Gaston Eyskens

Gaston Eyskens
Belgium 35. miniszterelnöke
Hivatali idő 1949. augusztus 11. – 1950. június 8.
Uralkodó	III. Lipót
Előd	Paul-Henri Spaak (3. hivatali idő)
Utód	Jean Duvieusart
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő 1958. június 26. – 1961. április 25.
Uralkodó	I. Baldvin
Előd	Achille Van Acker (3. hivatali idő)
Utód	Théo Lefèvre
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő 1968. július 17. – 1973. január 26.
Uralkodó	I. Baldvin
Előd	Paul Vanden Boeynants
Utód	Edmond Leburton
Született	1905. április 1. Lier
Elhunyt	1988. január 3. (82 évesen) Leuven
Párt	PSC-CVP
Gyermekei	Mark Eyskens
Foglalkozás	közgazdász egyetemi oktató politikus festőművész
Iskolái	Catholic University of Leuven (1834–1968) Columbia Egyetem
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Grand Cross of the Order of the Oak Crown Grand Cross of Honor for Services to the Republic of Austria Knight Commander of the Order of St. Gregory the Great a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany a Columbia Egyetem díszdoktora (1966. szeptember 22.) a Koronarend nagykeresztje (1954. április 8.) Knight of the Order of Leopold II (1935. március 18. – 1946. február 15., 1935. március 18.) II. Lipót-rend parancsnoka (1946. február 15.) Minister of State (1963. május 4.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaston Eyskens témájú médiaállományokat.

Gaston François Marie Eyskens vikomt (1905. április 1. – 1988. január 3.) belga közgazdász, politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke három alkalommal 1949 és 1973 között.

Élete

1905-ben született Lier-ben. 1931-től a Leuveni Katolikus Egyetem professzora volt.

Politikai pályafutása

1939-ben a Belga Katolikus Párt képviseletében megválasztották a belga képviselőházba. 1945-ben, 1946-ban és 1965-ben pénzügyminiszter volt.

Első kormányát 1949. augusztus 11-én alakította. Pályafutása során összesen hat alkalommal alakított kormányt, 1949 és 1972 között: 1958 és 1961 között három, míg 1968 és 1973 között további két alkalommal.

Eyskens-nek kormányzati ideje során számos, a belga politikai életet felkavaró válsággal kellett szembenéznie: III. Lipót belga király visszatérési kísérlete az országba 1950-ben, aki a németekkel való kollaborálással vádoltak, a király személyéről tartott népszavazás, az ún. „iskolaháború” 1958-ban, a Leuveni Katolikus Egyetem megosztása holland és francia nyelvű egyetemekre (utóbbi Louvain-la-Neuve városba költözött), míg előbbi továbbra is Leuvenben található). 1960-ban került sor Kongó függetlenné válására. Eyskens kormányzása során történt meg az első lépés a jelenlegi, szövetségi államforma kialakítása felé az 1970-es alkotmányos reformmal.

1963-ban Lipót utóda, Balduin belga király államminiszterré nevezte ki, majd 1973-ban nemesi címet adományozott neki.

Szerepe Patrice Lumumba meggyilkolásában

Ludo De Witte belga újságíró és szociológus 1999-ben kiadott könyvében azzal vádolta meg Eyskens-t és a belga kormányt, hogy felelősek Patrice Lumumba kongói politikus, a független Kongó első miniszterelnökének haláláért. De Witte szerint Lumumba meggyilkolása, bár a CIA is készült erre, lényegében a belga kormány támogatásával és egyetértésével zajlott. Miután Lumumbát eltávolították a hatalomból az ENSZ támogatásával, a belga külügyminiszter (Pierre Wigny) a belga diplomaták tudomására hozta, hogy „a hatóságoknak mindent meg kell tenni Lumumba ártalmatlanítása érdekében”. Egy héttel később, az Afrikáért felelős miniszter még nyilvánvalóbbá tette, hogy „Kongó, Katanga és Belgium érdekei azt kívánják, hogy Lumumbát végleg eltüntessük a színről”. 1961 januárjában a belga kormány jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy a Mobutu Sese Seko tábornok egyik támaszpontján őrzött Lumuumbát az általuk ellenőrzött Kasaï vagy Katanga tartományokba átszállítsák. Katanga vezetője, Moise Csombe, Lumumba régi politikai ellensége volt és kijelentette: ha Lumumba valaha a tartományba jön, a koponyájából vázát készít. Ennek megfelelően amikor a belga kormány jóváhagyta, hogy a Camp Hardy laktanyában fogva tartott Lumumbát a katangai Elizabethville-be (ma Lubumbashi) szállítsák, tudatában voltak annak, hogy ezzel aláírták Lumumba halálos ítéletét, akit a megérkezését követő éjszaka gyilkoltak meg.

