II. Simeon bolgár cár

Szimeon Szakszkoburgotszki
Bolgár cár
Hivatali idő 1943. augusztus 28. – 1946. szeptember 15.
Előd	III. Borisz bolgár cár
Bulgária 47. miniszterelnöke
Hivatali idő 2001. július 24. – 2005. augusztus 17.
Előd	Ivan Kosztov
Utód	Szergej Sztanisev
Született	1937. június 16. (89 éves) Szófia, Bulgária
Párt	Második Szimeon Nemzeti Mozgalom
Szülei	Johanna bolgár cárné III. Borisz bolgár cár
Házastársa	Margarita Gomez-Acebo y Cejuela
Gyermekei	Kardam Kyril, Prince of Preslav Kubrat de Bulgaria Konstantin-Assen, Prince of Vidin Princess Kalina of Bulgaria
Foglalkozás	üzletember
Iskolái	Valley Forge Military Academy and College Victoria College
Vallás	ortodox
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje Adopted Son of Madrid (2004) Cirill és Metód Érdemrend Order of Bravery Szent Sándor Rend Sztara Planina Érdemrend Knight of the Order of the Most Holy Annunciation Knight grand cross of the order of the crown of Italy Grand Cross of the Order of the Redeemer Order of Saint John Coburg díszpolgára (2005) Order of Independence a francia Becsületrend főtisztje Knight Grand Cross of the Order of Leopold II Aranygyapjas rend lovagja (2004) Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
Szimeon Szakszkoburgotszki aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szimeon Szakszkoburgotszki témájú médiaállományokat.

Szász–Coburg–Gothai Simeon, teljes polgári nevén Szimeon Boriszov Szakszkoburgotszki (bolgárul: Симеон Борисов Сакскобурготски; Szófia, 1937. június 16. –) II. Simeon néven Bulgária utolsó cárja (1943–1946 között), később hazatérve miniszterelnöke (2001–2005). III. Borisz cár és Savoyai Johanna (Giovanna di Savoia) olasz királyi hercegnő gyermeke trónra lépéséig a „tarnovói herceg” titulust viselte.

Életrajza

Gyermekkora és uralkodása

1937-ben Szófiában született, a Szász–Coburg–Gotha dinasztiából származó III. Borisz cár, 1918-1943 között Bulgária uralkodójának és Savoyai Johanna olasz királyi hercegnőnek fiaként. 1943-ban, 6 éves korában apja halálát követően Bulgária cárjává nyilvánították, azonban kiskorúsága miatt az államfői hatalmat háromtagú kormányzótanács gyakorolta helyette. Miután az ország kilépett a háborúból, a három régenst letartóztatták és 1945. február 2-án kivégezték, majd újabb régens vette át az irányítást, de 1946 szeptember 8-án a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt Bulgária köztársasági államformát vett fel, a gyermekcár pedig emigrációba kényszerült.

Emigrációban

1946–1951 között Egyiptomban élt, itt végezte el a brit katonai kollégiumot Alexandriában. 1951-ben ötven évre átköltözött Spanyolországba, itt 1955-ben, nagykorúsága elérése idején, spanyolországi emigrációban saját magát Bulgária cárjává nyilvánította. 1958–1959-ben az Amerikai Egyesült Államokban elvégezte a Valley Forge Military Academy and College katonai iskolát, melyet altiszti rangban hagyott el.

Később az üzleti életben helyezkedett el, különböző marokkói cégeket képviselt Madridban.^[forrás?]

Visszatérése Bulgáriába, új politikai szerepvállalása

II. Simeon és felesége 2017-ben La Wantzenau-ban

1989-től kezdődően újra bekapcsolódott a bolgár politikai életbe.^[forrás?] 1996-ban visszatért Bulgáriába és a korábbi királyi tulajdon jelentős részét visszaszerezte. 2001-ben véglegesen hazatért Bulgáriába, saját pártot alapított (Második Szimeon Nemzeti Mozgalom), mely 49%-os eredményt szerzett a 2001-es parlamenti választásokon a 240 parlamenti mandátum felét megszerezve. Pártja koalícióra lépett a török kisebbség pártjával (Mozgalom a Jogokért és Szabadságokért) és 2001. július 24-én Szimeon Szakszkoburgotszki néven ő lett Bulgária miniszterelnöke. Miniszterelnökként az ország Európai Unióhoz és NATO-hoz való csatlakozásáért dolgozott. Bulgária 2004-ben miniszterelnöki ciklusa alatt csatlakozott a katonai szövetséghez.

Cári címéről de jure sosem, de facto 2001-ben mondott le, amikor miniszterelnökké választása alkalmából a bolgár parlamentben esküt tett a új alkotmányra, mely Bulgáriát köztársaságként határozta meg.

A 2005-ös választásokon pártja második helyet ért el a Bolgár Szocialista Párt mögött. A szocialisták nem tudtak egyedül kormányt alakítani, így elhúzódó válság után koalícióra léptek a korábbi kormánypártokkal: a Második Szimeon Nemzeti Mozgalommal és a török párttal. Pártja nevét 2007-ben Stabilitás és Felemelkedés Nemzeti Mozgalom-ra változtatták. További választásokon Szimeon pártja nem jutott be a parlamentbe.

Családja

1962. január 21-én feleségül vette Margarita Gomez-Acebo y Cejuelát, egy spanyol származású nemesi hölgyet. A házasságból négy fiú és egy leány született:

• Kardam, Tarnovo hercege (1962–2015)
  • Borisz (1997–)
  • Beltran (1999–)
• Kiril, Preszlav hercege (1964–)
  • Mafalda-Cecilia (1994–)
  • Olimpia Preszlavszka (1995–)
  • Tassilo (2002–)
• Kubrat, Panagjuriste hercege (1965–)
  • Mirko (1995–)
  • Lukás (1997–)
  • Tirso (2002–)
• Konsztantin-Aszen, Vidin hercege (1967–)
  • Umberto (1999–)
  • Sofia (1999–)
• Kalina hercegnő (1972–)
  • Szimeon-Haszan (2007–)

Források

• ↑ Encyclopædia Britannica: "Simeon Saxecoburggotski". Encyclopædia Britannica. Encyclopædia Britannica Inc. Hozzáférés: 2017. június 6.
• ↑ Index, 2001.08.02.: "II. Simeon volt bolgár cár felesküdött az alkotmányra". Index.hu. 2001. augusztus 2. Hozzáférés: 2017. június 5.
• ↑ BBC, 2005.08.15.: "Bulgaria coalition deal ends row" (angol nyelven). BBC. 2005. augusztus 15. Hozzáférés: 2017. június 6.

További információk

Előző uralkodó:
III. Borisz

Bulgária cárja
1943 – 1946

Következő uralkodó:
(köztársaság)