Pónik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pónik (Poniky)
Ponik18ThalerTamas.JPG
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásBesztercebányai
Rang község
Első írásos említés 1282
Polgármester Ján Beňo
Irányítószám 976 33
Körzethívószám 00421 (0) 48
Forgalmi rendszám BB
Népesség
Teljes népesség 1572 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség27 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság499 m
Terület59,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pónik (Szlovákia)
Pónik
Pónik
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 42′ 36″, k. h. 19° 17′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 42′ 36″, k. h. 19° 17′ 24″
Pónik weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pónik témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pónik (1886-ig Pojnik, szlovákul: Poniky) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Besztercebányától 13 km-re délkeletre fekszik. Pónikkohó tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban, majd a korai bronzkorban is éltek emberek. A település első írásos említése 1282-ből "Ponyk" néven származik, de valószínűleg már a tatárjárás előtt is létezett. Királyi birtok volt, melyet IV. László király 1284-ben a csehek elleni háborúban mutatott vitézségéért Turchus Fülöp mesternek adott. A 14. században területén aranyat találtak és az aranybányászat 1571-ig tartott. Az aranyon kívül vasércet is bányásztak itt. 1310-ben az alapító Fülöp mester fiai Keresztelő Szent János tiszteletére kápolnát építettek ide. 1358-ban területén két malom működött. 1388-ban részben nemesi birtok, részben a zólyomlipcsei váruradalom része. 1400-ban városi kiváltságokat kapott. 1580-ban török támadás érte a falut, amely súlyos károkat szenvedett. 1605-ben Bocskai István hajdúi gyújtották fel. 1663-ban újabb török támadás érte, melyben a templom is leégett benne sok régi oklevéllel. Az utolsó török támadás 1678. január 6-án történt, amikor ismét felgyújtották a települést és 300 lakost hurcoltak rabságba. A 18. század második felében megindult az intenzív vasércbányászat. 1828-ben 146 házában 1061 lakos élt. Lakói a mezőgazdaságban dolgoztak, illetve bányászok, erdei munkások, vaskohászok voltak.

Vályi András szerint „POJNIK. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Libet Bányához 1 mértföldnyire; veres földgye nevezetes; földgyének 2 harmad része sovány, de más része termékeny, és szép királyi javakat is bírnak, első osztálybéli.”[2]

Fényes Elek szerint „Pojnik, tót m. v. Zólyom vmegyében, ut. p. Beszterczétől keletre 1 1/2 órányira erdős hegyek közt: 85 kath., 976 evang. lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Határa hegyes, sovány, de lent jól terem. Főnevezetessége vasbányáiban, hutáiban s olvasztó hámoraiban áll. F. u. a kamara.”[3]

A trianoni békeszerződésig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott.

A hozzá tartozó Póniklehota a 14. században keletkezett, a zólyomlipcsei uradalom része volt. 1424-ben Kispónik néven említik. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1886-ban olvadt a községbe.

Pónikkohó a Pónik határában létesített vasolvasztó mellett keletkezett a 18. században. 1732-ben a besztercebányai S. Keller nagyolvasztót építtetett ide, mely 1870-ig működött. A 19. század elején 17 ház állt a településen. 1885-ben fűrésztelep létesült. 1943-ban csatolták Pónikhoz.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1645, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1551 lakosából 1510 szlovák volt.

2011-ben 1590 lakosából 1548 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1310 körül épült gótikus stílusban, gazdagon díszítve 1380 és 1415 között festett gótikus freskókkal. Belseje Lőcsei Pál mester alkotása. A 16. század kezdetén oldalkápolnával bővítették. A 18. század közepén barokk stílusban átépítették, s a 19. században főként belső terét ismét módosították. A régészeti kutatások által feltárt eredeti freskóit az 1971 és 1991 közötti években restaurálták. A templom eredeti gótikus alakját is ekkor állították vissza, eltüntetve a barokk átalakítás nyomait. Gótikus főoltára 1512-ből származik.
  • Evangélikus temploma 1784-ben épült, tornya 1868-ban készült el.
  • Vízimalma a 18. - 19. században épült.
  • Pónikhuta kápolnája 1945-ben épült a Fatimai Szűzanya tiszteletére.
  • Kapucinusok kolostora. E szerzetesrend tagjai 1995. május 1-én telepedtek le a községben, létrehozva ideiglenes kolostorukat az egykori katolikus iskola épületében. A jelenlegi kolostor épületét, melyet a plébánia épületének átépítésével alakították ki, 1999 októberében szentelték fel. A kolostorban jelenleg (2008) hét szerzetes tevékenykedik.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]