Az Eykens-kormányok összetétele

Az első Eykens-kormány (1949 - 1950)

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök	Gaston Eyskens	CVP
Gazdasági és vállalkozásügyi miniszter	Jean Duvieusart	PSC
Mezőgazdasági miniszter	Maurice Orban	CVP
Gyarmatügyi miniszter	Pierre Wigny	PSC
Munkaügyi és szociális miniszter	Oscar Behogne	PSC
Honvédelmi miniszter	Albert Devèze	liberális
A minisztertanács tagja	Henri Carton de Wiart	PSC
Külügyi és külkereskedelmi miniszter	Paul van Zeeland	PSC
A minisztertanács tagja	Octave Dierckx	liberális
Igazságügyminiszter	Albert Lilar	liberális
Pénzügyminiszter	Henri Liebaert	liberális
Belügyminiszter	Albert de Vleeschauwer	CVP
Közmunkaügyi miniszter	Auguste Buisseret	liberális
Közlekedésügyi miniszter	Paul-Willem Segers	CVP
Közoktatási miniszter	Léon Mundeleer	liberális
Közegészségügyi és családügyi miniszter	Adolphe Van Glabbeke	liberális
Üjjáépítési miniszter	Jean Rey	liberális

Eykens második miniszterelnöki periódusa (1958 - 1961)

Ebben az időszakban kormányzó keresztényszocialista - keresztény néppártnak nem volt többsége a parlamentben (212 képviselői helyből 104-et szereztek meg), de a nacionalista Frans Van der Elst és két liberális képviselő, Hilaire Lahaye és Adolphe Van Glabbeek támogatásával kormányoztak. A belga történelemben ezt volt az utolsó kormány, amikor egyetlen politikai erő tudott kormányt alakítani. A politikai bizonytalanságot az is jelzi, hogy 1958 és 1961 között Eykens összesen 3 kormányt volt kénytelen alakítani.

Az Eykens II kormány tagjai:

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök	Gaston Eyskens	CVP
Külkereskedelmi miniszter	André Dequae	CVP
Mezőgazdasági miniszter	Albert de Vleeschauwer	CVP
Honvédelmi miniszter	Arthur Gilson	PSC
Igazságügyminiszter	Pierre Harmel	PSC
Belügyminiszter	Charles Héger	PSC
Közegészségügyi és családügyi miniszter	Robert Houben	CVP
Közmunkaügyi és újjáépítési miniszter	Paul Meyers	CVP
Gazdasági miniszter	Raymond Scheyven	PSC
Közlekedésügyi miniszter	Paul-Willem Segers	CVP
Munkaügyi és szociális miniszter	Léon Servais	PSC
Vállalkozásügyi miniszter	Paul Vanden Boeynants	PSC
Közoktatási miniszter	Maurits Van Hemelrijck	CVP
Pénzügyminiszter	Jean van Houtte	CVP
Külügyminiszter	Pierre Wigny	PSC

1958. november 6-án ennek a kormánynak le kellett mondania és új kabinet alakult (Eykens III), ezúttal a liberális párt részvételével.

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök	Gaston Eyskens	CVP
Mezőgazdasági miniszter	Albert de Vleeschauwer	CVP
Honvédelmi miniszter	Arthur Gilson	PSC
Közlekedésügyi miniszter	Paul-Willem Segers	CVP
Társadalombiztosítási miniszter	Léon Servais	PSC
Vállalkozásügyi miniszter	Paul Vanden Boeynants	PSC
Belga Kongó és Ruanda-Urundi felelős minisztere	Maurits Van Hemelrijck	CVP
Pénzügyminiszter	Jean van Houtte	CVP
Külügyminiszter	Pierre Wigny	PSC
Miniszterelnök-helyettes, kormányzati reformért felelős miniszter	Albert Lilar	liberális
Belügyminiszter	René Lefebvre	liberális
Munkaügyi miniszter	Oscar Behogne	PSC
Kulturális miniszter	Pierre Harmel	PSC
Közmunkaügyi és újjáépítési miniszter	Omer Vanaudenhove	liberális
Igazságügyminiszter	Laurent Merchiers	liberális
Közoktatási miniszter	Charles Moureaux	liberális
Gazdasági miniszter	Jacques Van der Schueren	liberális
Külkereskedelmi miniszter	Jacques Van Offelen	liberális

