Makó-Landori erdők

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A '70-es árvíz emlékére állított emlékmű, ahol annak idején az óriásbuzgárt megállították. Mögötte a Makó-Landori erdő fái.
Az emlékműn található felirat

A Makó-Landori Erdő, a Körös–Maros Nemzeti Park területét képezi, annak hét törzsterületének egyike, melyet 421 hektáros területével 1990-ben nyilvánított védett területté a 6/1990. (III.31.) KVM rendelet. Ezen terület őrzi a Maros hullámterében[1] lévő hajdani keményfás ligeterdők flóráját és faunáját, mely eltér mind a középső-, mind a déli tiszai árterek erdőtársulásaitól. Az erdők területe továbbá fontos kapu, kilométereken át jelent élőhelyi kapcsolatot az erdélyi és a bánáti fajok között. Védetté nyilvánításának oka, továbbá, hogy szaporodó-, táplálkozó-, vonuló- és pihenőhelyet biztosítsanak a puszták, az ártéri erdők és a köztük lévő gyepek állatvilágának, valamint, hogy megőrizzék ökológiai folyosói szerepét, melyet a Kopáncsi-puszta és a Maros-völgy életében tölt be. Illetve számos madárfaj vonulásában tölt be jelentős szerepet, ilyen a gatyás ölyv vagy az őrgébics.

Az erdőt tölgy-szil-kőrisliget alkotja, állatvilágát, pedig főleg ízeltlábúak és puhatestűek alkotják, de állománya gazdag halakban és énekesmadarakban is, található holló, kabasólyom, vörös vércse, vízityúk, karvaly, kuvik, szalakóta, búbos banka, gyurgyalag, kis- és nagyfakopáncs, fekete harkály, ökörszem, fakusz, őszapó, és a függőcinege populáció is említésre méltó.

A Maros ártér[szerkesztés]

A Makó-Landori erdők területe az 1990-es védetté nyilvánítás után, az 1999-es bővítések keretében a Maros menti erdők és gyepek részeként a Körös–Maros Nemzeti Park részévé vált. A folyó hullámtere a Magyarországra érkező szakaszától a Tiszába ömléséig terjed, Szeged-Tápéig. Ezt az utat meredek falak, homokzátonyok jellemzik, növényvilági tekintetben füzek, fekete és fehér nyárfák. Természetvédelmi értelemben legnagyobb értékei a hosszan elnyúló fűz- és nyárligeterdők és a közéjük beékelődő keményfás ligeterdők, mint a Makó-Landori erdők, valamint a folyón zajló migráció, amellyel árvizek által sodort élőlények érkeznek a területre.

Az erdőket felépítő fafajok
magas kőris, magyar kőris, kocsányos tölgy, szilfa 75%
fűzfa, nyárfa, fekete nyár, 15%

Állatvilág[szerkesztés]

Halak[szerkesztés]

Hüllők[szerkesztés]

Lábjegyzet[szerkesztés]

  1. Az ártér azon része, amely a töltés víz felőli oldala és a meder széle között helyezkedik el vagy két átellenes töltés közötti terület a vízfelszínnel együtt

Felhasznált irodalom[szerkesztés]