Magyar Demokrata Fórum
| Magyar Demokrata Fórum | |
| Fájl:MDF.png | |
| Adatok | |
| Elnök | Dávid Ibolya |
| Elnökhelyettes | Herényi Károly |
| Alapítva | 1987. szeptember 27. |
| Feloszlatva | 2011. április 8. |
| Székház | 1025 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 73. |
| Ifjúsági tagozat | Ifjúsági Konzervatív Unió |
| Ideológia | konzervatív–liberális[1] |
| Politikai elhelyezkedés | balközép[2][1] |
| Parlamenti jelenlét | 1990-től |
| Nemzetközi szövetségek | Közép Demokrata Internacionálé |
| EP-frakció | Európai Konzervatívok és Reformerek |
| Hivatalos színei | zöld |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Demokrata Fórum témájú médiaállományokat. | |
A Magyar Demokrata Fórum (röviden MDF) egy bejegyzett politikai párt Magyarországon.
A párt alapításának hivatalos időpontja 1987. szeptember 27. Első elnöke Bíró Zoltán volt, őt követte Antall József, aki 1990-től 1993-ban bekövetkezett haláláig Magyarország miniszterelnöke volt. A párt jelenlegi elnöke Dávid Ibolya.
A párt gazdaságpolitikai kérdésekben neoliberális irányvonalat képvisel, a magyar politikát meghatározó szimbolikus és ideológiai kérdésekben képviselt álláspontja alapján azonban inkább a baloldalhoz sorolható.[1][2]
Történelem
A Magyar Demokrata Fórum 1987-ben alakult Lakiteleken. Az alapítói okirat aláírói Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor voltak. A rendszerváltás utáni első választások megnyerése után az MDF az FKGP-vel és a KDNP-vel alakított kormányt. A miniszterelnök Antall József lett, aki az MDF-et a nép-nemzeti irányzat, a kereszténydemokrácia és a nemzeti liberalizmus három alappillérén nyugvó pártként határozta meg. Antall József halála után Boross Péter belügyminiszter lett a miniszterelnök.
Az 1990–1994-es években több képviselőt kizártak a pártból, akik közül sokan függetlenként folytatták karrierjüket, míg mások a Fidesz színeiben. Több képviselő új pártot alapított, mint például Csurka István, a MIÉP , vagy Szabó Iván az MDNP alapítója. A MIÉP az 1998-as országgyűlési választásokon elérte az 5%-os küszöböt és parlamenti frakciót alakíthatott, míg az MDF alig érte el a 3%-ot, ám egyéni válaszókerületekben – egyes fideszes jelöltek visszalépése miatt – 18 képviselője győzelmet aratott és parlamenti frakciót alakított. Négy év ellenzékben eltöltött idő után újra kormányzópárt lehetett a Fidesz és az FKGP mellett. A 2004-es Európai Parlamenti választásokon egy képviselőt delegálhatott az Európai Unió parlamentjébe.
A 2002-es országgyűlési választáson a Fidesz-szel közös listán indultak és több mint 41%-ot értek el, de a választást elveszítették. Az MDF országgyűlésbe jutott 24 képviselője önálló frakciót alakított. Időközben a párton belül szakadások jelentek meg; Lezsák Sándort, Balogh Lászlót, Balsai Istvánt, Font Sándort, Horváth Balázst, Kelemen Andrást és Szászfalvi Lászlót törvénytelenül kizártak a frakcióból. Emiatt jogerősen 10 millió forint kártérítésre kötelezték az MDF-et 2007. június 26-án.[3] 2005. április 2-án egyesülési egyezményt írtak alá a korábban a pártból kivált MDNP-vel.
Az MDF a 2006-os országgyűlési választáson önállóan indult, és az első fordulóban 5,04%-os eredménnyel bejutott a parlamentbe, mely révén 1994 óta először képes volt egyedül bekerülni az Országgyűlésbe. Önálló miniszterelnök-jelöltet állítottak Dávid Ibolya személyében. Az MDF mindkét nagy párttól távolságtartó politikával próbált eredményes lenni, ennek központi eleme volt, hogy sem Gyurcsány Ferencet, sem Orbán Viktort nem segítik kormányra.
Ez a két forduló között főleg utóbbi irányában mutatkozott meg, amikor elutasította a Fidesz közeledését.[4] Ennek hatására a baloldali szavazótáborban nőtt, a jobboldali szavazótáborban viszont csökkent népszerűsége. A két párt viszonya azóta jelentősen romlott.
2006 folyamán a párt népszerűsége folyamatosan emelkedett, 2006 júniusában (1996 óta először) megelőzte az SZDSZ-t, júliusban a biztos szavazók és pártválasztók körében már 8%-os volt a támogatottsága, míg a teljes lakosság körében 5%. Később azonban (már 2006 szeptemberére) támogatása jelentősen csökkent, azóta a 2-7%-os sávban mozog a biztos pártválasztók körében. 2009 elejére ez a mutató egymás után két hónapban 2% lett (az SZDSZ-szel azonos módon).[5]
2009-ben a párt új irányvonalat vett, és heves viták után Olajos Péter helyett Bokros Lajos egykori pénzügyminisztert jelölte az EP-választásra, mely során Csáky András országgyűlési képviselő kilépése után 2009. március 20-i hatállyal megszűnt a párt frakciója.[6] A 2009-es európai parlamenti választáson a Magyar Demokrata Fórum átlépte az 5%-os küszöböt, ezért egy képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe.
