismét felgyújtották a települést és 300 lakost hurcoltak rabságba. A 18. század második felében megindult az intenzív vasércbányászat.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „POJNIK. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Libet Bányához 1 mértföldnyire; veres földgye nevezetes; földgyének 2 harmad része sovány, de más része termékeny, és szép királyi javakat is bírnak, első osztálybéli.”[2]

1828-ban 146 házában 1061 lakos élt. Lakói a mezőgazdaságban dolgoztak, illetve bányászok, erdei munkások, vaskohászok voltak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a településről: „Pojnik, tót m. v. Zólyom vmegyében, ut. p. Beszterczétől keletre 1 1/2 órányira erdős hegyek közt: 85 kath., 976 evang. lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Határa hegyes, sovány, de lent jól terem. Főnevezetessége vasbányáiban, hutáiban s olvasztó hámoraiban áll. F. u. a kamara.”[3]

1886-ban hozzá csatolták Kispónikot. A trianoni diktátumig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott.

1943-ban csatolták hozzá Pónikkohót.

Kispónik

[szerkesztés]

A hozzá tartozó Kispónik (Ponicka Lehotka) a 14. században keletkezett, a zólyomlipcsei uradalom része volt. 1424-ben Kispónik néven említik. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1886-ban olvadt Pónikba.

Népessége

[szerkesztés]
Népességi statisztikák (10 év)[4]
Év:1994.2004.2014.2024.
Lakosság1538156715641554
Különbség +1,88 % -0,19 % -0,63 %
Népességi statisztikák[4]
Év2023.2024.
Lakosság15401554
Eltérés+0,90 %

1910-ben 1645, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1551 lakosából 1510 szlovák volt.

2011-ben 1590 lakosából 1548 szlovák volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Freskók a r. k. templomban
  • Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1310 körül épült gótikus stílusban, gazdagon díszítve 1380 és 1415 közötti festett, gótikus freskókkal. Belseje Lőcsei Pál mester alkotása. A 16. század kezdetén oldalkápolnával bővítették. A 18. század közepén barokk stílusban átépítették, s a 19. században – főként belső terét – ismét módosították. A régészeti kutatások által feltárt eredeti freskóit az 1971 és 1991 közötti években restaurálták. A templom eredeti gótikus alakját is ekkor állították vissza, eltüntetve a barokk átalakítás nyomait. Gótikus főoltára 1512-ből származik.
  • Evangélikus temploma 1784-ben épült, tornya 1868-ban készült el.
  • Vízimalma a 18.-19. században épült.
  • Pónikhuta kápolnája 1945-ben épült a Fatimai Szűzanya tiszteletére.
  • Kapucinusok kolostora. E szerzetesrend tagjai 1995. május 1-én telepedtek le a községben, létrehozva ideiglenes kolostorukat az egykori katolikus iskola épületében. A jelenlegi kolostor épületét, melyet a plébánia épületének átépítésével alakították ki, 1999 októberében szentelték fel. A kolostorban jelenleg (2008) hét szerzetes tevékenykedik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  • Zemko, Ján 1982 (ed.): Poniky 700 ročné. Martin
  • Pecník, Marcel – Luptáková, Vladimíra 2018 (eds.): Poniky - monografia obce. Banská Bystrica. ISBN 978-80-971453-8-5
  • Pecník, Marcel a kol. 2024: Kostol sv. Františka Serafínskeho v Ponikách. Banská Bystrica. ISBN 978-80-973867-8-8
  1. ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2025. március 31., 2025. április 24.
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ a b Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]. Statistical Office of the Slovak Republic, 2025. március 31. (Hozzáférés: 2025. március 31.)

További információk

[szerkesztés]

Lásd még

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pónik&oldid=28413323”