Hontkirályfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hontkirályfalva (Kráľovce-Krnišov)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásKorponai
Rang község
Első írásos említés 1266
Polgármester Ľubomír Slančík
Irányítószám 962 65
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám KA
Népesség
Teljes népesség158 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság339 m
Terület19,95 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hontkirályfalva (Szlovákia)
Hontkirályfalva
Hontkirályfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 21′ 00″, k. h. 18° 58′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 21′ 00″, k. h. 18° 58′ 30″
Hontkirályfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Hontkirályfalva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hontkirályfalva (szlovákul: Kráľovce-Krnišov, korábban Kráľovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Korponától közúton 12 km-re, (de légvonalban csak 5 km-re) nyugatra fekszik. Kormosó tartozik hozzá.

Története[szerkesztés]

Hontkirályfalva[szerkesztés]

Hontkirályfalva neve 1329-ben "Keralyffa" alakban bukkan fel, később Kralóc néven is említik. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg királyi birtok volt. Később a csábrági váruradalomhoz tartozott, majd birtokosai a Koháryak, Telekiek és Radvánszkyak voltak. 1567-ben a török rajtaütött a településen, kifosztotta és felégette azt. 1828-ban 44 házában 264 lakos élt. Lakói a földművelés és állattenyésztés mellett kézművességgel, főként kosárfonással foglalkoztak.

Vályi András szerint "KRALÓCZ. Kralovcze. vagy Királyfalva. Tót falu Zólyom Várm. lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Kormosóhoz nem meszsze, és annak filiája, földgyének 1/3 része termékeny, fája van mind a’ két féle, piatzozása Schelmetzen, és Korponán, a’ gyümöltsös kertyei is jók."[2]

Fényes Elek szerint "Kralócz, Zólyom m. tót falu, Korponához egy óra: 179 kath., 101 evang. lak."[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott. 1964-ben csatolták hozzá a szomszédos Kormosót.

Kormosó[szerkesztés]

A Hontkirályfalvához tartozó Kormosót 1266-ban "Kurumsou" alakban említik először, ezzel a környék egyik legősibb települése. 1317-ben "Cormosso", 1342-ben "Kurumpsou" néven szerepel a forrásokban. A Hont-Pázmány nemzetség birtokolta. A 14. században Litva várának uradalmához tartozott. A 16. században Verbőczi István, majd a csábrági uradalom birtoka. A 19. században a Coburgoké. 1558-ban 25 jobbágytelke volt. 1715-ben 49, 1720-ban 38 portája adózott. 1828-ban 62 házában 382 lakos élt, akik mezőgazdasággal, állattartással, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "KORMOSO. Krompov, Tót falu Hont Várm. földes Ura G. Kohári Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Selmetzhez 1 1/2, Korponához pedig 3/4 mértföldnyire, legelője van elég, fája mind a’ két féle, piatzozása Selmetzen, szőlő hegye tsekély borokat terem, földgyének nagyobb része sovány, és nehezen miveltetik."[2]

Fényes Elek szerint "Kórmoss, Honth vm. tót falu, Zólyom vmegye szélén, a hegyek közt: 15 kath., 367 evang. lak., kik a korponai határban szőlőt mivelnek. Kat. paroch. templom. Fenyves, bikkes erdő. F. u. h. Coburg. Ut. p. Selmecz."[3]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott. 1964-ben egyesítették a szomszédos Hontkirályfalvával.

Népessége[szerkesztés]

Hontkirályfalva lakosainak száma 1910-ben 281 fő, túlnyomórészt szlovákok.

2001-ben az egyesített településnek 192 szlovák lakosa volt.

2011-ben 187 lakosából 171 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Evangélikus temploma 1794-ben épült, 1911-ben neogótikus stílusban átépítették.
  • A községben ma is számos népi építésű ház látható.

Híres emberek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
  2. a b Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.