2009. június 13-án kiszivárgott Boross Péter volt miniszterelnök, az MDF egyik legismertebb képviselőjének levele az MDF elnökségi tagjaihoz,[7] amelyben bejelenti, hogy megszakítja a kapcsolatát az MDF-fel, mert nem ért egyet legutóbbi irányváltásával.
A 2010-es választásokon a Demokrata Fórum, szintén folytatni kívánja a „Bokrosi irányvonalat”, a „nyitás politikáját”, ahogy Dávid Ibolya, pártelnök nevezi. Ez azt jelenti, hogy Bokros Lajos a párt kormányfő-jelöltje, listavezetője is, ezenkívül pedig több ismert, eddig a politikai garnitúra másik oldalához köthető személyek a párt képviselő-jelöltjeként indulnak, például Debreczeni József, közíró, valamint Somogyi Zoltán, a Political Capital elemzője. Tölgyessy Péter politikai elemző szerint az MDF átlépett a politikai erőtér baloldalára, és szavazótábora nagyrészt kicserélődött.[2] Az MDF ezt követően választási együttműködést kötött a Retkes Attila által vezetett SZDSZ-szel. Eszerint a liberálisok állítják az MDF budapesti listájának vezetőjét és többségét, valamint több helyen, Budapesten és országosan is közös képviselő-jelölteket indítanak. Ez az együttműködés vitatott volt a párton belül.
Az MDF elnökei
- Bíró Zoltán (ügyvezető elnök – 1987. szeptember 27. – 1989. október 21.)
- Antall József (1989. október 21. – †1993. december 12.) (hivatalosan 1994. február 19.)
- Für Lajos (1994. február 19. – 1996. március 2.)
- Lezsák Sándor (1996. március 2. – 1999. január 30.)
- Dávid Ibolya (1999. január 30. óta)
Választási eredmények
Országgyűlési választások
| Választások | Szavazatok száma (I. forduló) |
Szavazatok aránya (I. forduló) |
Szavazatok száma (II. forduló) |
Szavazatok aránya (II. forduló) |
Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1990-es | 1 213 825 | 24,72% | 1 406 2691 | 41,24%1 | 164 | 42,49% | kormánypárt |
| 1994-es | 649 966 | 12,03% | 639 866 | 14,93% | 38 | 9,84% | ellenzék |
| 1998-as | 139 934 | 3,12% | — | — | 172 | 4,40%2 | kormánypárt2 |
| 2002-es | 2 306 763 3 | 41,07%3 | 2 196 524 3 | 49,97%3 | 243 | 6,22%3 | ellenzék |
| 2006-os | 272 831 | 5,04% | 16 355 | 0,50% | 11 | 2,85% | ellenzék |
- 1: A javára történt jelentős számú visszalépés révén
- 2: Az 5%-os küszöböt el nem érve, területi- és országos listás mandátumot nem, de részben a Fidesszel kötött választási megállapodás révén 17 egyéni mandátumot szerzett, és egy miniszteri tárcát (Igazságügyi Minisztérium – Dávid Ibolya) kapott.
- 3: Az MDF és a Fidesz közös listán indult, önálló jelöltjeik nem voltak. 164 képviselő Fidesz-MDF, 24 MDF-Fidesz színekben jutott be, összesen 188 (48,71%).
Megjegyzések:
- 1990-ben megnyerte a választásokat és a kormánykoalíció vezetője volt.
- 1998-ban egyéni választókerületekben mandátumot szerzett képviselői révén tudott frakciót alakítani. (3,12%-ot ért el)
- 2002-ben a Fidesszel közös listán indulva jutott be a parlamentbe.
- 2006-ban az országos listán elért 5,04%-os eredménye révén szerzett parlamenti tagságot, az elnyerhető mandátumok 2,85%-át birtokolja.
- Lásd még: Magyar választási rendszer
Európai parlamenti választás
| Választások | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Európai parlamenti csoport | Európai parlamenti alcsoport |
|---|---|---|---|---|---|
| 2004-es | 164 025 | 5,34% | 1 | Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) (EPP-ED) | Európai Néppárt (EPP) |
| 2009-es | 153 660 | 5,31% | 1 | Európai Konzervatívok és Reformerek (ECRG) | Európai Reformért (MER) |
Lásd még
Jegyzet
- ↑ a b c Somogyi Zoltán: Somogyi Zoltán nyílt levele az LMP kampányfőnökéhez (magyar nyelven). mdf, 2010. március 18. (Hozzáférés: 2010. március 19.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen
<ref>címke, „tgbal” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal - ↑ a b c Mong Attila: Tölgyessy Péter: Az MDF lett a baloldal kisebbik pártja (magyar nyelven). InfoRádió, 2008. december 17. (Hozzáférés: 2010. március 22.)
- ↑ Törvénytelen kizárások
- ↑ (Bod Péter Ákos miniszterelnök-jelöltsége
- ↑ TÁRKI - Választáskutatás
- ↑ Leépít az MDF, Index.hu
- ↑ Boros Péter az MDF volt miniszterelnöke szakított Dávid Ibolyával