Zsibritó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsibritó (Žibritov)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Korponai
Rang község
Első írásos említés 1266
Polgármester Dušan Laco
Irányítószám 963 01
Körzethívószám 045
Népesség
Teljes népesség 69 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 7 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 487 m
Terület 9,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zsibritó (Szlovákia)
Zsibritó
Zsibritó
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 23′ 30″, k. h. 18° 59′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 23′ 30″, k. h. 18° 59′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsibritó (szlovákul: Žibritov) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Korponától 8 km-re, északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést 1266-ban "Seurdfolou" néven említi először oklevél, a Hont-Pázmány nemzetség birtokolta. 1342-ben Litva várának tartozéka. 1442 és 1446 között gyakran érték huszita támadások. A falu régi templomdombján 15. századi források várat említenek, mely egy bizonyos Zsibrid Jakab tulajdona volt. Őróla kapta volna nevét is a település, mivel azonban erkölcstelen életet folytatott, családjával együtt börtönben végezte. A falu a 16. század első felétől a szitnyai uradalom része. 1629-ben Koháry Péternek a birtoka, a 19. században a Coburg családé.

1576-ban elpusztította a török. 1586-ban várát megerősítették. A török időkben az erősség fontos őrhely volt, ahol folyamatosan őrség állomásozott. A vár romjai állítólag még a 19. század közepén is láthatók voltak. 1700-ban már működött az iskola. 1715-ben malma és 31 háztartása létezett, lakói főként szénégetéssel foglalkoztak. 1720-ban 24 háztartása volt, ebből 16 szénégetőké. A falu lakói állattartással, favágással, szénégetéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint "ZSIBRITÓ. Zsibritovcze. Tót falu Hont Várm. földes Ura Gr. Koháry Uraság, lakosai többfélék, fekszik Sz. Antalnak szomszédságában, és annak filiája, Selmetzhez nem meszsze; erdeje van, szőleje nints, legelője szoros."[2]

1807-ben a település leégett. 1828-ban 38 házában 233 lakos élt, akik földműveléssel, állattartással, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek szerint "Zsibritó, Honth m. tót falu, 45 kath., 196 evang. lak., kik a korponai határban birnak szőlőt. Sovány határ. F. u. h. Coburg. Ut. p. Selmecz."[3]

Hont vármegye monográfiája szerint "Zsibritó, tót kisközség, 53 házzal és 407 ág. ev. vallású lakossal; vasúti állomása Selmeczbányán, postája és távirója Szentantalon van. A Hunt nemzetség ősi birtoka, melynek már 1266-ban végbement határjárásról szólnak a följegyzések. A litvai vár tartozékaként, 1342-ben, Sebrethfolua alakban szerepel a neve. Később a szitnyai uradalomba olvadt és annak sorsában osztozott. az újabb korban, a Koháryak után, a herczeg Coburgok szerezték meg és jelenleg is az övék. A falu határában régi katholikus templom romjai láthatók, melyet a község hajdan katholikus hivei Mátyás király korában építettek, mint azt a mult századi canonica visitatio följegyzi; ez a templom a mult század derekán dőlt romba. Az ágostai evangelikus templomot 1838-ban építették. Zsibritó községhez tartozik a Ráczgyelja erdőőrlak."[4]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

A szlovák nemzeti felkelés idején francia partizánok és Alexander Nevský partizánegysége harcoltak itt. Különösen heves harcok folytak itt 1944. október 15. és 18. között. A község termelőszövetkezetét 1957-ben alapították, állattartással, gyümölcstermesztéssel foglalkozott. 1966-ban a korponai termelőszövetkezettel egyesítették.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 334, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 88 szlovák lakosa volt.

2011-ben 69 lakosából 64 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A vár és a középkori templom megerősítése 1586-ban készült el, ma már csak maradványaik láthatók.
  • Evangélikus temploma 1838-ban épült.
  • A falu közepén álló harangláb 19. századi, benne egy 1680-ban készített harang található.
  • Szentantal felé eső határrészén kis halastó található.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914.   Hont vármegye.