A következő kormányt 1960. szeptember 3-án alakította meg Eykens, szintén a kereszténydemokrata és a liberális párt részvételével (Eykens IV).

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök	Gaston Eyskens	CVP
Gazdasági koordinációért felelős miniszter	André Dequae	CVP
Honvédelmi miniszter	Arthur Gilson	PSC
Közoktatási miniszter	Pierre Harmel	PSC
Közegészségügyi és családi miniszter	Paul Meyers	CVP
Közlekedési és szociális együttműködési miniszter	Paul-Willem Segers	CVP
Társadalombiztosításért felelős miniszter	Léon Servais	PSC
Kis és középvállalatokért felelős miniszter	Paul Vanden Boeynants	PSC
Pénzügyminiszter	Jean van Houtte	CVP
Külügyminiszter	Pierre Wigny	PSC
vMiniszterelnökhelyettes és belügyminiszter	René Lefebvre	liberális
Igazságügyminiszter	Albert Lilar	liberális
Afrikai ügyekért felelős miniszter	Harold d'Aspremont Lynden	PSC
Foglalkoztatási és munkaügyi miniszter	Yves Urbain	PSC
Kulturális miniszter	Pierre Harmel	PSC
Intézményi reformokért felelős miniszter	Raoul Vreven	liberális
Közmunkákért és újjáépítésért felelős miniszter	Omer Vanaudenhove	liberális
Mezőgazdasági miniszter	Albert de Vleeschauwer	CVP
Közoktatási miniszter	Charles Moureaux	liberális
Gazdasági miniszter	Jacques Van der Schueren	liberális
Külkereskedelmi miniszter	Jacques Van Offelen	liberális
Költségvetésért felelős helyettes államminiszter	Willy De Clercq	liberális
Távközlésért és a postáért felelős helyettes államminiszter	Albert De Gryse	CVP
Energiaszektorért felelős helyettes államtitkár	Roger de Looze	liberális
Kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár	Renaat Van Elslande	CVP

A harmadik Eykens-kormányzat (1968 - 1973)

Eykens harmadik miniszterelnöki periódusa 1968. június 17-én kezdődött, ekkor a kereszténydemokrata pártok mellett (CVP/PSC a vallon és flamand szocialista párt is részt vett a kormány (Eykens V) munkájában: a Belga Szocialista Párt (BSP-PSB). A koalíciós kormánynak összesen 27 minisztere és két államtitkára volt: CVP - 9, PSB - 7, PSC - 7 és a BSP - 6.

Miniszter	Név	Párt
Miniszterelnök	Gaston Eyskens	CVP
Miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter	Jean-Joseph Merlot	PSB
Tudományokért felelős tárca nélküli miniszter	Théo Lefèvre	CVP
Oktatási miniszter	Piet Vermeylen	BSP
Honvédelmi miniszter	Paul-Willem Segers	CVP
Külügyminiszter	Pierre Harmel	PSC
Mezőgazdasági miniszter	Charles Héger	PSC
Távközlési és postaügyi miniszter	Edward Anseele	BSP
Külkereskedelmi miniszter	Hendrik Fayat	BSP
Fejlesztési miniszter	Raymond Scheyven	PSC
Kommunikációs miniszter	Alfred Bertrand	CVP
Igazságügyi miniszter	Alfons Vranckx	BSP
OKözmunkaügyi miniszter	Jos De Saeger	CVP
Társadalombiztosítási miniszter	Placide De Paepe	CVP
Munka és foglalkoztatási miniszter	Louis Major	BSP
Pénzügyminiszter	Jean-Charles Snoy et d'Oppuers	PSC
Francia kultúráért felelős miniszter	Albert Parisis	PSC
Közintézményekért felelős miniszter	René Pêtre	PSC
Család és lakásügyi miniszter	Gustave Breyne	BSP
Kis és középvállalkozásokért felelős miniszter	Charles Hanin	PSC
Közegészségügyi miniszter	Louis Namèche	PSB
Belügyminiszter	Lucien Harmegnies	PSB
Onderwijs	Abel Dubois	PSB
Önkormányzati miniszter (flamand)	Leo Tindemans	CVP
Holland kultúráért felelős miniszter	Frans Van Mechelen	CVP
Önkormányzati miniszter (vallon)	Freddy Terwagne	PSB
Költségvetési miniszter	André Cools	PSB
Államtitkárok	Név	Párt
Regionális gazdaságért felelős államtitkár (flamand)	André Vlerick	CVP
Regionális gazdaságért felelős államtitkár (vallon)	Fernand Delmotte	PSB

