Unyad
| Unyad (Uňatín) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Korponai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1311 |
| Polgármester | Anna Babiaková |
| Irányítószám | 962 41 |
| Körzethívószám | 045 |
| Forgalmi rendszám | KA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 175 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
| Népsűrűség | 14 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 304 m |
| Terület | 12,99 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Unyad
Pozíció Szlovákia térképén
| |
| é. sz. 48° 17′ 45″, k. h. 19° 03′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 17′ 45″, k. h. 19° 03′ 45″ | |
| Unyad weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Unyad (1891-ig Unyatin, szlovákul: Uňatín) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Korponától 9 km-re délre, a Bozók-patak völgyében fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén a történelem előtti időben a puhói kultúra magaslati települése állt.
Unyadot 1311-ben "Wneten" alakban említik először. 1312-ben "Wnecen", 1512-ben "Wnathyn" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A falut a Hont nemzetség alapította, később a bozóki prépostság birtokolta. 1526 után a Balassa, majd a Fánchy családé. 1715-ben 3 kúriája és 21 háztartása volt. 1828-ban 51 házában 305 lakos élt, akik mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1830-ban az egész falu leégett.
Vályi András szerint "UNYATIN. Tót falu Hont Várm. földes Ura a’ Tudományi Kintstár, lakosai többfélék, fekszik Bozókhoz nem meszsze, mellynek filiája; földgye középszerű."[2]
Fényes Elek szerint "Unyatin, Honth m. tót falu, Bozókhoz 1 mfd., 322 kath., 1 evang. lak. F. u. a bozóki uradalom. Ut. p. Selmecz."[3]
Hont vármegye monográfiája szerint "Unyad, a bozóki patak mellett fekvő tót kisközség, 50 házzal és 315 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és postája Bozók, távirója Németi. A község a bozóki uradalom tartozéka volt, annak sorsában osztozott; földesurai előbb a Huntok, majd a prémontreiek voltak, kiktől Balassa Zsigmond elhódította; a XVI. század derekán a Fánchy család szerezte meg, a következő században pedig az egyház támasztott érte hosszú pört, míg végül az esztergomi papnevelő uradalmihoz csatolták. A falubeli kápolna 1873-ban épült. Unyad határához tartoznak a Magospart és Szedlicsnó-puszták."[4]
A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.
A háború után lakói a mezőgazdaság mellett főként faáru készítéssel, kosárfonással, csipkeveréssel foglalkoztak. 1927-ben tűzvész pusztított.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 317, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 194 lakosából 191 szlovák volt.
2011-ben 184 lakosából 178 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Krisztus Király tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1957-ben épült a korábbi, 1873-ban épített Szent Ignác kápolna helyén.
- A falu csipkeveréséről is híres.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1896–1914. Hont vármegye.
