Charles Rogier
| Charles Rogier | |
.jpg) | |
| Charles Rogier 1855 körül | |
| Belgium 9. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1847. augusztus 12. – 1852. október 31. | |
| Előd | Barthélémy de Theux de Meylandt (2. hivatali idő) |
| Utód | Henri de Brouckère |
| Belgium miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1857. november 9. – 1868. január 3. | |
| Előd | Pierre de Decker |
| Utód | Walthère Frère-Orban |
| Született | 1800. augusztus 17. Saint-Quentin, Franciaország |
| Elhunyt | 1885. május 27. (84 évesen) Saint-Josse-ten-Node |
| Sírhely | Saint-Josse-ten-Noode Cemetery |
| Párt | Katolikus |
| Foglalkozás | |
| Iskolái | Liège-i Egyetem (nem ismert – 1826, jogtudomány)[1] |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat. | |
.jpg)
Charles Latour Rogier (1800. augusztus 17. - 1885. május 27.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke először 1847 és 1852, majd 1857 és 1868 között.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1800-ban a franciaországi Saint-Quentin-ben született. A család Belgiumból vándorolt ki Franciaországba és apja a francia hadsereg tisztje lett. Miután id. Rogier elesett az 1812-es oroszországi hadjáratban, a család visszaköltözött Liège-be, ahol a legidősebb fiú, Firmin, egyetemi professzori állást kapott.
Jogi tanulmányait a Liège-i Egyetemen végezte, és ugyanott 1824-ben ügyvédi gyakorlatot nyitott, de jóval több időt szentelt újságírói tevékenységének és írásaiban hevesen támadta a Belgiumot akkor uraló Egyesült Holland Királyság kormányát. Barátaival, Paul Deveaux-al és Joseph Lebeau-val közösen megalapították a radikális Mathieu Laensbergh, későbbi nevén a Le politique című lapot, amely nagy szerepet játszott abban, hogy a katolikus és liberális párti politikusok összefogtak Belgium szabadságának kivívása érdekében.
Az 1830. augusztusi felkelés kirobbanásakor Rogier 300 Liègeois (városi polgár) önkéntes élén Brüsszelbe vonult, ahol a felkelés vezetői közül az egyik legenergikusabb és legaktívabb volt. Tagja lett az októberben megalakított ideiglenes kormánynak. I. Lipót belga király 1831-es trónra lépése után Antwerpen kormányzójának nevezték ki.
A belga állam megalapításától kezdve töltött be kormányzati pozíciókat (1832-ben belügyminiszter, 1840-ben közmunkaügyi miniszter), 1834-ben kezdeményezésére és a parlament jókora ellenállásával fogadták el az első vasútvonal megépítéséről szóló törvényt. 1833-ban megszervezte az első szépművészeti kiállítást Brüsszelben, megalapította az állami levéltárat, 1847. augusztus 12-én megalakította saját, liberális politikusokból álló kormányát, amely 1852. szeptember 28-áig volt hatalmon. 1848-ban kormányzása alatt tört ki Franciaországban a forradalom, amelynek során elkergették I. Lajos Fülöp francia királyt. Rogier elővigyázatosságból kitoloncolta az országból a nemrég menedékjogot kapott Karl Marxt, aki akkor már a brüsszeli német munkások szervezésével töltötte idejét, és megírta a Kommunista kiáltványt. Később III. Napóleonnal szemben sikeresen biztosította be Belgium függetlenségét.
1857 és 1861 között belügyminiszter, 1861 és 1867 között külügyminiszter. Második kormánya 1857. november 9-étől 1868. január 3-áig volt hatalmon. 1860-ban kezdeményezésére fogadták el a Brabançonne-t mint Belgium nemzeti himnuszát. Lemondása után kinevezték államminiszterré, majd 1878-ban a képviselőház elnöke lett.
Több, mint 20 évig viselt kormányzati pozíciókat és 50 évig volt tagja a belga parlamentnek. Politikai pályafutása csak egy alkalommal szakadt meg, az 1854-es választások során, amikor Antwerpenben indult és ellenfelei azt terjesztették róla, hogy szocialista nézeteket vall.
1861. május 1-jén a belga nép adományaként egy házat kapott Brüsszelben, mivel korábban nem fogadott el fizetséget a miniszteri posztokért és ezért nem volt elég pénze, hogy saját házat vegyen. 1885-ben Brüsszelben, a Sint-Joost-ten-Node kerületben halt meg, nevét ma város egyik legforgalmasabb tere, a Rogierplein (franciául: Place Rogier) viseli.
Az első Rogier-kormány tagjai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Constant d'Hoffschmidt | Liberális |
| Belügyminiszter | Charles Rogier | Liberális |
| Igazságügyminiszter | François de Haussy | Liberális |
| Pénzügyminiszter | Laurent Veydt | Liberális |
| Közmunkaügyi miniszter | Walthère Frère-Orban | Liberális |
| Hadügyminiszter | Félix Chazal | Liberális |
Változások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1848. július 18.
- Laurent Veydt lemondott pénzügyminiszteri posztjáról, helyét Walthère Frère-Orban vette át.
- Walthère Frère-Orban lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyére Henri Rolin került.
- 1850. augusztus 12.
- François de Haussy lemondott igazságügyminiszteri posztjáról, helyére Victor Tesch került.
- Henri Rolin lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyére Emile Van Hoorebeke került
- 1852. szeptember 17.
- Walthère Frère-Orban lemondott pénzügyminiszteri posztjáról, helyét Charles Liedts vette át.
A második Rogier-kormány tagjai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Adolphe de Vrière | Liberális |
| Belügyminiszter | Charles Rogier | Liberális |
| Igazságügyminiszter | Victor Tesch | Liberális |
| Pénzügyminiszter | Walthère Frère-Orban | Liberális |
| Közmunkaügyi miniszter | Joseph Partoes | Liberális |
| Hadügyminiszter | Edouard Berten | Liberális |
Változások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1859. január 14.
- Joseph Partoes lemondott közmunkaügyi miniszteri posztjáról, helyét Jules Vanderstichelen vette át.
- 1859. április 6.
- Edouard Berten lemondott hadügyminiszteri posztjáról, helyét Félix Chazal vette át.
- 1861. október 26.
- Adolphe de Vrière lemondott külügyminiszteri posztjáról, helyét Charles Rogier vette át.
- Rogier lemondott belügyminiszteri posztjáról, helyét Alphonse Vandenpeereboom vette át.
- 1865. november 12.
- Victor Tesch lemondott igazságügyi miniszter posztjáról, helyét Jules Bara vette át.
- 1866. december 13.
- Félix Chazal lemondott hadügyminiszteri posztjáról, helyét Auguste Goethals vette át.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Revolution 1830 : 7 septembre 1830,les volontaires liégeois arrivent à Bruxelles (A liège-i önkéntesek megérkeznek Brüsszelbe)" (francia nyelven). http://www.proxiliege.net. 2008. április 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. augusztus 24.
{{cite web}}: External link in|publisher= - "Charles Rogier politikai pályafutásáról" (francia nyelven). http://www.proxiliege.net. 2007. szeptember 26. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. augusztus 24.
{{cite web}}: External link in|publisher=
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Rogier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