Eykens hatodik kormánya 1972. január 20-án tette le a hivatali esküt (Eykens VI) és egészen 1973. január 26-ig maradt hivatalban. A koalíciót ugyanazok a pártok alkották, mint az Eykens V kormányt.

Miniszteri tiszt	Név	Párt
Miniszterelnök	Gaston Eyskens	CVP
Miniszterelnök-helyettes	André Cools	PSB
Honvédelmi miniszter	Paul Vanden Boeynants	PSC
Buitenlandse Zaken	Pierre Harmel	PSC
Posta és távközlési miniszter	Edward Anseele jr.	BSP
Közegészségügyi és családügyi miniszter	Léon Servais	PSC
Belügyminiszter	Renaat Van Elslande	CVP
Igazságügyi miniszter	Alfons Vranckx	BSP
Közmunkaügyi miniszter	Jos De Saeger	CVP
Munka és foglalkoztatásügyi miniszter	Louis Major	PSB
Vallon kultúráért felelős miniszter	Charles Hanin	PSC
Társadalombiztosítási miniszter	Louis Namèche	PSB
Mezőgazdasági és kisvállalkozási miniszter	Leo Tindemans	CVP
Holland kultúráért felelős miniszter	Frans Van Mechelen	CVP
Pénzügyminiszter	André Vlerick	CVP
Kommunikációs miniszter	Fernand Delmotte	PSB
Oktatási miniszter (flamand)	Léon Hurez	PSB
Gazdasági miniszter	Henri Simonet	PSB
Oktatási miniszter (vallon)	Willy Claes	BSP
Államtitkárok	Név	Párt	Tudományos	Théo Lefèvre	PSC
Külkereskedelmi	Hendrik Fayat	BSP
Lakás és várostervezési miniszter (flamand)	Gustave Breyne	BSP
Fejlesztési miniszter	Lucien Harmegnies	PSB
Lakás és várostervezési miniszter (vallon)	Alfred Califice	PSC
Közintézményekért felelős	Léon Remacle	PSC
Mezőgazdasági és kisvállalkozási	Antoon Steverlynck	CVP
Regionális gazdaságért felelős (flamand)	Luc Dhoore	CVP
Költségvetési	Frank Van Acker	BSP
Regionális gazdaságért felelős (vallon)	Edouard Close	PSB

Családja

Fia, Mark Eyskens szintén politikus lett és 1981. április 6. - december 17. között Belgium miniszterelnöke volt.

Érdekesség

• A „Nero” képregénysorozat (alkotója Marc Sleen) egyik epizódjában (1970, "The Dolle Dina's") Eyskens kocsija durrdefektet kap. A miniszterelnök éppen a kormányülésre sietett és a sofőr tanácsára kerékpáron folytatja útját. Balszerencséjére belefut a Nero és Tuizentfloot közötti veszekedésbe, felborítják és teljesen összetörik a kerékpárt. Eyskens ekkor mérgesen így szól: „Tiltakozom! Önök nem dönthetik meg ilyen egyszerűen a kormányt!”.
• 2005-ben a „Legnagyobb Belga” választáson („De Grootste Belg”) Eyskens 67. helyezést ért el a flamand, 89. helyet a francia verzióban.

További információk

• Gaston Eyskens életrajza a belga kormány hivatalos honlapján (hollandul)
• Kivonat Ludo De Witte könyvéből: Belgium szerepe Patrice Lumumba meggyilkolásában Archiválva 2012. november 28-i dátummal az Archive.is-en (hollandul)